szilveszter...

nem mondanám, hogy valami izgalmas lenne ez az év vége, főleg nem így itthon, de már mindegy. azt hiszem, ennek így kell lennie. néha nekem is kell maradnom a jóból, hogy a következő sokkal jobb legyen. sajnálom is, nem is, mert végül is nem tudok semmit sem tenni. ez van. azért jó évem volt :))

merry christmas...

give me love...

no, i just wanna hold ya,

give a little time to me, we'll burn this out,

we'll play hide and seek, to turn this around,

all i want is the taste that your lips allow,

my, my, my, my oh, give me love.

világvége...

és túléltük! :DDDDD

azt hiszem, többet erről nem is kell mondani :'D

talán még annyit, hogy remélem, minden kedves világvége fanatikusnak üzenném: a Föld nevű bolygó, melyen élünk, csak évmilliók múlva fog szétrobbanni, de addigra már nekünk így is úgy is mindegy lesz. de azért jó felkészülés! 

télirózsás diákforradalom...

a decemberi nagy port kavart téma a felsőoktatás... tulajdonképpen a kormány elkezdte keresztbe húzni minden eddigi számításomat, minden álmomat, amit eddig gondosan tervezgettem és dédelgettem. lehet hülyeségnek gondolják egyesek, de én tényleg mindent előre megnéztem, kiszámoltam, átrendeztem, kerestem és tételesen felírtam a lehetőségeimet. mindent! majd egyszer csak, december 4-én bejelentik, hogy megváltoztatják az teljesen érettségi rendszert. azt hiszem, volt egy pont, amikor teljesen összetörtem. keretszámok eltörlése, ponthatárok emelése, 10480 államilag támogatott hely??? ezer kérdőjelet is írhatnék, akkor sem lenne elég. egész konkrétan nevetségesnek tartom ezt az egész helyzetet, főleg mivel valóban ennyi kérdést hagytak tisztázatlanul. aztán hopp, megemelik tulajdonképpen az ötszörösére a támogatott helyeket, közlik, hogy ez csak az alsó határ, és hogy ha megvan egy bizonyos pontszám, akkor boldogan, gondok nélkül tovább tanulhatok, ha aláírom a röghöz kötést. ez mind szép és jó, de kérdezem én, mennyire lehet hinni egy olyan kormánynak, aki egyik napról a másikra önmagát is meghazudtolja? szerintem semennyire. őszintén, ha valóban így lesz, akkor dalolva aláírom a röghöz kötési nyilatkozatot, mert sajnos a családomnak nincs annyi pénze, hogy kifizessen több százezer forintot a taníttatásomra. igen, a szüleim szeretnék, hogy egyetemre menjek és én is, de azt viszont egyenesen megtiltanám neki, hogy újabb hitelt vegyenek fel a támogatásomra. mert hiába a diákhitel, ők nem akarják, hogy a nagybetűs Életemet rögtön egy többmilliós tartozással kezdjem. és én sem. szóval nem, nem értek egyet a kormánnyal, amiért ÍGY akarja megreformálni a felsőoktatást. valóban sok a magyar diplomás, vannak olyan szakmák, amikkel mostanra Dunát lehetne rekeszteni, de akkor könyörgöm, azokat korlátozzak, ne engedjék, hogy valaki kettesekkel bukdácsoljon végig éveket, és azt sem, hogy egyesek 10 évig legyenek egyetemisták, mert állandóan halasztgatják a vizsgáikat. 

éppen ez a felháborodás vezetett el oda, hogy kimegyek egy demonstrációra, és ha mást nem, de én is növelem a tömeget legalább egy fővel. az a helyzet, hogy nagyon sokan nem látják be, mennyire nem jó az, ami most történik. nem is mostanra véglegesített helyzettel van bajom, hanem az elvekkel, illetve azzal, hogy nem adtak tisztességes felvilágosítást semmivel kapcsolatban. nem csodálkozom, hogy a középiskolások is felkeltek és kivonultak tüntetni. 

el kell mondjam, hogy csalódtam az iskolatársaimban. összesen öten indultunk el az MTA elé az Óbudaiból és ezt egy kicsit gáznak tartom. szerintem mindenki csak féltette a seggét, és nem akart problémát a későbbiekben. de nem is értem miért, az iskolában mi megbeszéltük, hogy csak a békés demonstrációra megyünk el, a Margit-hídon való átvonulásban már nem fogunk részt venni. így volt, legalábbis Kittivel és a pasijával együtt, le is léptünk. hát igen, végül az 5ből 6 lett, majd 3. de az a másik három ember LEGALÁBB eljött! 

