szilveszter...

nem mondanám, hogy valami izgalmas lenne ez az év vége, főleg nem így itthon, de már mindegy. azt hiszem, ennek így kell lennie. néha nekem is kell maradnom a jóból, hogy a következő sokkal jobb legyen. sajnálom is, nem is, mert végül is nem tudok semmit sem tenni. ez van. azért jó évem volt :))

merry christmas...

give me love...

no, i just wanna hold ya,

give a little time to me, we'll burn this out,

we'll play hide and seek, to turn this around,

all i want is the taste that your lips allow,

my, my, my, my oh, give me love.

világvége...

és túléltük! :DDDDD

azt hiszem, többet erről nem is kell mondani :'D

talán még annyit, hogy remélem, minden kedves világvége fanatikusnak üzenném: a Föld nevű bolygó, melyen élünk, csak évmilliók múlva fog szétrobbanni, de addigra már nekünk így is úgy is mindegy lesz. de azért jó felkészülés! 

télirózsás diákforradalom...

a decemberi nagy port kavart téma a felsőoktatás... tulajdonképpen a kormány elkezdte keresztbe húzni minden eddigi számításomat, minden álmomat, amit eddig gondosan tervezgettem és dédelgettem. lehet hülyeségnek gondolják egyesek, de én tényleg mindent előre megnéztem, kiszámoltam, átrendeztem, kerestem és tételesen felírtam a lehetőségeimet. mindent! majd egyszer csak, december 4-én bejelentik, hogy megváltoztatják az teljesen érettségi rendszert. azt hiszem, volt egy pont, amikor teljesen összetörtem. keretszámok eltörlése, ponthatárok emelése, 10480 államilag támogatott hely??? ezer kérdőjelet is írhatnék, akkor sem lenne elég. egész konkrétan nevetségesnek tartom ezt az egész helyzetet, főleg mivel valóban ennyi kérdést hagytak tisztázatlanul. aztán hopp, megemelik tulajdonképpen az ötszörösére a támogatott helyeket, közlik, hogy ez csak az alsó határ, és hogy ha megvan egy bizonyos pontszám, akkor boldogan, gondok nélkül tovább tanulhatok, ha aláírom a röghöz kötést. ez mind szép és jó, de kérdezem én, mennyire lehet hinni egy olyan kormánynak, aki egyik napról a másikra önmagát is meghazudtolja? szerintem semennyire. őszintén, ha valóban így lesz, akkor dalolva aláírom a röghöz kötési nyilatkozatot, mert sajnos a családomnak nincs annyi pénze, hogy kifizessen több százezer forintot a taníttatásomra. igen, a szüleim szeretnék, hogy egyetemre menjek és én is, de azt viszont egyenesen megtiltanám neki, hogy újabb hitelt vegyenek fel a támogatásomra. mert hiába a diákhitel, ők nem akarják, hogy a nagybetűs Életemet rögtön egy többmilliós tartozással kezdjem. és én sem. szóval nem, nem értek egyet a kormánnyal, amiért ÍGY akarja megreformálni a felsőoktatást. valóban sok a magyar diplomás, vannak olyan szakmák, amikkel mostanra Dunát lehetne rekeszteni, de akkor könyörgöm, azokat korlátozzak, ne engedjék, hogy valaki kettesekkel bukdácsoljon végig éveket, és azt sem, hogy egyesek 10 évig legyenek egyetemisták, mert állandóan halasztgatják a vizsgáikat. 

éppen ez a felháborodás vezetett el oda, hogy kimegyek egy demonstrációra, és ha mást nem, de én is növelem a tömeget legalább egy fővel. az a helyzet, hogy nagyon sokan nem látják be, mennyire nem jó az, ami most történik. nem is mostanra véglegesített helyzettel van bajom, hanem az elvekkel, illetve azzal, hogy nem adtak tisztességes felvilágosítást semmivel kapcsolatban. nem csodálkozom, hogy a középiskolások is felkeltek és kivonultak tüntetni. 

el kell mondjam, hogy csalódtam az iskolatársaimban. összesen öten indultunk el az MTA elé az Óbudaiból és ezt egy kicsit gáznak tartom. szerintem mindenki csak féltette a seggét, és nem akart problémát a későbbiekben. de nem is értem miért, az iskolában mi megbeszéltük, hogy csak a békés demonstrációra megyünk el, a Margit-hídon való átvonulásban már nem fogunk részt venni. így volt, legalábbis Kittivel és a pasijával együtt, le is léptünk. hát igen, végül az 5ből 6 lett, majd 3. de az a másik három ember LEGALÁBB eljött! 

a Télirózsás Diákforradalom során felszólaltak egy páran és beszédeket tartottak. voltak akik elit suliból jöttek és kifejezték, hogy annak ellenére, hogy milyen hátterük van, úgy érzik itt kell lenniük, és támogatni a megmozdulásokat, ezzel is segítve a változásokat. felszólalt a Magyartanárok Egyesületének alelnöke is, aki elmondta, hogy az egyesület nem ért egyet a kormánnyal, és kiáll a diákság mellett. szó volt a röghöz kötésről, a diákhitelről, a kommunikáció hiányáról és a ködösítésről, arról, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy középiskolásnak legalább 2 év kell, hogy pontosan át tudja látni akármelyik rendszert a továbbtanulásnál. és ez így van! 

de azt hiszem, a legrosszabb és legnegatívabb élmény az volt, amikor az Amfiteátrumhoz tartottunk és egy idős nő megjegyezte, hogy "azt sem tudjuk, miért tüntetünk! hát nem adott nekünk mindent meg a rendszer?". nem válaszoltam rá, mert nem akartam paraszt lenni, de annak kellett volna lennem, és elmondani, hogy "maga tudja mit adott a rendszer? kérdőjelek! eddig pontosan tudtam, milyen pontszámot kell elérnem, milyen jegyeket kell szereznem, hogy oda mehessek tanulni, ahová valóban szeretnék, és nem kényszerhelyzetben döntenem, hogy mi is legyen. most pedig fogalmam sincs arról, hogyan fogok egyetemre járni, ha egyáltalán lesz lehetőségem." persze, neki tök jó, megemelik a nyugdíját, így már Orbán mindjárt istenné válik. nekem viszont egy aljas féreg, aki minden lehetőségemet elvághatja, mert éppen olyan kedve van. ezután jött még egy öregember, aki egyenesen közölte, hogy "nem szégyelljük magunkat, amiért tüntetni megyünk?!" HÁT NEM! merek kiállni és elmondani, mennyire igazságtalan ez, főleg 1 hónappal a januári jelentkezések előtt, illetve a jövő májusi érettségizőkkel szemben, mert ezzel MINDEN megváltozik. 

mivel először voltam bármiféle demonstráción életemben, egyszerre volt izgalmas és félelmetes is, de ettől függetlenül tetszett is, hogy ennyien akarnak változtatni. valóban a tömegnek hatalmas ereje van. persze ezért el lehet ítélni, mert ezt még a saját szüleim is megtették, de nem hiszem, hogy normális dolgok történnek mostanában az országban. és nem csak a mostani kormány cseszte el, hanem évek óta teszik tönkre mindenki életét, és be nem tartott ígéreteket tesznek. ezzel pedig lehet vitatkozni, de akkor bárkinek a szemébe mondom, hogy mennyire hülye.

