elképesztően jól éreztem magamat, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt még ódzkodtam kissé az egyetemi gólyatábor gondolatától - bár hozzá kell tenni, nem csinálnám újra. bőven elég volt egy életre az a három nap, ami volt, úgy ahogy volt, és többet csak hallani kívánok róla, amikor a csapattal visszaemlékszünk. valószínűleg nagyon megbántam volna, ha nem jelentkezem és nem megyek el Velencére ezzel a bandával. akármilyen hideg is volt, kényelmetlen is volt, azért mégis csak király volt! örülök, hogy megismerkedhettek egy maroknyi emberrel, akikkel a közös egyetemi kocsmatúráimat fogom megjárni, és akikkel egy életre megjegyeztük a fekete színt. és ez a szín szerencsét is hozott, mert bizony nyertünk! : D
viszont egészen szombat estig, amíg a gólyaesküt nem mondatták el velünk, nem is fogtam fel, hogy én tényleg Károlis hallgató lettem. ha ciki, ha nem, örömömben elsírtam magamat :') furcsa érzés a mostani, mert jelenleg egyszerre érzem magam Óbudaisnak és Károlisnak is. talán sohasem változik meg ez, kicsit szeretném is, mert hiába mondják, hogy az egyetemi évek a legjobbak, nekem a gimis négy év volt a megváltás.
egy azonban biztos, ha bármikor meghallom a Timber című számot, akkor csak az egyetemi gólyatáborra fogok gondolni és a gólyatáncra, amit egy nap legalább tízszer táncoltunk el. egy darabig pedig nem is akarom többet hallani XD
idén már a negyedik alkalommal pakoltam be a bőröndömet és indultam el a pályaudvarra, hogy Zamárdiba mehessek. ismét nem bántam meg. csodálatos volt és felejthetetlen! : D
az elmúlt hat nap annyira elképesztően jó volt. szeretnék visszamenni, szeretnék még azokkal az emberekkel együtt lenni, akiket idén ismertem meg, szeretnék még legalább egy hetet Bogival lenni. máris hiányoznak.
azt hiszem, a legboldogabb és egyben leginkább meglepő pillanat az a péntek esti vetélkedők végeredményének kihirdetése volt. egészen addig mi, a "Túlfutók" csapata vesztésre álltunk a három másik csapat ellen, de végül egészen az első helyig tornáztuk magunkat. úgyhogy elmondhatom, hogy mióta óbudais vagyok (mert egy részem mindig is az marad), és járok Zamárdiba eddig mindig nyertem. 4 éve zsinórban! remélem lesz 5 és 10 év is, ami így fog eltelni majd.
már csak 365 nap van vissza és újra együtt leszünk, és talán újra borul majd az ágy! : D
végre-végre megjött. már alig bírtam kivárni, hogy megérkezzen az egyetemtől a levél minden információval együtt. életemben nem vártam ennyire, hogy vége legyen az augusztusnak is most már, illetve amit talán még inkább várok, az a gólyatábor. igaz, addig is még bő másfél hetem van, de tudom, hogy gyorsan el fog menni, és akkor elkezdődik véglegesen az "egyetemista lét". igazi pillangók a hasamban érzés, és ez egyszerűen csúcs. most, hogy már a levelet a kezemben tarthatom, kicsit nyugodtabb vagyok, és inkább türelmetlen mint ideges. szerencsére. : D