snuff...

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again...

lélegzet...

Ha valaki most rám néz, egy aránylag elégedett, boldog lányt lát, akit körülvesznek a barátai, a családja, és könnyűnek tűnhet az életem, pedig egyáltalán nem az... 

Régen is ugyanezt láttak rajtam, csak akkor az hazugság volt, minden egyes percben. Persze csak addig, ameddig láttak a "barátok", ismerősök vagy bárki más. Utána hagyhattam magam összetörni, magamba zuhanni, reménykedni abban, hogy nem lesz holnap, hogy a Halál csendesen, egyik szép álmomban lep meg, és visz magával, megkönnyítve mindent, amit csak lehet. Alig volt ez egy éve, hogy minden éjjel hívtam a Halált, de nem jött el... Akkor nem volt erőm hinni jobban, csak abban voltam biztos, hogy megváltás lenne, ha örökké aludhatnék a hideg sötétségben.

Most már ott tartok, hogy örülök, amiért gyáva voltam, és nem mertem megtenni egyik ötletemet sem. Az a baj, hogy ezt hiába mondom el bárkinek, hiszen nagyon sokan nem értik meg, hogyan keveredhet egy lány az öngyilkossághoz, egy olyan lány, aki még csak alig élt valamit, és annyi minden várhat rá. De a lelki nyomást nem lehet egy szelepen keresztül kiengedni, úgy mint valami edényből... 

Amikor anyának elmondtam egyszer, hogy mit éreztem pár éve, szinte nevetett rajtam, mert azt hitte, hogy csak egy ostoba hóbort, ami most minden fiatalt megfertőz. De ez nem azért volt, mert "húúú, ő is, meg ő is, és ő is ezt mondta, és jajj, de menő most öngyinek lenni". Szó sem volt erről. És szerintem ez az egyik baj... :'( 

A másik baj, ha már egy 13-14 éves lány vagy fiú arra a pontra jut, hogy jobb lenne neki egy koporsóban. Ez szomorú, és akik oda juttatják, azokat kéne büntetni ugyanezzel az érzéssel, csak hogy megtapasztaljak mit érnek el a szerintük "jópofa viccnek szánt sértegetéseikkel".

túra...

Hiába, nem véletlenül ők a barátnőim. Nem véletlenül ismerem őket nyolc, sőt most már kilenc éve, és nem véletlenül velük tudok a legjobbakat röhögni. 

Azt hiszem, azokkal - akik azt mondják, hogy csak egy buliban érzik magukat jól - nem értek egyet, mert nem csak ott lehet iszonyatosan jól szórakozni. Elég ahhoz két ember is, akiket mindennél jobban imád az ember. A mai napom egészen biztosan a top 10-ben lesz benne, hiszen ennyit röhögni kb. három óra alatt, nem hiszem, hogy többet lehetne. Nem mondom azt, hogy nem volt egy csepp alkohol sem, mert volt, de hát három kamaszlányról van szó, akik feszegetik a tűréshatást, és azt hiszem belefér, hogy egy kicsit be legyünk csípve négy havonta egyszer vagy talán kevesebbszer egy évben. Talán csak a szilveszterem volt ennél jobb, de hát akkor volt még egy barát, és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen kis kirándulásunk, arról nem is beszélve, hogy még sok olyan szilveszterem lesz, mint a tavalyi év utolsó napja :DDD

"besírtam"...

Ez a szó szerintem szinte minden percre igaz volt ma... és ezért köszönet. <3

Életemben először tapasztalom meg, hogy milyen is egy ennyire erős kötelék, ami nem vonzódás, nem szerelem, csak egyszerűen... nem tudom megfogalmazni, hogy mi ez, csak van, és nem is akarom, hogy eltűnjön. Nyilvánvalóan ez már nem egyszerűen csak barátság, ahhoz ennél sokkal kevesebb is elég lenne, és talán sohasem fogom megérteni, hogy miért kellett nekem erre az egészre várnom, miért nem volt már akkor meg, amikor szenvedtem, miért csak azután jelent meg az életemben, miután minden jobb lett? Néha elgondolkozom azon, hogy neki miért kell szenvednie, akármennyit is? Erre pedig jön mindenkitől az a válasz, hogy "mindenkinek meg van a maga keresztje, és azt kell viselnie". Az a baj, hogy ebben én nem hiszek. Persze a múltunkat nem hagyhatjuk csak úgy el valahol, hogy aztán mindent tiszta lappal kezdhessünk, de attól, még nem kell, hogy a múlt eseményei, csalódásai sötétségben tartsanak, attól, ami sokkal szebb, fényesebb. Nem várom el senkitől, hogy megértse mit hogyan élek meg, nem is akarnám, mert azt akarom, hogy ezt senki ne tudja, és csak néhány embernek mondom el, hogy valójában ki is vagyok. Ez pedig nem attól függ, hány éve vagyunk barátok, hanem attól, hogy most már újra képes vagyok bízni, és elhiszem, hogy csak jobb jöhet, mert minden jól kell, hogy végződjön; ha még nem jó, akkor még nincs vége...