és igen, nekem is volt egy álmom: a diploma...

blue jeans cover...

más, de annyira jó, hogy nem tudom megunni *-*

ajándékozás...

az elmúlt pár napban nem mentem suliba, mert visszaestem a betegségbe, de a ma délutáni osztály karácsonyt nem hagytam volna ki a világért sem. a lányok többsége csinált süteményt és a fiúk is hoztak innivalót, úgyhogy ebből a szempontból is jobban működött a dolog, mint tavaly. kifejezetten jó volt ez a kora este a többiekkel. így visszagondolva rá, meglepően jó volt. mármint imádom az osztályomat úgy összességében, mert szerintem egy arányaiban jó csapat, de azért vannak pillanatok, amikor elviselhetetlen számomra öt perc is. de most nagyon jól elvoltunk. a nagy többség, olyan ajándékot vett és kapott, ami általában jellemező rá és/vagy valóban passzolt az illetőhöz. látszik, hogy már három éve fárasztjuk egymást! :D

engem idén Fanni húzott, és egy nagyon szép fülbevalót kaptam tőle, aminek őszintén örültem. én pedig szerencsésen Benit ajándékozhattam meg. azt hiszem, sikerült neki olyan apróságokat venni, ami bizonyos szempontok szerint emlékezetes pillanatokat okozott mindannyiunknak. 

miután mindenki megkapta az ajándékát páran elmentek, mi pedig, játszani kezdtünk. érdekes dolgok derültek ki, meglepőek és viccesek egyaránt, de ez mind-mind a mi titkunk marad. szerintem az ilyen és ehhez hasonló játékok kellenek, mert ezzel megismerhetjük egymást és ezek miatt az őrültségek miatt vagyunk azok, akik. és ez nagyon jó! igaza volt Tirinek, a legszebb az egészben, hogy nem is voltunk részegek. 

végül pedig a tanárnővel és hét osztálytársammal a Vörösmarty téri vásáron kötöttünk ki. hát, hogy is mondjam... azt hiszem, felírhatom a listámra azt is, hogyan égettük be magunkat mindenki előtt. mármint tök nagy volt, az embereknek "boldog karácsonyt!" kívánni, bár nem voltak ennyire kedvesek a viszonzás terén. végül Kittivel sikerült belefutnunk egy csapat nagyon helyes, spanyol pasiba is. valószínűleg az este fénypontja volt, amikor Kitti kijelentette, hogy igen, ő tud egy helyet, ahol lehet sörözni, majd mikor felmerült, hogy el kéne magyarázni merre is van a hely, közölte, hogy hát még sem tudja xD nem hiszem, hogy ennél kellemetlenebb helyzetet tudtunk volna kreálni. végeredményben Tirivel megoldottuk a helyzetet. de azért jó volt! még ingyen gyümölcsbort is kóstoltunk, mert mi annyira hihetetlenül aranyosak vagyunk :D

mindenesetre, majd ki kell mennem még a Vörösmartyra, mert gyönyörű szép tűzzománcos ékszereket láttunk, és valami kell onnan idén is *-*

perfect replacement...

i've cut lost property too many times

and i can't live properly a piece of me dead

i wasn't aware that Mona Lisa cried

maybe i remember my decent side

wash the kisses off my neck

and left my past in the basement

i found your perfect replacement;;

tengermoraj...

tengermoraj dúdolja álmodat,

hogy szerelmet vártál, halálosat,

hogy voltál tettes is, és néha áldozat,

s hogy ember nem lehet, magányosabb.

ember nem lehet, nálad magányosabb.

nyelvvizsga...

eddig nem nagyon voltam képes még csak rágondolni sem, mivel elég siralmas lett az írásbelim és természetesen a szóbelim sem lett meg. egyszóval megbuktam. amikor szembesültem ezzel, egyszerűen sírva fakadtam és az egész estém zokogással telt. a végén még Virágot is felhívtam, mert nem bírtam, és el kellett valakinek mondanom, valakinek hallania kellett, hogy sírok. nem tudom miért, de ő mindig képes megnyugtatni. egy időre most is sikerült neki. bár az érzést nem tudta eltüntetni, azt, amit még most is érzek, de ez egyáltalán nem az ő gondja, tulajdonképpen csak engem igazolt ez is. mert miért is menni olyan könnyen? túl jó lett volna, ha elsőre minden flottul megy, sikerül a vizsga és januárban már a kezemben lett volna a bizonyítvány. de nem. végül is nem én vagyok az, akinek mindig minden egyszerű. nem, az a barátnőm, Kitti. ahogy én látom, neki sok esetben még csak nem is kell küzdeni, hogy menjen neki valami. nekem nincs olyan pillanatom, amikor ne kellene megerőltetnem magamat. most is, nem akarok megint sírni, de ez komoly erőbefektetéssel megy csak, hogy visszafojtsam a könnyeimet... 

mindegy... majd újra neki futok a nyelvvizsgának, ha elég erősnek érzem majd magam, hogy egyáltalán neki fogjak. addig még úgyis meg kell néznem a mostani írásbelimet, mert tudni akarom, mit csesztem el. nem tudom, hogy fogom kibírni zokogás nélkül, lehet majd megkérem Virágot, hogy jöjjön el velem, és rám szóljon, ha el akarna törni a mécses.

ha volna két életem...

ha volna két életem, 

tudnám, amit ma nem,

egyet örökre odaadnék neked,

de a másik szabad lenne, 

mindennap szárnyra kelne,

és mindenkit szeretne, akit lehet.

ohoooohh, istenem!

miért nincs két életem?

úgy fáj... úgy fáj...

ha volna két életem,

nem fájna semmi sem,

bár volna két életem,

nevetnék mindenen.

ohoooohh, istenem!

miért nincs két életem? 

úgy fáj...

hogy nincs két életem.