a Télirózsás Diákforradalom során felszólaltak egy páran és beszédeket tartottak. voltak akik elit suliból jöttek és kifejezték, hogy annak ellenére, hogy milyen hátterük van, úgy érzik itt kell lenniük, és támogatni a megmozdulásokat, ezzel is segítve a változásokat. felszólalt a Magyartanárok Egyesületének alelnöke is, aki elmondta, hogy az egyesület nem ért egyet a kormánnyal, és kiáll a diákság mellett. szó volt a röghöz kötésről, a diákhitelről, a kommunikáció hiányáról és a ködösítésről, arról, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy középiskolásnak legalább 2 év kell, hogy pontosan át tudja látni akármelyik rendszert a továbbtanulásnál. és ez így van! 

de azt hiszem, a legrosszabb és legnegatívabb élmény az volt, amikor az Amfiteátrumhoz tartottunk és egy idős nő megjegyezte, hogy "azt sem tudjuk, miért tüntetünk! hát nem adott nekünk mindent meg a rendszer?". nem válaszoltam rá, mert nem akartam paraszt lenni, de annak kellett volna lennem, és elmondani, hogy "maga tudja mit adott a rendszer? kérdőjelek! eddig pontosan tudtam, milyen pontszámot kell elérnem, milyen jegyeket kell szereznem, hogy oda mehessek tanulni, ahová valóban szeretnék, és nem kényszerhelyzetben döntenem, hogy mi is legyen. most pedig fogalmam sincs arról, hogyan fogok egyetemre járni, ha egyáltalán lesz lehetőségem." persze, neki tök jó, megemelik a nyugdíját, így már Orbán mindjárt istenné válik. nekem viszont egy aljas féreg, aki minden lehetőségemet elvághatja, mert éppen olyan kedve van. ezután jött még egy öregember, aki egyenesen közölte, hogy "nem szégyelljük magunkat, amiért tüntetni megyünk?!" HÁT NEM! merek kiállni és elmondani, mennyire igazságtalan ez, főleg 1 hónappal a januári jelentkezések előtt, illetve a jövő májusi érettségizőkkel szemben, mert ezzel MINDEN megváltozik. 

mivel először voltam bármiféle demonstráción életemben, egyszerre volt izgalmas és félelmetes is, de ettől függetlenül tetszett is, hogy ennyien akarnak változtatni. valóban a tömegnek hatalmas ereje van. persze ezért el lehet ítélni, mert ezt még a saját szüleim is megtették, de nem hiszem, hogy normális dolgok történnek mostanában az országban. és nem csak a mostani kormány cseszte el, hanem évek óta teszik tönkre mindenki életét, és be nem tartott ígéreteket tesznek. ezzel pedig lehet vitatkozni, de akkor bárkinek a szemébe mondom, hogy mennyire hülye.

és igen, nekem is volt egy álmom: a diploma...

blue jeans cover...

más, de annyira jó, hogy nem tudom megunni *-*

ajándékozás...

az elmúlt pár napban nem mentem suliba, mert visszaestem a betegségbe, de a ma délutáni osztály karácsonyt nem hagytam volna ki a világért sem. a lányok többsége csinált süteményt és a fiúk is hoztak innivalót, úgyhogy ebből a szempontból is jobban működött a dolog, mint tavaly. kifejezetten jó volt ez a kora este a többiekkel. így visszagondolva rá, meglepően jó volt. mármint imádom az osztályomat úgy összességében, mert szerintem egy arányaiban jó csapat, de azért vannak pillanatok, amikor elviselhetetlen számomra öt perc is. de most nagyon jól elvoltunk. a nagy többség, olyan ajándékot vett és kapott, ami általában jellemező rá és/vagy valóban passzolt az illetőhöz. látszik, hogy már három éve fárasztjuk egymást! :D

engem idén Fanni húzott, és egy nagyon szép fülbevalót kaptam tőle, aminek őszintén örültem. én pedig szerencsésen Benit ajándékozhattam meg. azt hiszem, sikerült neki olyan apróságokat venni, ami bizonyos szempontok szerint emlékezetes pillanatokat okozott mindannyiunknak. 

miután mindenki megkapta az ajándékát páran elmentek, mi pedig, játszani kezdtünk. érdekes dolgok derültek ki, meglepőek és viccesek egyaránt, de ez mind-mind a mi titkunk marad. szerintem az ilyen és ehhez hasonló játékok kellenek, mert ezzel megismerhetjük egymást és ezek miatt az őrültségek miatt vagyunk azok, akik. és ez nagyon jó! igaza volt Tirinek, a legszebb az egészben, hogy nem is voltunk részegek. 