új sztori...

Végre kaptam egy isteni ihletet, egy olyan történethez, ami sokkal hosszabb lesz, mint egy-két oldal, bár hogy mit fogok belőle kihozni, arról még egyelőre fogalmam sincsen, de nem is baj, egyelőre az a biztos, amit alapjaiban kitaláltam. A következő egy fejezetet már tudom, ami a harmadik, de semmi további ötletem egyelőre, bár nem hiszem, hogy sokáig tartana kitalálni, mert ötleteim mindig vannak.

A címe Fekete és fehér lett, aztán elképzelhető, hogy ez még változni fog, mert a címek sohasem fixek, legalábbis az elején nem. A története egyszerű: van egy új lány, a suliban - ahova mostantól jár - van két srác, akik teljes ellentétei egymásnak, de egyetlen egy dologban hasonlítanak: mindketten elsőre beleszeretne Lilianne-be. Damien, a szőke, ragyogó kék szemű, angyali srác, aki lassan közelít a lányhoz, és borzasztó udvarias, szinte már olyan, mintha egy századdal később élne a saját korához képest. A másik pasi Damien: sötét haj, szinte már fekete szemek, az ördögibb, aki folyamatosan zenét hallgat, és senkivel nem beszél igazán, most viszont Lily megjelenése megbolygatja az eddig megszokott dolgokat. Egyből rászáll a lányra és egy fél óra ismeretség után lesmárolja a lányt. Sokszor nyers, és kissé erőszakos, és saját magának sem szeretné bevallani az érzéseit. 

Ez az alapszituáció, aztán majd meglátjuk mennyire leszek ügyes, és mit hozok ki belőle, de tessék nekem drukkolni, hogy valami nagyon jót hozhassak ki belőle! : DDD

13. Eperfesztivál...

Alaphelyzetből csak jó lehetett, mert hát, mikor volt rossz az Eperfeszt, de most még az is tetézte, hogy Virág is itt volt. Ennek meg aztán pláne örültem! Hát még annak, hogy sikerült leszerveznek egy találkozót vasárnapra avval a pasival, aki neki iszonyatosan tetszik.

Lassan le ment a péntek, aránylag unalmasan, ahogyan ez szokott lenni, bár kétségtelenül történtek azért fura dolgok a Duna part felé, de hát mikor nem XD jó, az is igaz, hogy nem velem, nem is baj ^^ Tízkor jöttünk fel, bár úgy volt, hogy Kittinél alszik, de aztán átbeszéltük, és végül is hozzám jött ><

Szombaton konkrétan szétröhögtem az agyamat, már reggel, mert a barátnőm éppen azzal szórakozott, hogy halálra csikiz, ami egy idő után már fájdalmas is volt, de akkor sikerült leállítani, amit értékeltem. Nem kicsit volt beteg az a nap XD de komolyan megérte, minden egyes pillanat. Akkor már nem is én beszélgettem facebookon a sráccal, hanem ő, csak az én nevemben, és áhh, annyira aranyosak voltak a reakciói, hogy besírtam rajta :DDD Délután megismerkedett a barátnőm, a volt osztálytársaimmal, akiket nagyon imádok, aztán kicsit elváltunk, és a tűzijátékig a haverokkal voltam sétálni ^^ aztán végignéztük a tűzijátékot, és utána jöttünk haza.

Vasárnap meg egész nap itt ült a nyakamon, hogy mi lesz, ha találkoznak, és végül is egy kisebb eső után végigjártuk a Duna partot, hogy megkeressük a srácot, de nem találtuk, utána meg tökre feladta, én meg elkezdtem imádkozni, hogy csak ez az egy jöjjön össze neki, és láss csodát, megtaláltuk igaz, hogy csak este tízkor, de kit érdekelt ez akkor?! Senkit!! Elkaptuk a srácot a buszmegállóban és után sikeresen találkoztak, aztán meg egy csomót beszélgettünk, igaz a srác nem kicsit be volt állva a piától, de be kellett látnunk, hogy nagyon is jó fej, és mikor elköszöntünk, Virágot szájon is csókolta. Én meg így: jó... aztán elment a srác, és mi meg a másik irányba, aztán jött egy jó negyedórás sírás, utána elmondta Lívinek és Annának is, mi történt és tizenegykor jöttünk haza, egész éjjel itt vinnyogott (de szó szerint XD), hogy milyen jó neki. Nem volt beteg... áhh, dehogy is :DDDDD

Ma reggel ment haza, és már nyolcra otthon is volt, és délután egy óta beszélgetett a sráccal. Azt hiszem ez volt a legjobb Eperfeszt évek óta, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre Virág is jól érzi magát, és örül valaminek. Ráfért már, nagyon régóta... *-*

feeling good...