óg szalagavató...

már november eleje óta vártam ezt a napot, ami annyi előkészületet vett igénybe és végül is összejött, és ezért nagyon boldog voltam. rakjuk csak össze: csodálatosan szép ruha + legjobb barátnők + tánc + pletyka + eszeveszett hideg + idegesség + alkohol + haverok + fáradtság = egy nagyon jó kis buli! :D

nem tudom azt mondani, hogy életem legjobb estéje volt, mert őszintén, volt már bőven jobb, de azért úgy összességében nem volt rossz. 

vasárnap délelőtt miután felkeltünk Virággal elkezdtük magunkat összeszedegetni, és kettőre átmentünk Kittihez, hogy be is fejezzük ezt, majd elinduljunk. életünk legnagyobb butasága volt mínuszban elindulni ruhában, nylon harisnyában és elegáns cipőben, de basszus, megvettük a ruhánkat, nehogy már ne vegyük fel! így végül fagyhalál közeli állapotban értünk be Pestre, a SYMA Csarnokhoz, ahol a szalagavatót tartották. a szokásos dolgok voltak, igazgatói beszéd, szalagtűzés, keringő, osztálytáncok és persze a baromságaink. mert azokat ugye nem lehet kihagyni. végül keringőztem is pár emberrel, Csavarral, Gyurival és Mező tanár úrral is (megjegyzem mire az afterre értem, már mindenki arról beszélt, hogy én smároltam a legelőször említett sráccal :'D kár hogy csak egy kézcsók volt, de az nagyon is hatott rám *-*). persze Virág hangulata megint elromlott és ingadozó volt az egész este alatt, ehhez viszont már hozzászoktam és nem is nagyon érdekelt. mindezek után elmentünk egy közeli kajáldába, mert majd meg haltunk, olyan éhesek voltunk. ekkor Kitti és Bogi leszakadt rólunk, mert ők már a buliba akartak menni, mi (Virág, Beni, Nati, Johi, Lívi, Anna) viszont még alapozni akartunk, hiszen volt nálunk kicsivel több mint egy liter tequila. előkerült a só és a citrom, majd körbejáratva a piát szép lassan kezdtük elfogyasztani. végül sikerült elérnünk az utolsó metrót. még szerencse, hogy elértük, különben igen kellemetlen helyzetbe kerültünk volna Budapest kellős közepén. a villamost már lekéstük, de semmi nem volt veszve, hiszen "csak" negyed órát kellett sétálnunk a jeges szélben, hogy megérkezzünk a buliba. kisebb problémába ütköztünk, amikor a ruhatárhoz kerültünk, ugyanis hatalmas sor állt, azért hogy letehesse a kabátját és a táskáját. valószínűleg, ha korábban érkezünk nem is lett volna gond, de így is sikerült megoldani a dolgokat. egyetlen pozitívuma, hogy Dani elhozta a kocsiját. lepakoltunk, majd benyomultunk mi is a 4BRO bisztróba. éppen mire odaértünk Bogi már ment is: rosszul lett szegény, és érte jöttek a szülei. a hellyel egyetlen gondom volt, hogy pici volt egy after party-hoz, de azért nem volt rossz sem. kicsit heringparti feelingje volt, úgyhogy még szerencse, hogy nem félek a tömegtől, mert itt aztán "éreztük egymás közelségét". szinte mindenkivel táncoltam, akivel akartam, sőt még olyannal is, akivel nem gondoltam volna. az estém egyik fénypontja akkor volt, amikor Marci és Matyi közrefogtak és úgy táncoltunk. aztán persze ott volt a Virággal való táncolás is. értékeltem, hogy nem nézett levegőnek annak ellenére, hogy a pasija is ott volt. hozzáteszem Virágnak sikerült kiakasztania Fintát xD nagyon vicces volt. végül fél 4kor távoztunk, Virág, Dani, Beni és Nati kocsival mentek haza, Kitti, Peti, Johi, Anna, Lívi és én pedig a tömegközlekedéssel: busszal, hévvel, majd ismét busszal. Margit-hídnál közel jártunk megint csak a fagyhalálhoz, de végül az első hév életet mentve megérkezett és végre melegben voltunk. elaludtam hazafelé, ami nem csoda, mert 21 órán keresztül talpon voltam. ezután kialudtam magamat, reggel 6kor feküdtem le és rögtön el is nyomott az álom, aztán csak délután 3kor ébredtem ismételten. ennek ellenére nem éreztem magamat túlzottan kipihentnek, bár felszabadultabb lettem, ami már nagyon hiányzott. 

úgyhogy nem volt rossz :D viszont jövőre már mi jövünk! azért ez ijesztő, mert én még nem akarok elmenni a gimiből. nem annyira rossz az, csak ne kellene ennyit tanulni ><"

vásárlás...

nemsokára itt a szalagavató, amire mi a barátnőimmel teljes gőzzel készülünk :DDD ezt meg is kezdtük azzal, hogy elmentünk ma vásárolni ruhát. és nyugodt szívvel jöhettem haza, hogy igenis találtam egy nagyon szép, elegáns ruhát, amiben egész este táncolhatok és bulizhatok majd. mindenesetre hosszú volt a nap. Kitti nehezen ugyan, de megvette azt a ruhát, amibe ő is beleszeretett, Bogi viszont egy olyan jó órás hiszti után fehérneművel, de boldogan indult hazafelé. egy biztos, nagyon várom már, hogy végre megjelenhessek ebben a ruhában és mindenkinek leessen az álla a döbbenettől és azt mondja, hogy "de csini vagy".

jövőhét vasárnap, jövünk!

autokrácia...

Az autokrácia egy olyan kormányzati forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy kezében összpontosul. Magyarul: egyeduralom, önkényuralom.

ez a pontos fogalom, ha valaki felüti az értelmező kéziszótárját odahaza. de nem azért van ez a bejegyzés, mert éppen unalmamban ezt a könyvet olvasgattam volna, szó sincs erről. ez egy német filmben szerepel, és annak tulajdonképpen fő témája, ez A hullám. 

nem tudok sok olyan filmet felsorolni, ami úgy igazán hatással volt rám, és amikor vége lett azt éreztem, hogy rám nyomta volna a "bélyegét". ez viszont pontosan ilyen volt. döbbenetes, ijesztő. nem mondanám el a sztorit, mert szerintem nagyon is megéri megnézni, ugyanis elmagyarázhatatlan érzéseket tud kelteni az emberekben. azt hiszem, nem került volna a kezembe ez a film, ha nincs tánc és dráma óránk, ahol megnéztük. de egyáltalán nem bánom, mert igazán tanulságos szerintem. 

miután megnéztük, beszélgetni kezdtünk, és hát... egyértelműen kiderült, hogy nem túl nehéz létrehozni autokráciát. csak egyetlen megfelelő ember kell, akire hallgatnak a többiek és máris katasztrofális végzethez vezethet. éppen ezt mutatja be a film, hogyan is lesz egyre brutálisabb a tömeg ereje, és hogy mennyire manipulálhatók az emberek. mindezt tulajdonképpen kontroll nélkül. a szó szoros értelmében félelmetes az egész. minden. és a legmegrengetőbb, hogy igaz történeten alapul mindez.

put the lime in the coconut...

ősöreg, de a világ legjobb száma, hogy az ember elkezdje az őrültségeit : DDDDD

victim...

can somebody, tell me how did

i become a victim of society...

all my life i've been trying not to 

come a certain victim of society...

hocus pocus...