végül pedig a tanárnővel és hét osztálytársammal a Vörösmarty téri vásáron kötöttünk ki. hát, hogy is mondjam... azt hiszem, felírhatom a listámra azt is, hogyan égettük be magunkat mindenki előtt. mármint tök nagy volt, az embereknek "boldog karácsonyt!" kívánni, bár nem voltak ennyire kedvesek a viszonzás terén. végül Kittivel sikerült belefutnunk egy csapat nagyon helyes, spanyol pasiba is. valószínűleg az este fénypontja volt, amikor Kitti kijelentette, hogy igen, ő tud egy helyet, ahol lehet sörözni, majd mikor felmerült, hogy el kéne magyarázni merre is van a hely, közölte, hogy hát még sem tudja xD nem hiszem, hogy ennél kellemetlenebb helyzetet tudtunk volna kreálni. végeredményben Tirivel megoldottuk a helyzetet. de azért jó volt! még ingyen gyümölcsbort is kóstoltunk, mert mi annyira hihetetlenül aranyosak vagyunk :D

mindenesetre, majd ki kell mennem még a Vörösmartyra, mert gyönyörű szép tűzzománcos ékszereket láttunk, és valami kell onnan idén is *-*

perfect replacement...

i've cut lost property too many times

and i can't live properly a piece of me dead

i wasn't aware that Mona Lisa cried

maybe i remember my decent side

wash the kisses off my neck

and left my past in the basement

i found your perfect replacement;;

tengermoraj...

tengermoraj dúdolja álmodat,

hogy szerelmet vártál, halálosat,

hogy voltál tettes is, és néha áldozat,

s hogy ember nem lehet, magányosabb.

ember nem lehet, nálad magányosabb.

nyelvvizsga...

eddig nem nagyon voltam képes még csak rágondolni sem, mivel elég siralmas lett az írásbelim és természetesen a szóbelim sem lett meg. egyszóval megbuktam. amikor szembesültem ezzel, egyszerűen sírva fakadtam és az egész estém zokogással telt. a végén még Virágot is felhívtam, mert nem bírtam, és el kellett valakinek mondanom, valakinek hallania kellett, hogy sírok. nem tudom miért, de ő mindig képes megnyugtatni. egy időre most is sikerült neki. bár az érzést nem tudta eltüntetni, azt, amit még most is érzek, de ez egyáltalán nem az ő gondja, tulajdonképpen csak engem igazolt ez is. mert miért is menni olyan könnyen? túl jó lett volna, ha elsőre minden flottul megy, sikerül a vizsga és januárban már a kezemben lett volna a bizonyítvány. de nem. végül is nem én vagyok az, akinek mindig minden egyszerű. nem, az a barátnőm, Kitti. ahogy én látom, neki sok esetben még csak nem is kell küzdeni, hogy menjen neki valami. nekem nincs olyan pillanatom, amikor ne kellene megerőltetnem magamat. most is, nem akarok megint sírni, de ez komoly erőbefektetéssel megy csak, hogy visszafojtsam a könnyeimet... 

mindegy... majd újra neki futok a nyelvvizsgának, ha elég erősnek érzem majd magam, hogy egyáltalán neki fogjak. addig még úgyis meg kell néznem a mostani írásbelimet, mert tudni akarom, mit csesztem el. nem tudom, hogy fogom kibírni zokogás nélkül, lehet majd megkérem Virágot, hogy jöjjön el velem, és rám szóljon, ha el akarna törni a mécses.

ha volna két életem...

ha volna két életem, 

tudnám, amit ma nem,

egyet örökre odaadnék neked,

de a másik szabad lenne, 

mindennap szárnyra kelne,

és mindenkit szeretne, akit lehet.

ohoooohh, istenem!

miért nincs két életem?

úgy fáj... úgy fáj...

ha volna két életem,

nem fájna semmi sem,

bár volna két életem,

nevetnék mindenen.

ohoooohh, istenem!

miért nincs két életem? 

úgy fáj...

hogy nincs két életem.

