oh death...

no wealth

no ruin

no silver

no gold

nothing satisfies me

but your soul

oh death.

hidegség...

"Az elszenvedett sérelem szögesdrótot vont a szívem köré... 

a szívem jéggé fagyott, és sosem tudok változtatni azon a hidegségen, 

amelyet akkor érzek, ha erre a személyre gondolok."

/Gerald G. Jampolsky/

ez a pár sor tökéletesen igaz a jelenlegi helyzetre, vele kapcsolatban. azzal a lánnyal kapcsolatban, aki egyszer, nem is olyan nagyon régen, még a legjobb barátom volt. az az ember, akit mindenben támogattam, akivel együtt tudtam érezni, akit féltettem, aki annyira, annyira számított. most pedig... 

most látni sem akarom. 

nem tudom, hogyan volt képes arra, hogy elhitesse velem annyiszor, hogy ő az áldozat, amíg mindenki más volt az, amíg éppen ő tett arról, hogy sohase legyen nyugtom. már nem érzem magamat felelősnek érte, és nem is kívánom vállalni érte. végül is, talán neki volt igaza, talán tényleg "soha nem voltunk igazi barátok". elképesztő, hogy ennyiszer hagytam magamat becsapni, hogy miatta vesztettem el barátokat, veszekedtem olyanokkal, akik még most is itt lehetnének mellettem. azt hiszem, szerencsém van, amiért megszabadultam tőle. csúnya ezt így megfogalmazni, tudom, de így érzem. eddig próbáltam a szép dolgokra emlékezni, azokra a pillanatokra, amikor nevettünk... azonban már nem megy. azzal, hogy köszönni nem bír nekem, ha találkozunk a suliban, hogy egyszerűen keresztül néz rajtam. rajtam! és ez rohadtul felcseszi az agyamat, mert az elmúlt négy tetves évben ott voltam mellette, tartottam a hátát, és nem hagytam, hogy öngyilkos legyen, mert éppen olyanja volt. erre ezt kapom?! nem gondolnám, hogy az összeveszésünk ellenére, ezt érdemlem... de legyen, játszunk így! 

így legalább nem fáj, és nem érzek szemernyi bűntudatot sem, amikor leírom ide, jó ez így. amikor leírom ide, hogy a személyes bosszúm nem marad el, és majd meglesz a böjtje annak, hogy azt gondolja most, ez nekem fájdalmat okoz. egy dolgot köszönhetek neki, az pedig az, hogy soha többé nem esem ugyanebbe a hibába. még egyszer nem engedem meg, hogy így kihasználjon bárki is. 

és emellett örülök, hogy engem nem sikerült úgy elszigetelnie engem is, mint mást, hiába próbálta meg, és most ott vannak a barátnőim, akikben megbízom, és akikre tényleg számíthatok.

punnany massif, punnany massif!

zöld volt a mező és színes a rét,

ház ült a völgyben és kék volt fenn az ég...

életem első Punnany Massif koncertje.
nem tudom szavakkal kifejezni milyen volt.
milyen kibaszottul élveztem!
tízezer ember, egyszerre, egy helyen. telt ház. BP park.
enyhe alkohol gőz. nevetés. tombolás.
MÁTÉ! KISS ÁDÁM! :D

csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem

hisz szabad vagy, az élet örök, a lélek végtelen

örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre szabadon!

don't let me go...

where do we go when we walk on light

who do we call at the edge of night

carry me close like the tear drops in your eyes

all i can give you is memories

carry them with you and i'll never leave

i'll lay my head down

but when i lay my head down

don't let me go

hold me in your beating heart

i won't let go

forever is not enough

let me lay my head down

on the shadow by your side

don't let me go

hold me in your beating heart

írásbelik...

az első körnek vége... túl vagyok végre egy magyar emelten, egy matekon, egy törin és egy angolon. alig vártam már ezt a napot. jó túl lenni rajta, még akkor is, ha az a bizonyos "érettségi hangulat" nagyon elmaradt. talán csak az emelt magyar után, amikor kisétáltam az ismeretlen iskola épületéből, akkor volt az, hogy huu, most már végre megírtam... ezen kívül viszont: semmi. 

érdekes, hogy a tanároktól mindenki azt hallgatja évekig, hogy az érettségi úgy meg így, hogy ilyen nehéz lesz, és annyit kell rá tanulni. a meg már elballagott, leérettségizett kortársaktól meg azt, hogy semmiség az egész. és valóban nem nagy cucc. na jó! nem egy leányálom végig ülni kapásból 4 napot, egy feladatlappal, amin a továbbtanulás, a jövő múlik, de azért nem is olyan rettenetes dolog, mint amilyennek naivan én elhittem. nyilván itt most a középszintről beszélek, mert az emelt más. ott kell a szerencse, meg... arra kell készülni. sokat, nagyon sokat. és még így is lutri. főleg az én esetemben a magyar. de most büszkének érzem magam, amiért megcsináltam, és beletartozom abba a 3-4%-ba, akik az öngyilkossági kísérletet tették idén is, az első érettségi napon ezzel a tárggyal. és azt kell mondjam, szerencsém is volt. nem csak nekem, hanem mindenkinek az idei feladatsorral. 

és most, hogy ezen túl vagyok, kezdődhet a felkészülés a rajz érettségire, meg persze a szóbelikre. de legalább már nem félek. a nehezén már túl jutottam. (:

i hope...

but after a time

i realized that for me to grow

i've got to let go

i hope life treats you good

i hope life treats you good

i hope, i hope, i hope, i hope, i hope, i hope

i hope life treats you well

i hope she treats you well

i hope, i hope, i hope, i hope, i hope, i hope

i hope that she's kind

i hope that she's kind

i hope, i hope, i hope, i hope, i hope, i hope