írásbeli...

túléltük. Kittivel ma voltunk az nyelv vizsgánk írásbeli részén, amit már nagyon vártunk. nem azért, mert annyira feldobott volna minket, sokkal inkább, mert már túl akartunk lenni rajta. 

reggel apa bevitt minket Árpád hídig, onnan meg elmetróztunk a Ferenciek teréig. természetesen most sem sikerült megtalálnunk magunktól az Egyetem teret, de hát mindig meg lehet kérdezni valakit. végül elindultunk a megadott irányba, és legnagyobb szerencsénkre, megjelent az a pasi, aki legutóbb Kitti vizsgabiztosa volt a hallgatásnál, így őt követve sikerült megtalálnunk az ELTE Jogi Karát. 

a vizsgát 12:20-kor fejeztük be és 8:46-tól írtuk. igaz, kényelmesen be tudtam fejezni mindent, ellenőrzéssel és mindennel együtt, de nem tudom, hogy jó lett-e vagy sem. remélem, hogy azért sikerült valahogy, mert nagyon szeretném, ha meglenne ez a nyavalyás nyelv vizsga, hogy meg tudjam mutatni, bőven jobban megy az angol, mint ahogy azt bárki hiszi. de majd meglátjuk.

diáknap...

alapvetően élveztem volna. azt hiszem, ha nem azon rágódtam volna közben, hogy nem tudtam tanulni a nyelvvizsgám második felvonására. ez eléggé feszültté tett. arról nem is beszélve, hogy csütörtökön még az iskolaújságot hajtogattuk, majd sikeresen összevesztem Kittivel, ami a csúcspontja lett annak a napnak, nem túl pozitív értelemben.

végül is a reggeli másfél óra fel-le szaladgálás után már elegem lett az egészből egy időre, és nem túl lelkesen sétálgattam a suliban. nem kifejezetten volt hozzá kedvem, főleg mert fáradt voltam és nyűgös. mindenesetre, úgy tűnt, jól sikerült a diáknap, a többségnek tetszett és ez a lényeg szerintem. jobb is lehetett volna, mert volt jó pár ember, aki nem foglalkozott a programokkal, de azért egész jól alakult. volt már rosszabb is.

este ugyan volt retro buli, de azon már nem voltam ott, mert fontosabbnak tartottam, hogy gyakoroljak, mint lefáradni még jobban a suliban. egy kicsit bánom ugyan, de ez van. lesz még buli  amúgy is. 

szóbeli...

az elmúlt hét úgy telt el, hogy teljes félelemmel készültünk a nyelvvizsgánk szóbeli részére. hát ez a nap is eljött és... te atya ég! nem élném át még egyszer. borzalmasan féltem, görcsben volt a gyomrom, köpni-nyelni nem tudtam, de csak bementem és túl lettem rajta. aztán Kitti is. mire már a laborhoz kerültünk a beszélgetés után, már meg volt az eredmény az utóbbiról. hát, lehetett volna rosszabb is, de azért örülök, hogy annyi lett amennyi. nagyon remélem, hogy a hallgatásos résznél meglesznek a pontjaim és meglesz a szóbelim 60%-a, különben... nem tudom mi lesz. szerintem akkor sírva fakadok. főleg ha csak egy ponton fog múlni. nem, az nem lehetséges. meg kell lennie, annak a nyomorult szóbelinek, ha törik, ha szakad. és pont.

rebecca...

vagyis a manderley-ház asszonya... 

tegnap voltunk Kittivel színházban, ami mindig nagyon jó szokott lenni, mert mindig nagyon jó darabokra megyünk el. igazából még nem láttam olyan darabot, ami rossz lett volna az Operett Színházban. nos, ez is egyszerűen fantasztikus volt! :D azt hiszem, szerencsénkre, a történetről fogalmunk sem volt, viszont nagyon-nagyon-nagyon élveztük az egészet. tulajdonképpen a helyünk is jó volt. a mellettünk ülő pasas humora kifejezetten jó volt, úgyhogy röhögtünk is párszor. bár azt hiszem a kedvenc elcsípett párbeszédem ez volt a mellettünk ülő nőktől: "Több színház is van? - Hát... persze, több is van." én csak csendben, döbbenten hallgattam :D közel voltam hozzá, hogy megkérdezzem: "Öhm, Budapesten?" de végül nem tettem. 

ebben a darabban a kedvenceink játszottak: Vágó Zsuzsi, Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpád Zsolt, Peller Anna, Pálfalvy Attila és a legújabb, legnagyobb kedvencem mostantól Janza Kata. egyszerűen zseniális volt, ahogyan játszotta. 

szóval imádtam. mindig rájövök arra, hogy a színháznál és az operettnél kevés jobb dolog van, ha kulturális programról van szó. és Kittinek igaza van, amikor az ember kisétál a nézőtérről, egyfajta eufória lesz rajta úrrá, ami kitart jó pár napig.

come taste the rainbow...

i'm missing my halo,

where did today go?

why does it rain so much when it says so?

let me show you all the beautiful things,

what do they know?

come taste the rainbow.

újra...

folytatódik tovább a mókuskerék. unom. fáraszt. elég volt belőle már most. magammal akarok foglalkozni. az írással. a novellámmal. aludni akarok. túl lenni a nyelvvizsgán. ezen a nyomorult éven. vagy egyáltalán túl élhetjük ezt az évet? állítólag világ vége lesz. a fene tudja. remélem nem lesz. miért? egyszerű a válasz. nem hagynék semmilyen maradandót. ez fájna, azt hiszem, a legjobban...

portfólió...

amikor kitaláltam, hogy belsőépítész leszek, tudtam, hogy fel kell vennem a rajzot is, amikor a fakultációs tárgyakat választom meg. amikor idén elkezdtük a faktot, az jutott eszembe, hogy milyen tök jó, rajzolgatok majd órán, és ennyi. hát, az nem ilyen egyszerű. először is ott a művészettörténeti rész, amiben több mint 400 művet kell alkotó, cím, korszak és stílus szerint tudnom. az érettségim lényegi része pedig egy 8 témás portfólió lesz majd, amit el kellett már most kezdenem. nem rossz, főleg, hogy végre tudom mit is fogok csinálni. viszont kitalálni... több hét volt, mire rájöttem arra, mi az, amit meg tudok és meg is akarok csinálni. mostanra kitaláltam mindent, és lelkesen csinálom is, bár ijesztő dolog, hogy már most az érettségimet készítem el.

i am...

"Lételemem a nevetés, a humor. Ha meg tudsz nevettetni, nyert ügyed van. A humor egy olyan finom intellektuális szint, ahol csak azok tudnak együtt rezegni, akik egy szinten állnak. Ha ez megvan, minden más működik. Imádom a szócsatákat. Ne ijedj meg, ha kötekedek! Vedd fel a kesztyűt, és érvelj! Győzz meg! De ne sztereotípiákkal és demagóg dumával! Legyél érdekes és okos! Ha szeretsz, akkor mondd! Mondd sokféleképpen: versben, dalban, írd az égre! Én nem unom meg. A hallásom erogén zónám. Ha a fülembe súgod tíz nyelven, elolvadok. De mindig legyél más! „A változatosság gyönyörködtet.” Ez elévülhetetlen igazság a szerelemben és a barátságban is."

szünet...