óg szalagavató...

már november eleje óta vártam ezt a napot, ami annyi előkészületet vett igénybe és végül is összejött, és ezért nagyon boldog voltam. rakjuk csak össze: csodálatosan szép ruha + legjobb barátnők + tánc + pletyka + eszeveszett hideg + idegesség + alkohol + haverok + fáradtság = egy nagyon jó kis buli! :D

nem tudom azt mondani, hogy életem legjobb estéje volt, mert őszintén, volt már bőven jobb, de azért úgy összességében nem volt rossz. 

vasárnap délelőtt miután felkeltünk Virággal elkezdtük magunkat összeszedegetni, és kettőre átmentünk Kittihez, hogy be is fejezzük ezt, majd elinduljunk. életünk legnagyobb butasága volt mínuszban elindulni ruhában, nylon harisnyában és elegáns cipőben, de basszus, megvettük a ruhánkat, nehogy már ne vegyük fel! így végül fagyhalál közeli állapotban értünk be Pestre, a SYMA Csarnokhoz, ahol a szalagavatót tartották. a szokásos dolgok voltak, igazgatói beszéd, szalagtűzés, keringő, osztálytáncok és persze a baromságaink. mert azokat ugye nem lehet kihagyni. végül keringőztem is pár emberrel, Csavarral, Gyurival és Mező tanár úrral is (megjegyzem mire az afterre értem, már mindenki arról beszélt, hogy én smároltam a legelőször említett sráccal :'D kár hogy csak egy kézcsók volt, de az nagyon is hatott rám *-*). persze Virág hangulata megint elromlott és ingadozó volt az egész este alatt, ehhez viszont már hozzászoktam és nem is nagyon érdekelt. mindezek után elmentünk egy közeli kajáldába, mert majd meg haltunk, olyan éhesek voltunk. ekkor Kitti és Bogi leszakadt rólunk, mert ők már a buliba akartak menni, mi (Virág, Beni, Nati, Johi, Lívi, Anna) viszont még alapozni akartunk, hiszen volt nálunk kicsivel több mint egy liter tequila. előkerült a só és a citrom, majd körbejáratva a piát szép lassan kezdtük elfogyasztani. végül sikerült elérnünk az utolsó metrót. még szerencse, hogy elértük, különben igen kellemetlen helyzetbe kerültünk volna Budapest kellős közepén. a villamost már lekéstük, de semmi nem volt veszve, hiszen "csak" negyed órát kellett sétálnunk a jeges szélben, hogy megérkezzünk a buliba. kisebb problémába ütköztünk, amikor a ruhatárhoz kerültünk, ugyanis hatalmas sor állt, azért hogy letehesse a kabátját és a táskáját. valószínűleg, ha korábban érkezünk nem is lett volna gond, de így is sikerült megoldani a dolgokat. egyetlen pozitívuma, hogy Dani elhozta a kocsiját. lepakoltunk, majd benyomultunk mi is a 4BRO bisztróba. éppen mire odaértünk Bogi már ment is: rosszul lett szegény, és érte jöttek a szülei. a hellyel egyetlen gondom volt, hogy pici volt egy after party-hoz, de azért nem volt rossz sem. kicsit heringparti feelingje volt, úgyhogy még szerencse, hogy nem félek a tömegtől, mert itt aztán "éreztük egymás közelségét". szinte mindenkivel táncoltam, akivel akartam, sőt még olyannal is, akivel nem gondoltam volna. az estém egyik fénypontja akkor volt, amikor Marci és Matyi közrefogtak és úgy táncoltunk. aztán persze ott volt a Virággal való táncolás is. értékeltem, hogy nem nézett levegőnek annak ellenére, hogy a pasija is ott volt. hozzáteszem Virágnak sikerült kiakasztania Fintát xD nagyon vicces volt. végül fél 4kor távoztunk, Virág, Dani, Beni és Nati kocsival mentek haza, Kitti, Peti, Johi, Anna, Lívi és én pedig a tömegközlekedéssel: busszal, hévvel, majd ismét busszal. Margit-hídnál közel jártunk megint csak a fagyhalálhoz, de végül az első hév életet mentve megérkezett és végre melegben voltunk. elaludtam hazafelé, ami nem csoda, mert 21 órán keresztül talpon voltam. ezután kialudtam magamat, reggel 6kor feküdtem le és rögtön el is nyomott az álom, aztán csak délután 3kor ébredtem ismételten. ennek ellenére nem éreztem magamat túlzottan kipihentnek, bár felszabadultabb lettem, ami már nagyon hiányzott. 

úgyhogy nem volt rossz :D viszont jövőre már mi jövünk! azért ez ijesztő, mert én még nem akarok elmenni a gimiből. nem annyira rossz az, csak ne kellene ennyit tanulni ><"