vámpírok bálja...

Hmm... több mint másfél éve, hogy el akartam menni a színházba és meg akartam nézni ezt a darabot, és most végre láthattam. Amit hallottam róla, ahhoz mérten, kicsit többet vártam volna, de ettől függetlenül nagyon tetszett, voltak olyan részek, amiket kifejezetten imádtam, és azt hiszem beleszerettem Bot Gábor csodás hangjába is *-*

Személyes kedvenceim a musicalben, az első felvonásból: a Készen állj! - Isten meghalt! (ami Bot Gábor szóló *-*) és a Meghalni oly' morbid (bár a címe és a szövege nagyon furcsa, de ennek ellenére nagy kedvenc ^^).

A második felvonásból: az Öröklét (a darab legzseniálisabb része :D), Az el nem múló vágy (szintén Bot Gábor szóló *-*), és a Finálé (of course ;]).

Kettőt - a két legeslegjobbat :'D - linkelem is, de mind megtalálhatók a neten ^^

http://www.youtube.com/watch?v=Q0j9LyvGAZg

http://www.youtube.com/watch?v=avjNE_j4CVU

Egyszer, aki teheti, mindenképpen nézze meg, főleg azok, akik szeretik a vámpírokat és a színházat sem vetik meg, és persze a zenéért is odavannak. Megéri! :D Ajánlani tudom, az oldalpáholyokat, ahonnan a rálátás is pazar ^^.

rolling in the deep...

We could have had it all,
Rolling in the deep.
You had my heart inside of your hand,
And you played it to the beat.

Could have had it all,
Rolling in the deep,
You had my heart inside of your hand,
But you played it with a beating.

android porn...

csak a zene, ami egyből megmozgat ^^

zamárdi 2011...

A legtöbben azt mondanák, hogy egy sulis tábor már alapból nem lehet jó, mert felügyelőtanárok vannak, és nem lehet igazán bulizni, mivel pia kapásból kizárva, de higgye el mindenki, hogy lehet, és mi vagyunk rá az élő példa, hiszen hat napig nyomtuk, és minden nap kurva jó volt. Persze nem minden percben, mert voltak és vannak emberek, akiket az ember nem szívlel túlságosan, persze ezt nem lehet kivédeni, viszont elkerülni el lehet, hiszen általában nem kell egy légtérben aludni vele. Mondjuk az én esetemben volt ilyen, de elviselhető szinten tudta magát tartani az illetékes, és ezzel sokat könnyített a dolgon.
És persze volt a táborban az elengedhetetlen félisten pasi *-* és ilyenkor, azt hiszem, szerencsés dolog, hogy van szépségkirálynő és szépségkirály szavazás :'D volt hangfal és zene, nevetés és könnyek, imádni való és gyökér emberek, de egy táborba ilyen is kell... és így volt jó :D fogalmam sincs mennyit röhögtem, és mennyire élveztem, amikor röplabdáztunk és nyertünk, vagy amikor a kissé béna vetélkedőket játszottuk le, arról nem is beszélve, hogy mennyire jót tett végre, hogy kicsit beleláthattam a jövőbe Mező kártyáinak hála, még akkor is, ha egyik sem volt pozitív vagy egyszerű.
Sikerült szorosabbra fűzni egy-két barátságot is, ami mindenképpen fontos lesz számomra, és kell is, mert hosszú és kemény időszakom lesz, ezt kártyák nélkül is tudom. De a legfontosabb, hogy megérte :D megérte elmenni Zamárdiba, és 3-4 órákat aludni minden nap, mert biztosan bántam volna, ha nem lettem volna ott. Jó pár olyan ember volt ott, akikről kiderült mennyire jó arc is valójában, és most már a suliban is máshogy fogok viszonyulni. Igen, kellett ez a hat nap, hogy megtudjam, valójában ki-kicsoda, és kéne még jó párszor ilyen, hogy még többet megtudjak.
A végére csak annyi marad, hogy ZAMÁRDI FOREVER!!! és jövőre ismétlés lesz, még nagyobb röhögésekkel és még több tapasztalattal :D

liar...

Oh, my God!
How can you deny the flood,
That's flowing through you,

Hey, you!
You're saying that she's all that you desire,
Liar!
Hey, you!
You think you can throw water on this fire,
Liar!

valóság...

Lassan kezd vége lenne a nyárnak, amit végig buliztam, és még csak most jön majd egy hét, Zamárdiban, ami igaz, hogy sulis tábor, de tudom, hogy jó lesz még akkor is, ha van egy pár gyökér, akiket szét kéne szaggatni, és ha ilyen faszán folytatják, akkor szét is lesznek >:D

De nem akarok arra gondolni, hogy sok ilyen barom van, és megfogadtam már az első alkalommal is, hogy nem fogja elrontani senki és semmi ezt a nyarat. Így is lesz, mert végre majdnem minden klappol az életemben, és ezt élvezem :D Lehet, hogy nem lesz sosem egyszerű dolgom, de nem is várom el, mert azt álomnak hívják, nem pedig valóságnak. De akkor legyen így... így is jó. Pont azért, mert vannak olyanok, akikre számíthatok, és akiknek számítok is, nekik pedig nem lehetek elég hálás azért, amit értem tesznek, és fogalmam sincs hogyan köszönhetném meg nekik.