éppen ideje volt már ennek is. ez a másfél hónap nagyon lefárasztott, a folyamatos pörgés és tanulás, ami az éjszakáimat is elvette, leszívták az összes energiámat. teljesen belefáradtam ebbe. ráadásul még most sem lesz nyugtom, mert kötelezőt kell olvasnom - nem csak alapórára, hanem faktra is -, rajzból portfóliót készíteni, nyelvvizsgára tanulni. és akkor még csak szóba sem került, hogy mit is szeretnék csinálni! mert írni akarok: folytatni a Csillogás Párizsbant, hogy végre alakuljon is a történet, mert most csak áll, és porosodik szegény. de persze, ezt az iskola nem veszi figyelembe, sőt, igazából senki... de már kezdek hozzászokni.

the expendables 2...

a Feláldozhatók 2. nagyon-nagyon-nagyon jó film :D itt-ott kicsit véresebb, mint az szükséges, de ez azt hiszem, olyan nevek mellett, mint Stallone, Schwarzenegger, Willis, Norris, Li és Statham, elnézzük. arról nem is beszélve, hogy a barátnőmnek és nekem milyen hihetetlenül nagy meglepetés volt, amikor Liam Hemsworth nézett ránk a képernyőről *-* voltak benne nagyon jó poénok is, természetesen egymás filmjeire utalva, de számomra három szó írta le a legjobban a filmet.

Stallone: "Megkeresni, megtalálni, megölni."

kikapcs...

tegnapi fergeteges buli mindent megadott, amit most a leginkább akartam, tulajdonképpen egyszerre többet is, és ez őszintén boldoggá tett. a szó szoros értelmében kielégítő volt! persze most is meg lehet kövezni, mert nem így kéne, de kérdem én: kinek van ehhez köze?! senkinek. sem az életemhez, sem a cselekedeteimhez. élveztem, jól éreztem magam és nem változtatnék a dolgokon. semmit.

ostobák...

szinte hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek, és ezek még az osztálytársaim is. egészen nevetséges. persze én csak sajnálni tudom őket, mást nem érdemelnek. ha pedig nekik ez egy grandiózus élmény, hogy a padra rajzolgatnak a barátaimmal és "csúnyákat" írnak rólunk megjegyzésként... hát egészségükre! nekem szép pillanatokat okoztak, amikor nevethettem :D

try...

where there is desire?

there is gonna be a flame.

where there is a flame?

someone's bound to get burned,

but just because it burns

doesn't mean you're gonna die,

you've gotta get up and try, try, try...

gotta get up and try, try, try...

you've gotta get up and try, try, try...

taken 2...

az első részét is imádtam, most pedig a második rész... *-* mit is mondhatnék amellett, hogy imádom Liam Neesont, és hogy most is sikerült összerakni egy igazán jó filmet. végig izgultam az egészet, pedig alapból nem szoktam, de ez... ez nagyon-nagyon-nagyon jó volt :DDD 

éjszakázások...

ez a harmadik nap és nem is jó kedvemből csinálom... kicseszett módon elegem van abból, hogy az egész hetem azzal telt el, hogy éjfélkor feküdtem le, majd hajnal 5-kor kelhetek is. egyrészt hulla fáradt voltam és vagyok most is, arról nem is beszélve, hogy még annyira sem tudok koncentrálni az órákra, mint eddig. már várom a holnap délutánt.

mosoly...

mosolyogva ébredek, 

mosolyogva félek,

mosolyogva kérek,

mert mosolyogva élek,

mosolyogva nézek,

csak mosolyogva érzek,

mosolyogj, ha kérlek,

a mosolyodból élek.

te nevetsz, én sírok,

te szeretsz, én bírok,

te kifújsz, én szívok,

te hiszel, én bízok.

DÖK tábor...

bizonyos értelemben feleslegesen mentünk le Ceglédre tizenegynéhányan, de azért én jól éreztem magamat, végre tényleg szervezkedhettem, csinálhattam, ráadásul nem csak beleszólás szinten a dolgokat a DÖK-ben, hanem úgy igazán részt vehettem benne a barátnőimmel együtt. 

pénteken suli után a négy órási vonattal leutaztunk a táborba, majd a mai napon a fél 12 környéki vonattal jöttünk is haza. úgy mentem le, hogy ha más nem is, megismerek pár új arcot a suliból. őszintén, ezért 100%-ig megérte. a kilencedikesek és a hetedikesek között is volt pár olyan iszonyatos jó fej, és komoly gondolkodású emberke, akikkel valóban megérte megismerkedni. 

arról nem is beszélve, hogy végre haladtunk, kitaláltuk és összeraktunk egy éves programot, amit kivitelezni is lehet, ha hajlandóság van rá. emellett büszkén jelenthetem ki, hogy a barátnőim és én a suliújság főszerkesztőivé váltunk :DDD én ennek őszintén örülök, mert tényleg szívesen csinálnám ezt az egészet. úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz majd belőle. 

make it bun dem...

visszakaptam...

talán még a kérdőjel is elfér emellett a szó mellett. igazság szerint, nem tudom. egy kicsit félek is kimondani, félek, hogy így egy hónap után is elkiabálhatom. 

ugyan ő nem látja magán, de mindenki tudja és érzékeli, hogy megváltozott. a múltat nem tudom megváltoztatni, de sokkal jobban örülök annak, hogy megtörtént, mint eddig bármikor. nem tudom miért, csak így van. megint olyan, mint amikor három évvel ezelőtt megismertem. nem csak olyankor, amikor négyszemközt beszélgetünk, hanem amúgy is, a suliban. hiányzott, hogy ilyen legyen. 

igen, tudom, nem fogalmaztam meg milyen is az az ilyen és olyan. de tulajdonképpen nem is tudnám, mert ez csak egy érzés. egy érzés, amitől elmosolyodom, ha eszembe jut, mert felidézi bennem azt a múltat, amikor még - a mostani állapothoz képest - minden egyszerűbb volt. 

gólyabál 2012...

a vetélkedő része szörnyű volt, főleg a technika miatt, de hát hiába, nem az ÓG-é a legjobb, ezt még csak mondani sem lehet... 

a buli viszont annál jobban adta :D a tavalyihoz képest, ami nagyon szarul sikerült, legalábbis nekem. én jól éreztem magam, most először mindenki ott volt, akit ott is akartam látni, és hogy őszinte legyek, ez boldoggá tett.

nem írok többet, mert nem tartom lényegesnek, hogy hosszú sorokban ecseteljem milyen is volt az este. ez maradjon meg a mi titkunknak. 

Híd-avatás...

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"

   És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

   Ez az utolsó tétemény:

   "Egy fiatal élet-remény."

A kártya nem "fest", - a fiúnak

   Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

   - Most már remény nélkül, magán -

   Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,

   Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

   S vidám zenével körmenet:

   Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Halad középig, hova záros

   Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

   Tornyában sorra elveri; -

   Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,

   Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

   Kél egy-egy árnyék a habon:

   Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,

   S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

   S ujjonganak mindannyian:

   "Uj hid! avatni mind! vigan."

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"

   Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

   "Egymásé a halál után!"

   S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - "Most a millióson

   Van a sor: bátran, öregem!" -

"Ha megszökött minden adósom:

   Igy szökni tisztesebb nekem!"

   S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán

   A harmadik, a negyedik:

"Én a quaternót elszalasztám!"

   "Én a becsűletet, - pedig

   Viseltem négy évtizedig."

