most...

lement az első félév, és hát... nem jó. most már túl közel vagyok a gimi végéhez, ez pedig hihetetlenül ijesztő. arról nem is beszélve, hogy anyáék erre még inkább rátesznek, mert szerintünk még baromi sok idő van addig. ettől függetlenül én csak azt látom, hogy pár hét alatt minden elszállt. rettenetes súllyal nehezedik mindez a vállamra, szinte rosszul vagyok tőle. szembesülni azzal, hogy nyelv vizsgáznom kell, hogy kisérettségit kell tennem, hogy minden egyes dolgozatra és pillanatra fel kell készülnöm, mert muszáj 120%-ban teljesítenem - holott semmi energiám nincsen ehhez... egyszerűen összeprésel. gyűlölöm ezt az érzést, és szeretnék végre levegőt venni, de hirtelen annyi minden szakadt a nyakamba, hogy képtelen vagyok rá. letaglózott vagyok, fáradt és csak magammal szeretnék foglalkozni egy kicsit: írni, olvasni, zenét hallgatni. bár tudom, hogy ez egy darabig még esélytelen. már most várom a síszünetet és a prágai osztálykirándulást. na és persze a szülinapomat, ami még egy hónap. kell már az a hétvége is!

can you hear me?

everybody right now

can you hear me

through the speakers

turn me up if you hear me

ayayaya, ayayaya

ayayaya, ayayaya

everybody right now

can you hear me

through the speakers

turn me up if you hear me

ayayaya, ayayaya

ayayaya, ayayaya

harmónia...

harmónia, egy test, egy lélek

harmónia, szimpla összeállt képlet

harmónia, kell a negatív képet

az élet napos oldalát nézzed,

mert süt!

papa...

hogy miért éppen most írok róla? egy buta, értelmetlen álom az oka, amiben kioktattak, mintha nem is tudnám ki ő. pedig nagyon is tudom. mindenkinél fontosabb volt nekem, amíg élt, és még most is rettenetesen fontos, a halála után is. lehet, hogy még túl kicsi vagyok, de én még képtelen vagyok elengedni az emlékét. az álmom óta sírok, és az a legrosszabb, szinte fizikailag fáj, hogy már nincs velem. a mellkasomat összeszorító érzés, mintha csak szét akarna törni. lehet, jobb lenne, ha összeroppantana, mert akkor megint láthatnám. vagyis remélem, láthatnám. az egészben azt utálom a legjobban, hogy nem emlékszem, csak arra, mennyire hiányzik, mennyire jó volt vele. de a hangja már egyszerűen nincs meg, az arca is már csak képekről. pedig én nem akarom elfelejteni! Papát nem. ha eszembe jut, megint négyéves vagyok, aki körbeszalad a lakásban, őt keresve, de sehol sincs, és aztán Anya elmagyarázza, többé nem jön vissza. ő is sírt, Mama is sírt. én pedig összetörtem. és újra meg újra megtörténik... annyira hiányzik. ha lehetne egy kívánságom, akkor az Papa lenne, hogy csak egyszer még láthassam és hallhassam. nem akarom elengedni az emlékét, mert így is alig emlékszem rá, ha pedig elengedném, még az sem maradna nem, ami most van.

szeretlek Papa, hiányzol!

ismeretlen...

tulajdonképpen fogalmam sincs milyen a valóságban az a srác, akit annyira megszerettem, hogy tényleg hiányozna, ha nem beszélgethetnék vele. és miért ismeretlen? nos, egy fórumos oldalon "találkoztam" vele össze, ahol én vagyok a karakterének a barátnője, amit nagyon szeretek is kijátszani, de azt hiszem, azért is rajongok ennyire a játékainkért, mert éppen ez az ismeretlen srác az álmodó. imádom. tényleg. nem tudom, miért, hiszen se a nevét nem tudom, sőt igazából semmit. na jó, ez túlzás. korombeli, kosaras, iszonyatosan szórakoztató és figyelmes. nincs olyan, hogy ne várnám mikor fog írni nekem, csak egy üzenetet. nagyon megszerettem, és ami azt illeti, szívesen megismerkednék vele, de nem erőltetek semmit, ha ő nem akarja. fura, de tudom, hogy mennyire jól el tudnék vele lenni. és csak beszélgetésre gondolok. sajnos eléggé keveset tud a fórumot foglalkozni, most is egy hónapig nem is hallottam felőle, de annyira aranyos volt, amikor azt mondta, hogy "megpróbál jó lenni, hogy többet láthasson". az ilyenekkel mindig megolvasztja a szívemet és akaratlanul is elpirulok. azt is tudom, hogy mennyire szereti, ha elvörösödöm és elmondom neki. az a helyzet, hogy ez elég gyakori, mivel annyira aranyos dolgokat tud mondani. megkockáztatom, belezúgtam, de egyelőre ez csak plátói. mindenesetre nem akarom elveszíteni, mert annyira jó vele beszélgetni és játszani. imádom. tényleg. és nagyon remélem, egyszer találkozom is vele.

"Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak;

szívem pokol, megmutatom, hogy ég;

de hisz tudod, választóvíz szerelmem,

melyben megtisztul az érzékiség.

Nekem szabad egyedül Érted égnem;

mindenki bűnös, ha kíván, csak én nem."

(ez a kedvenc idézetem, amit nekem küldött eddig <3)

2012...

"Vannak a léleknek sötét sikátorai, amelyeket ajánlatos nagy ívben elkerülni." 

/Harlan Coben/

az a helyzet, hogy én minden egyes mocskos dolgot tudni akarok a saját lelkemről, még akkor is, ha mindaz, amit találok, megijeszt majd, vagy éppen az őrületben kerget. és ez az újévi fogadalmam. megismerni igazán saját magamat és a határaimat.