It's a new dawn,

It's a new day,
It's a new life for me,

And I'm feeling good...

forumrpg...

Sok mindenki van úgy ezzel, hogy azt sem tudja mi fán terem, pedig szerintem a világ egyik legjobb elfoglaltsága, csak kicsit sok időt tud elvenni, de mindezt az időt arra fordítja az ember, hogy szórakozik, olyan embereket ismer meg, akiket egy életre megszeret, még ha ismeretlenül is, és egy olyan fantáziavilágba repül, amit mindennél jobban tud élvezni, mert elfelejtheti, hogy milyen a valóság mocska.

Nekem kizárólag pozitív élményeim voltak vele, sohasem csalódtam benne, azokban az arcokban sem, akiket itt megismertem, és tulajdonképpen semmibe, ami csak egy kicsit is kapcsolódik valamelyik ilyen oldalhoz. Igen, több van, valójában több száz, és igazán nagy divatja Angliában és Amerikában, de szép lassan terjed a világon mindenfelé. Egy karakter, aki olyan szinten fiktív, amennyire a fantáziád szabad, és képes megváltoztatni az életedet, nem is akármennyire... Kissé még én is furcsának találom, és néha saját magamon meglepődöm, hogy mennyire gyerekes tudok lenni, de mindig rájövök, hogy az életemnek ezt a részét senki nem tudná elvenni tőlem, mert már belém ivódott, arról nem is beszélve, hogy ennyi gyermeki lélek mindig is fog nekem kelleni ahhoz, hogy élvezhessem az életemet.

get up...

Times are looking grim these days
Holding on to everything
It's hard to draw the line
And I, I'm hiding in this empty space
Torture all my memories
Of what I left behind...

egyszerű vasárnap...

Igaz, hogy egyszerűen csak egy vasárnapról van szó, de ez a vasárnap nagyon is jó volt számomra. De még mennyire jó! Hihetetlenül jó! Vagy... nem tudom kifejezni mennyire jól éreztem magamat a barátnőmmel. : DDD

Nem csináltunk a hülyeségen kívül semmit sem, de áhhh, ezt nem lehet elmagyarázni. Mindenkinél jobban imádom, de most meg még jobban megszerettem. Sosem gondoltam, hogy ennyire fogok egy baráthoz kötődni, úgy mint ahogy most hozzá, de ezek szerint lehetséges mégis. Két ember nekem jelenleg a legfontosabb, a két legjobb barátnőm, Virág és Kitti. Hogy melyiküket szeretem jobban? Fogalmam sincs... Vagyis hát nem tudok dönteni csak úgy. Ahhoz rengeteg ok kéne, ami meg nincs. : DDD

Mindenesetre a tegnap egy életre megmarad nekem, mert nagyon jól éreztem magamat, az erdőjárással, a beszélgetéssel, a zenehallgatással, és a "párnacsatával" együtt. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire fontosak nekem azok az emberek, akik ennyire közel állnak hozzám. Az a baj, hogy ha el kellene veszítenem Virágot abba egészen biztos belerokkannék. Hogy ezt honnan veszem? Érzem... és akinek valóban vannak igazi barátai azok tudják milyen érzés, még ha nem is mondják ki.

ejnye...

Hmm, a fáradtság lévén kezdem elhanyagolni szegény, kicsi blogocskámat, pedig én nagyon szeretem, csak hát... nem tudok mit tenni, ha egyszerűen időm nincs, energiám nincs, és mikor szeretnék valamit ide pötyögni, elterelik a figyelmemet. Szörnyű, sőt, botrányos! De majd most! ^^

Tulajdonképpen semmi különlegeset nem fogok ide most leírni, mert azon kívül, hogy vígan élem az életemet, most már nyugodt, (rövid), veszekedések nélküli állapotban, amit kifejezetten értékelek most. És ugyan azt írtam az előbb, hogy fáradt vagyok, az a nagy helyzet, hogy már nagyon kéne valaki (egy pasi!), akire a felesleges energiáimat fordíthatom, és aki kicsit felpörgeti a jelenlegi belassult életemet. Igazság szerint kicsit szar érzés, hogy nincs senkim, főleg akkor, amikor egyik oldalamon egyik barátnőm, másikomon a másik enyeleg a pasijával. Frusztráló, nem is kicsit. Tudom, hogy ez normális, és én be is látom, hogy ez nem egy olyan iszonyatos nagy probléma, de már hiányzik, hogy valakihez odabújjak, hogy valaki úgy érintsen meg, hogy tudom több van mögötte, mint egyszerű barátság. Imádom a barátaimat, a világon a legfontosabbak, de már kellene egy olyan valaki, aki többet is tud adni, és akinek én is többet tudok adni. Ha minden igaz, ebben a hónapban még összejön, aztán majd meglátjuk, de nagyon örülnék, ha az a jóslat bejönne...