S kört körre hány a barna hullám,

   Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: "Én most tanúlám

   Az elsőt; pénzem elfogyott:

   Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

Egy tisztes agg, fehér szakállal,

   Lassan a hídra vánszorog:

"Hordozta ez, míg birta vállal,

   A létet: mégis nyomorog! -

   Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -

   Egy úri nő lomhán kikel:

"Ah, kínos élet: reggel, estve

   Öltözni és vetkezni kell!"

   Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

   Csörtet fel és vigyorgva mond:

"Enyém a hadvezéri pálca,

   Mely megveré Napleont!"

   A többi sugdos: "a bolond!..."

Szurtos fiú ennek nyakába

   Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

   "Lábszijjra várt a mesterem:

   No, várjon, míg megkérlelem!"

"Én dús vagyok" kiált egy másik

   S élvezni többé nem tudom! -"

"Én hű valék a kézfogásig

   S elvette Alfréd a hugom'!"

   Eltűnnek mind, a járt uton.

"Párbajban ezt én így fogadtam:

   Menj hát elül, sötét golyó!" --

"Én a szemérmet félrehagytam,

   És íme, az lőn bosszuló:

   Most vőlegényem a folyó. -"

 Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

   Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

   Vagy mint csoportos madarak

   Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,

   Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

   Zúg fel s le, mint malomkerék;

   A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,

   Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sűrübbé

   Nő a veszélyes forgatag:

   Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -

   Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

   Mire az óra egyet üt:

   Üres a híd, - csend mindenütt.

/Arany János/

ötven árnyalat...

nem hiszem, hogy ezt a könyvet be kell mutatni bárkinek, hiszen az elmúlt nyár óta bestsellerként söpört végig a világon mindenfelé. A szürke ötven árnyalata. egy új trilógia első kötete. egy felnőtteknek szóló tartalmú könyv. igen, lecsupaszítva a szado-mazó szexről szóló könyv. de azért van történet is, ami élővé és lélegzővé teszi az egészet. 

tagadni sem tudnám, megmozgatta a fantáziámat a könyv, bár nem merem hangosan kimondani, hogy mindent bevállalnék úgy, mint ahogy a főszereplő lány teszi ezt meg. azonban azt el kell ismernem, hogy Christian Grey-nek ezer örömmel vetném alá magamat. igen, ennyi perverzió bennem is van. 

arról pedig még nem is volt szó, hogy egy kicsit rávilágított arra a könyv, hogy a félelmeink valóban csak a fejünkben léteznek. és ez így van. eddig is tisztában voltam vele, de csak mióta elolvastam, azóta fogtam fel teljesen. 

nem mondom el a történetet, nem fogom bemásolni sem az eredeti ajánlót. ennyi, amennyit itt írtam vagy felkelti az ember érdeklődését vagy elkönyveli, hogy aki olvassa az mélyen olyan perverz, amilyen a főszereplő (igen furcsa, számomra érthetetlen vélemények is keringenek a műről). lehet még túl fiatal vagyok, és azért gondolom ezt egy bizonyos pontig normálisnak, de azt hiszem, ez így jó. nem szeretnék besavanyodott negyvenes lenni később, aki csak csöpögős szerelmi sztorikat olvasott egész életében, és nem próbált ki semmit. nem, azt a saját önbecsülésem nem bírná ki. 

démon doboz...

hol is kezdjem...? a cím, azt hiszem, sok mindenről árulkodik, de aki nem tudná miről van szó, annak csak annyit mondok horror. nem állítanám, hogy életem legjobbja volt, viszont a társaság :DDD na az már nagyot dobott rajta. alapból társaságban csak röhögni lehet egy horroron, s bár voltak ijesztő effektek, nagyjából végig szórakoztuk a teljes filmet. nem, nem lövöm le a poént, mert megéri megnézni, de mivel feliratos, kiemelnék pár részletet:

"Dad, you scared me... Dad, you scared me... Dad, you scared me... Dad, you scared me... Dad, you scared me... Dad, you scared me... Dad, you scared me..." - a végére már igazán démoni hangon.

"... put your hands up..." - azt hiszem, mindenki értheti miért is kezdtünk el bulizni ennél a mondatnál :D xDDD

"Abyzou, Abyzou, Abyzou, ABYZOU, ABYZOU!" - mint a démonunk neve. hihetetlen mennyiségben fel tudtuk használni a mozi után xDDDD

beosztás...

az unalom csodákra képes és hihetetlen ötleteket tud az emberből kihozni. mi sem példázza ezt jobban, mint a mi elvetemült ötletünk szerdán hetedik óra után, amikor már nincs tulajdonképpen semmi dolgunk a suliban XD 

a cím nem véletlen, ugyanis egy fiú osztálytársammal, Benivel, kitaláltuk, hogy most beosztjuk az osztályunkat a Harry Potter könyvekben megtalálható négy házba. ez egészen addig ment, míg a barátnőm, Virág, be nem futott, és végül hárman mindenkit kitaláltunk, hová is kerüljön :D hogy őszinte legyek, roppant jól szórakoztam :DDD

aztán kitaláltuk azt is, hogy majd megszerkesztem, és a képet feltesszük FB-re. ez meg is történt, persze be lett jelölve rajta mindenki. és igazán nagy sikert aratott mindenkinél :DDD

11.A <33333

sexuality...

boy show me, what your fantasy?

to let me see your sexuality.

your body, want on top of me,

then just release your sexuality.

magyar fakt...

úúúúúúúristen! :D egyszerűen zseniális :DDD életemben nem élveztem még ennyire egy tanórát! :D 

először, azt gondoltam, hogy kemény menet lesz, és meg fogunk halni a rengeteg jegyzettől, meg tanulástól, de ez kreatív, élvezetes és hihetetlen módon felpörgetett. egyszerűen kurva jó volt. nem találok rá szavakat még most sem, pedig azóta eltelt már jó pár óra. 

az egyik feladat az volt, hogy idézeteket kaptunk, és azoknak meg kellett mondani az íróját és a címét, aztán pedig négy darab 5 fős csoportba kellett volna szétszóródni valamilyen logika szerint. utóbbi nem igazán ment a csoportnak, de ez már részlet kérdés xD aztán gyakorlati feladat jött, aminek 3 témája volt adott: Petőfi verseihez hasonlót írni vagy klasszicista epigrammát vagy pedig egy szentimentalista regényrészletet. csoport munka volt és mi (Kitti, Bogi és én) végül is a próza mellett döntöttünk, ha már írói vénánk van, költői meg nincs. a végeredmény pedig sikert aratott, mint a faktos tanárunknál, mind pedig az alapórásnál. :D

és, azt hiszem, egyik barátnőm sem volt megsértődni, ha most ide beteszem ezt a kis irományt. ^^

"Háborgó lelkem sötét szobámban sem lelt megnyugvást. Az ablak résein befúvó orkán először épphogy megremegtette az alig pislákoló tüzet, majd egy újabb szélroham kioltotta a szoba egyetlen meleget adó lángját. Szívem mégis hevesen ég, amikor a komor csendben nevedet suttogja a sötét éjszaka. Szememben úgy izzik arcodnak emléke, akár a parázs a kandalló mélyén, s hangod csengő dallama reményt hoz sivár életembe. De elérni téged képtelen vagyok. A hideg és a magányosság megfagyasztott."

