2010. december 29., szerda

két nap, Cegléd...

Nincsenek rá jobb szavak, mint: őrület, röhögés, hideg, röhögés, vacogás, röhögés, pasik, zene és megint csak röhögés. XD

Reggel fél 7-kor keltem, nyűgösen és álmosan a téli szünet közepén, mert még ilyenkor is egy iskolai kiránduláson akarok punnyadni. Kövezzen meg mindenki, akinek nem tetszik, viszont megérte, mindenféle szempontból. Tényleg nagyon jó volt. ^^
Fél 9-kor Kittivel és Lívivel elindultunk a Nyugatiba, és persze mikor máskor lenne olyan a forgalom, hogy fél óra alatt beérjen az ember Bp. belvárosába, ha nem most. Nem is lett volna baj, ha nem lett volna annyira hideg. Konkrétan lefagyott térdtől lefelé a lábam, és nem is éreztem, amíg nem jött a vonat. 72-en mentünk idén, bár először 60 fő volt a határ. XD Én nem bántam, az osztályból jöttek a legtöbben, ami nagyon is buli volt.
Egy óra alatt lenn voltunk Cegléden, aztán egy fél órás sétával megérkeztünk a szállásra is, ami enyhén szólva is szar volt, de lévén, hogy csak 3 órát aludtunk, ez annyira nem tudott érdekelni. Mondjuk érdekes volt, nyolcan egy 4 ágyas szobában... Viszont ennek ellenére is jól éreztem magamat, és azt hiszem, ez a lényeg! A délután első része beszélgetéssel ment el a lányokkal, aztán sötétedés előtt kimentek a félméteres hóba szám-háborúzni, amit én kihagytam, ahogy az élményfürdőt is, mert ilyen hidegben, fagyban és hóban egyáltalán nem volt kedvem egyikhez sem. A szobánkban nagyon is hideg volt, ugyanis mi voltunk az utolsó szobában, plusz az ablak is nagyon húzott. Az este nagy részét a fiúknál töltöttük beszélgetéssel, meg röhögéssel, ami jó volt. Eriken pedig behaltam - annyira imádom azt a pasit, óriási forma XD -, mert kiderült, hogy én is nagyon szeretem a rockot, meg Ő és még több fiú is, és erre ilyet szólt: "Annyira imádom ezt a nőt!" ^^ Kész voltam, de mondjuk örültem, hogy van közös témánk végre. Tíz óra felé lassan kezdtünk bekómálni, és szintén Eriktől hangzott el a következő pár sor. A szituáció: Erik és én egy ágyon fekszünk, Ő befelé fordulva a fal felé, én beszélgetek a többiekkel, a villanyt pedig kapcsolgatják. Erik: "Most azonnal kapcsoljátok le a villanyt, mert kib****tt mérges leszek, és az senkinek sem lesz jó!" Én: "Nekem sem?" Erik: "Nem, neked nem lesz semmi bajod, csak a többinek!" Én annyira nagyon imádom : DD
Aztán 11 után én is lemerültem és visszamásztam a szobánkba, ahol kicsit megint beszélgettünk a csajokkal; aztán jött Endre, akit ágynak és párnának használtunk. XD Éjfélkor volt paprikás krumpli, amit odaégettek, és szarul is voltunk tőle. A kaja után a szobánkban voltunk, már kicsit rákészülve a pihizésre. A négy lány - Virág, Betti, Edina, Lívi -, már eléggé ki volt ütve, Kitti és én még annyira nem, amikor jöttek a fiúk. Nagyon kész volt! XD Éjféltől hajnal 2-ig vinnyogtunk a baromságainkon - Kitti, Peti, Viktor, Beni és én. Nagyon brutális volt, volt rozmár szex, félreérthető mondatok sokasága, és nagyon sok röhögés. XD
Aztán valamikor 2 után kidőltünk és elaludtunk, és én Viktorral aludtam. <3 Az előzményeket, majd egy depisebb hangulatomban felvázolom, de most túlságosan pörgök hozzá... Olyan jó volt átölelni, és úgy aludni a mellkasán... *sóhaj* Nem sokkal három előtt visszamentek a fiúk a szobájukba, aztán még egy órán keresztül fenn voltunk Kittivel, és köbö négykor K.O. volt nekünk is. Fanni és Bogi nem is aludtak a szobánkban, hanem mindenfelé máshol. XD
Már 7-kor felébredtünk, volt egy igen szar reggeli kilenckor, aztán 11-kor indultunk el, várost nézni, ami egy kis buszozás volt, igen kényelmetlenül, aztán mentünk pizzázni, ami nagyon jó kis ebéd volt, utána még elmentünk egy eszméletlen jó kávézóba, ahol ittam egy jó kis karamellás cappuccinot. Mindenkinek nekem kellett rendelni, meg fizetni a számlát, mert én milyen ügyes vagyok. Hát igen, sokszor kiderült már, hogy tudok valamit! XD :P
Háromkor indzltunk a vonathoz, aztán jöttünk haza a Nyugatiból, Líviék elhoztak, és már nagyon várom a szilvesztert, mert akkor party time lesz ezerrel!! : DD

