bankett...

furcsa, hogy már vége is van négy - a valóságban - hosszú évnek. nem tűnt egyáltalán olyan sok időnek, mint amilyen valójában volt. rengeteg minden megváltozott, mióta óbudais diák lettem. tulajdonképpen nem is érzem még, hogy vége lenne, nem tűnik befejezettnek ez az egész. talán majd ha egy hónap múlva már tudom mi lesz a továbbiakban: felvettek-e a felsőoktatásba vagy sem. addig pedig megmarad ez a semmilyen érzés, mert ez a bankett nem olyan volt mint a régi, a nyolcadikos. nem azt az érzést keltette bennem, hogy lezárult egy korszak, bár az is lehet, hogy én nem vagyok még készen a változásra, és ezért nem tudatosult még bennem úgy igazán. furcsa. ez a legjobb szó most. 

free...

i don't do yoga, never tried pilates

not many people want me their parties

tryin' to find my place, some place...

i drink a little more than recommended

this world ain't exactly what my heart expected

tryin' to find my way, someway...

see, c'est la vie

maybe something's wrong with me

but at least i'm free, i'm free...

dark horse...

'cause i...

i'm capable of anything

of anything

and everything

make me your Aphrodite

make me your one and only

but don't make me your enemy

your enemy, your enemy...

so you wanna play with magic

boy, you should know what you're fallin' for

baby do you dare to do this

'cause i'm comin' at you like a dark horse

are you ready for, ready for...

a perfect storm, perfect storm...

'cause once you're mine, once you're mine...

there's no goin' back!

unicorn zombie apocalypse...

a legszarabb passzban is életben tart...
<3

kimerültség...

nem is értem mitől, de ilyen elképesztően fáradt nem is tudom mikor voltam utoljára. azt hiszem, az érettségi hajtásában és stresszében mostanra merültem ki végleg, és csak remélem, hogy össze tudom majd szedni magamat a középszintű szóbelijeimre, amik egy nap alatt lesznek. ezért is remélem, hogy az utolsó napom leszek. tudom... érzem, szükségem van a 21-22-ei hétvégére. nagyon nagy szükségem. úgyhogy reménykedem. 

emelt...

azt kell mondjam, sikerült beleválasztanom a legnehezebb emelt szintű érettségibe: a magyarba. mindenki, aki tisztában volt azzal, mit jelent emelt magyarra menni, az ájuldozva válaszolta, hogy "hűűű". igen. az az igazság, hogy amikor rájöttem, akkor én is azt mondtam, hogy "hűűű...". négy év irodalom és nyelvtan anyagához képest, nekem egy egész világegyetemes és magyar irodalmi alkotót és művet kellett volna megtanulnom, és minden leheletnyi finomságát ismernem a nyelvtan anyagoknak. őszintén megvallva, szerintem ez egyszerűen lehetetlen. 19 éves fejjel mindenképpen, ezért nem is az volt a célom, hogy minden bevágjak. végül az írásbelin a szerencsére is bíztam magamat, és... hát Fortuna asszonyság mellém állt! : D elképesztően nagy mákkal írtam meg az emelt írásbelit, aztán pedig kisebb nagyobb bukkanókkal, de sikerült a szóbeli is. utóbbi messze nem volt olyan egyszerű, mint azt kissé naivan hittem, azonban túl vagyok rajta, és így a legnehezebb akadályt átvészeltem. most már csak három, szerencsére nem túl bonyolult középszintű érettségi vár rá, és ez megnyugvással tölt el.