nem nagy dolog tudom én, de azért 5-10 perc alatt összehoztuk együtt, és elmondhatjuk, hogy kicsit legalább kilógtunk a sorból a sok Petőfi utánzó mellett. 

láz...

jól kezdtem az évet :DDD a második nap reggelén 38 fokos lázzal ébredtem, úgyhogy jobbnak láttam itthon maradni. bár erre inkább anya vett rá, ami azért megdöbbentő, mivel régebben, ha csak köhögtem, akkor is otthon akartam maradni, most pedig gyakorlatilag kényszer volt. persze ez alkalmazkodás ahhoz, hogy sokkal rosszabb pótolni az anyagokat, mint helyben ott lenni. de ez van. így két napot még kiblicceltem, és aludtam még egy jót. és mivel suli elején vagyunk, sok mindenről nem is maradtam le.

first day...

tulajdonképpen írhatnék kisregényt is, azt hiszem, sikerülne is, de nem fogok, főleg azért, mert nem azért van ez a blog, hogy órákon keresztül ömlengjek rajta.

összességében egy érdekes első napot zártunk, és helyből meg volt az első balhém is. egyesek meg is lepődtek, hogy rögtön így léptem fel, de ez van! aki ugyebár előbb ér be, az előbb kap helyet is... farkas-törvények!

a megnyitó természetesen most is "nagyszerű" volt, igaz, most legalább voltak jó pillanatok. mit is mondhatnék még? most nyugodtnak látom a dolgokat, és remélem ez így is marad, talán valóban jót tesz a barátnőmnek, hogy a pasija Szegeden tanul, és remélem az is, hogy a másik két barátnőm hajlandó elfogadni, ha már egyszer hozzám tartozik. így elsőre úgy tűnt, ennek pedig kifejezetten örülök. aztán majd meglátjuk.

az biztos, hogy hosszú és fárasztó évünk lesz, mivel az órarendünk kegyetlen, arról nem is beszélve, hogy idén már ott vannak a fakultációk is... nem, egyáltalán nem akarom! de muszáj. ez van. 

summer ending...

lassan vége van a szabadságnak és kezdődik elölről a mókuskerékben való hajtás. az egészhez semmi kedvem, még legalább egy hónapot szeretnék, amikor mindent bepótolhatok, ami elmaradt, amikor újra megtehetem, amit szeretnék. csak még négy hetet, elég lenne, tudom, hogy igen. de nincs... elmúlt a két és fél hónap, ami mintha csak pár nap lett volna. na jó, pár hét, de nem több. viszont mindenképpen jó volt. sírtam, de sokkal többször nevettem, és azokra a pillanatokra akarok emlékezni, amikor igenis szabad voltam és boldog. az iskola meg... hiányzik a légkör, de már előre utálom a dolgozatok miatt. ráadásul már csak egy teljes, normális évem van, mielőtt érettségiznék, és ez ijesztő, akárki akármit is mond. most már értem, miért mondták kiskoromban, hogy "örüljek, míg gyerek lehetek". akkor még fel akartam nőni, de jelenleg egyáltalán nem. szeretnék újra gondtalan kis gyerek lenni.

esküvő...

alapból nem volt túl sok kedvem hozzá, de mégiscsak el kellett mennünk, szóval erőt vettem magamon, hogy összekészüljek, majd felöltözve, belebújva a magas sarkú cipőmbe elindultunk anyuékkal. mivel a templom 15 percre volt a nagymamám lakásától, így sétáltunk, nem ültünk feleslegesen kocsiba. 

a kedves pár kapásból fél órát késtek a templomból, mivel otthon hagyták a gyűrűket, amikért haza kellett rohanni még. mondjuk úgy, hogy negyven fokban egy templom sem hűvös, éppen ezért alig vártam, hogy végre elkezdődjön a szertartás. miután végre elkezdték, a pap kedélyesen csevegett a jegyespárral, amit ebben a melegben nem nagyon tudtam értékelni. azt hittük, már sosem jön el az eskü... de aztán végre az is elkövetkezett, és nagy sokára elindulhattunk kifelé. mi még visszaszaladtunk nagymamámhoz, hogy anyával cipőt cseréljünk, és utána menjünk a lagzira. 

hát... hogy is mondjam... unalmas volt! döcögött az egész, fárasztó volt, ráadásul fülledt meleg. személy szerint két hatalmas problémám volt, az egyik, hogy nem volt vőfély, aminek következtében elveszett az igazi lagzi hangulata; a másik pedig a pofátlan pincérek, akik szartak bele az egészbe, holott ez a munkájuk. egy dolog biztos, én se ott tartom majd az esküvő utáni fogadást. 

ezek mellett nekem még külön elkezdett fájni a gyomrom, a melegtől pedig a fejem. ennek a következménye lett az, hogy este 10 körül apa hívott egy taxit, hazafuvaroztak mamámhoz, majd apa visszament a lakodalomra. mire ők haza jöttek, addigra én már kialudtam magamat. aztán úgy ahogy tovább aludtunk, és másnap jöttünk haza.

nagyjából ennyi volt, és bőven sok is számomra. 

scream...

if you wanna scream, yeah!

let me know and i'll take you there,

get you going like

ah, uuh, baby, baby, uuh, baby, baby,

ah, uuh, baby, baby, uuh, baby.

if you want it done right,

hope you're ready to go all night,

get you going like

ah, uuh, baby, baby, uuh, baby, baby,

ah, uuh, baby, baby, uuh, baby.

if you wanna scream...

lights OFF! & party fucking ON!...

kibaszott jó volt :DDDDDDDDDDD

életem első lightsOFF! bulija volt, de teljes mértékig azt kell mondjam, hogy megérte :D minden egyes pillanat iszonyatosan jó volt, és egy percét sem bántam meg. tele volt újdonságokkal, ami most első sorban az ismeretségi körömre kell érteni az óbudain belül. és ezeknek az új ismeretségeknek hála, beszéltem azzal a sráccal, aki az elérhetetlen, plátói szerelem tökéletes példája, de most beszéltem vele (két kemény mondatot xD) *-*

különösebben nem akarom részletezni, hogy hány pasi és hogy meg mint történt, az annak az estének és a barátnőimnek a titka, akikkel együtt partiztunk. csak ismételni tudnám magamat, ezért inkább csak annyit jegyeznék meg, hogy hétfőn este 7-kor indultam el itthonról, és kedd reggel 7-kor léptem be a házba ismét :D szóval szép esténk volt, nagyon szép :D <333

lights OFF! & party fucking ON!