2010. december 26., vasárnap

karácsony és hideg...

Eső és szél, méghozzá valami borzalmas erejű. Így indult el a tegnapi nap, amit túl kellett élnem, mert karácsonykor végig kell látogatni a rokonságot, akik meglehetősen fárasztóak, esetenként együtt. De még itt vagyok, és ezért örülök is. 
Kiérve Csepelre már havas eső esett, így a hangulatom még annyira se volt karácsonyi, mint egyébként. Bár sosem rajongtam a karácsonyért, mert ilyenkor azokat is látni kell, akiket nem is akarunk. Most egészen jól megúsztam! Úgyhogy ráfoghatjuk, hogy nem is volt olyan vészes, bár legszívesebben el sem indultam volna. 
Elmentünk a temetőbe is, ahol már nem is havas eső, hanem jégdara esett, egyre "szebbé és szebbé" téve ezt remek napot. Körülbelül tíz perc alatt végeztünk ott, egyébként majdnem egy óra mire végigjárjuk a négy sírt. Szeretek is, meg nem is temetőbe járni. Alapból szeretem a hideglelős, hátborzongatós dolgokat, úgyhogy végül is nem volt rossz, bár egyszer végre este szeretném megnézni a temetőt. Már csak kíváncsiságból. ^^
Következő állomás Érd volt, az unokaöcséméknél, és most már az unokahúgoméknál is, ahol két órát kellett eltöltenünk. Ez volt az egészben a legjobb, legalábbis az egyik része. Az unokaöcséimet nagyon szeretem, úgyhogy velük legalább el tudtam szórakozni. 
Aztán Újpest, és apuék rokonai, akik enyhén szólva is hangosak, és mindig nagy a nyüzsi és a káosz. Végül is nem lenne rossz, ha nem egy panelban kéne minden évben húszan préselődnünk. Szerencsére ezt is egészen jól megúsztam, köszönhetőn Vivinek, aki igaz már bő hat évvel idősebb nálam, de vele legalább tudtam beszélgetni. Úgyhogy a két és fél órából kettő elviselhetővé vált. 
Tízre értünk haza, ömlő hóesésben, és orkánerejű szélben. Elegem is volt már, és éppen elég volt a rokonságból egy időre. Most egy évig legalább nyugi van, vagyis egy darabig, amíg nem jönnek vendégségbe. De azért mindenkinek Boldog Karácsonyt!

2010. december 24., péntek

porcelándarabok...

Sodródom az árral, s úgy teszek,
mintha élnék én is.
Pedig csak egy baba vagyok,
üres szemmel, vértelen,
zsibbadt mosolygással,
távolba révedve, bénultan figyelek,
s jöttödre porcelánszívem megremeg,
s Te lassan lépve a félhomályban
fájó szívvel, néma gyásszal
ajkadon égő forró lázzal,
reszkető kézzel magadhoz vonsz.
S nem vagyok többé...
Kezeid közt csupán éles
                                    porcelándarabok...