és te... te mit tennél a sötétben?

kertiparti...

nem én tartottam, hanem a barátnőm, de azt hiszem, az annyira nem is számít. tulajdonképpen egy előre hozott születésnap volt, és azt is elmondhatom, hogy nem volt minden tökéletes, de igazság szerint, a mi társaságunktól már nem is várok semmit. és ez nem negatív, csak már ismerem őket ennyire. ennek ellenére én jól éreztem magamat, nagyon is. volt annyi alkohol, amennyitől mindenki kellőképpen jól érezhette magát, de nem lett rosszul; frissen készült, házi pizza; citrom; zene és jó sok röhögés; hullócsillagok és kívánságok.

azt hiszem, most jöttem arra rá igazán, hogy egyik igazi gyengém a tequila, sóval-citrommal. és azt már említenem sem kell, hogy soha többet nem vagyok hajlandó felelsz vagy merszet játszani, ezzel a sok barommal :"D végig szívattak, és bár nem csak engem, sőt bevállalós is vagyok, de ettől függetlenül volt egy pont, ami már bántó volt. szerencsére nem a jól megszokott emberektől, mert ennyire még ők sem parasztok. valójában nem vágytam arra, hogy a fél hím társaságot végigsmároljam, de hát... mertem. rossz döntés volt, vagy sem, már teljesen mindegy. igaz volt előnye is. életem eddigi legjobb csókját is megkaptam ebben a kicseszett játékban, és hogy őszinte legyek, ezért talán még ismételnék is.

de egyetlen dolgot biztosan állíthatok: a kertben fagyoskodva, hullócsillagokat nézve, egymás faszságait hallgatva megfizethetetlen.

összességében minden kellemetlen pillanat, indiszkrét kérdés és egyéb zavaró tényező mellett is azt tudom mondani, hogy nagyon-nagyon jó volt :D

that man...

Caro Emeralddal a Sziget Fesztivál közvetítésén találkoztam először, de ez a '20-as évek zene magával ragadott, és azóta imádom ezt a nőt és a bandát *-*

ooh, that man is like a flame,
and ooh, that man plays me like a game,
my only sin is I can't win,
ooh, I wanna love that man.

ooh, that man is on my list,

and ooh, that man I wanna kiss,
my only sin is I can't win,
ooh, I wanna love that man.

 

 

top 10 girls...

mert ha már pasiból is, akkor kell egy sor a csajokból is, legalábbis szerintem ^^

10.) Rihanna (Robyn Fenty)

9.) Beyoncé (Knowles)

8.) Jennifer Lopez

7.) Taylor Momsen

6.) Jessica Stam

5.) Mila Kunis

4.) Christina Aguilera

és a dobogósok...

3.) Angelina Jolie

2.) Palvin Barbara

1.) P!nk (Alecia Beth Moore)

és persze egy a ráadás:

Sara Fabel *-*

top 10 boys...

nem fogom felvezetni, csak annyit mondok, hogy nekem ők a kedvenceim *-*

10.) Chris Evans

9.) Joseph Morgan

8.) Ian Somerhalder

7.) Ben Barnes

6.) Kellan Lutz

 

5.) Jonathan Rhys Meyers

4.) Alex Pettyfer

és a dobogósok...

3.) Fehér Balázs

2.) Michael Fassbender

1.) Cam Gigandet

és van még egy ráadás is, akit nem tudtam volna kihagyni:

Enrique Iglesias *-*

magic mike...

mit is mondjak... :D kizárólag nőknek szól, és hogy őszinte legyek, kellemes, feldobott hangulatban jöttem ki a moziból, mert hát... én is átvettem kicsit azt az őrült, extázis közelében lévő őrjöngést, amit a filmben szereplő nők csináltak. tulajdonképpen nem volt nehéz dolgom, mert egyik pasit jobban szeretem, mint a másikat. egy barátnőm ezekre a színészekre, csak annyit mondana "orgazmus-pasik" és valóban azok, szerintem.

mindenesetre a film rávett egy sokat halogatott dologra, mégpedig egy top10-es lista írására, ami nemsokára felkerül ide is, ha sikerül kiválogatnom a megfelelő személyeket *-*

illetve rájöttem arra, hogy a 18. szülinapomra kellenének ilyen rendőrök *-* <3 hjajjh... *-*

KORN...

életem egyik legboldogabb élménye volt, azt hiszem, amikor augusztus 9-én, este fél 10-kor láthattam a kedvenc metál csapatomat fellépni a Sziget Fesztiválon. még ha nem is voltam kinn, a barátnőmnek köszönhetően testközelből nézhettem végig a koncertet. fogalma sincs, hogy mennyire boldoggá tett azzal a másfél órával, amit kibírt mellettem a kanapén. most is könnyes a szemem az örömtől, de hát végül is megígérte, hogy láthassam Jonathan Davist, Headet, Fieldy-t és Munkey-t *-* nem tudom neki eléggé megköszönni azt az estét. elmondhatom azt is, hogy életemben nem kaptam még ekkora adrenalin löketet, talán sosem fogok. illetve akkor igen, ha élőben, az első sorban tombolhatok majd, de az sem holnap lesz :'D ez ugyan keserédes, viszont bízom abban, hogy egyszer majd láthatom valóban őket, ahogy kitágult pupillákkal gitároznak, dobolnak és üvöltenek a mikrofonba :D <3

\m/ KOЯN \m/

hajókirándulás...

tegnap hajókiránduláson voltunk a barátnőmmel. Dunabogdányból Esztergomba vitt a hajó, majd onnan vissza. hát mit is mondjak... jó volt! :D és lefárasztott, elég rendesen. 

reggel mondjuk korán keltünk Kitti öccsének köszönhetően, de végeredményben legalább kényelmes elkészülhettünk, aztán fél 9től vártunk, hogy felengedjenek a hajóra, hogy helyet foglalhassunk az alsó szinten. mire felengedtek minket, már Kitti nagyszülei is megérkeztek a két unokával, végül lassacskán el is indultunk. 

odafelé és visszafelé is táncoltunk, röhögtünk :D azt hiszem, elmondhatjuk, hogy életünkben nem szerencsétlenkedtünk még annyit, mint egy szám alatt, de szórakoztató volt XD aztán ott volt a hatvanas faszi is, aki be akart fűzni minket, hogy találkozzunk a fiával, aki LA-ben él... -.-" elküldtük. és a pizzását, ahol ittunk egy nagyon jó limonádét, amiben biztos, hogy volt valami, amit nem árultak el nekünk XD :DDD

miután fél 6ra visszaértünk, elmentünk fagyizni, utána meg visszasétáltunk a barátnőm nagyszüleihez, összecuccolni. nem mondanám, hogy sok minden történt, normális nap volt, de annál jobban éreztem magamat ^^

angol...

az elmúlt hetekben a barátnőmmel nagy erőkkel ráfeküdtünk az angol nyelvre, mert hát meg kell szerezni azt a nyelvvizsgát és sajnos iskola keretein belül ez nehezen fog menni, köszönhetően az osztályfőnökünknek. de ez van, majd a végén az orra alá dughatjuk a bizonyítványunkat. addig is, amíg a vizsgára készülünk, ezer meg még két feladat lapot töltünk ki, és szorgosan járunk Szentendrére Péterhez, a tanár bácsinkhoz. mondjuk a bácsi erős túlzás :"D