tréninghét...

bizony, nekem ilyenem is volt az egyetemen, bár idén a huszonharmadikai ünnep miatt csak 3 napig tartott, de azért jó volt, és csak így utólag értettem meg, hogy tényleg nagyon klassz. először azt gondoltam, ez csak időt vesz el a szemeszter idejéből, és ez csak valami plusz kötelezettség lehet, és ezért úgy is voltam vele, lesz, ami lesz, majd felveszek két kurzust és letudom ezzel, talán be se megyek, mert annyira nem vészes a retorzió sem miatta. aztán úgy alakult, hogy fel tudtam venni két olyan órát, ami érdekelt és még szerencsém is volt, mert egyetlen nap alatt letudhattam mindkettőt. végighallgatva az előadásokat rájöttem, hogy miért is olyan lényeges ez az aránylag friss dolog a Károli rendszerében: kizökkent az addigiakból és "megmozgatja" az embert. imádom az egyetemet és az óráimat is, de nagyjából egy hónap után azért valahol ez leterhelt. a tréninghét alatt pedig ez a két darab óra feltöltött. egyrészt mert nem a megszokott dolgokra ültem be, hanem más tanszékek óráira; másrészt pedig megmutatta, hogy mennyi lehetőségem van csak az egyetemen belül. és ez nagyon jó! szerintem ez az egyik legnagyobb érték, amit kaphat az ember, ilyen "fiatalon" is, mint én, hogy széles perspektívával nézhessen a világra. néha szeretnék egyszerre több szakon is tanulni, mert nem csak a magyar érdekel, hanem a kommunikáció és média, a pszichológia, a nyelvi szakok, a művészettörténet és még ezer másik. a tréninghéten erre egy aprócska lehetőséget kapnak a hallgatók a Károlin. és ilyenkor érzem azt, hogy a legjobb helyen vagyok.

afterglow...

smoke and lasers, love and ravers

afterglow, we're ready for the afterglow

lights and action, strong attraction

afterglow, we're ready for the afterglow

sorstalálkozás...

az Élet néha nagyon meg tudja lepni az embert. most nagyon is sikerült neki, hiszen egy olyan emberrel sodort össze már az egyetemi gólyatáborban, akiről kiderült kicsivel több mint két éve ismertük már egymást. igaz, személyesen még csak akkor találkoztunk, de az elmúlt években nagyon sok mindenről beszéltük, gyakorlatilag napi szinten leveleztünk egymással az egyik szerepjátékos oldalon, ahol ráadásul a karaktereink egy párt alkottak. ahogy Niki fogalmazott "fura, hogy most már van arcunk" a másik előtt, és személyesen beszélhetjük meg ezt. eddig csak a privát üzenetek voltak a fórumon, és most... most fel sem tudom fogni, hogy ez tényleg valóság. annyira megdöbbentő és jó. erre tudom azt mondani, hogy valami alapján találkozunk emberekkel és elválunk emberektől, hiszen miért éppen most találkoztunk volna, ha nem valamilyen cél miatt. elképesztő és csak vigyorogni tudok rajta, amiért tényleg megtörtént.  

változás...

"Ne féljünk a kínálkozó kalandoktól, a szerelmektől, az utazásoktól, a változásoktól, a vereségektől, a kudarcoktól, ne akarjunk mindig jól járni! Aki nem viseli el, hogy néha behúznak neki egyet, sőt uramfia, még ki is ütik, az nem lehet bokszoló, nem mehet be a ringbe."

/Popper Péter/

egy dologtól nem szabad tartani, mégpedig a lehetőségtől. én sokáig hagytam elmenni a dolgokat, nem csak átcsúsztak az ujjaim között, hanem egyszerűen meg sem próbáltam megragadni őket. nagyon is megtanultam az elmúlt pár évben mit jelent félni a változástól, az esélytől. hittem abban, hogy nem lesz mindig így, hogy majd ez a félelem elmúlik, csak úgy, magától. az az igazság, hogy nem magától múlt el, és néhány embernek ezért nagyon hálás vagyok, mert segítettek, támogattak mindebben. lehet nem is tudták, valószínűnek tartom, hogy nem tudatosan tették, csak egyszerűen fogták a kezem és mindebben biztattak. főleg igaz ez a két legjobb barátnőmre, Kittire és Bogira. 

most ha valaki megkérdezi, hogy mi az, amit nem szeretnék sohasem elúszni, az csakis a változás lehetősége lenne. szükség van rá. úgy érzem, most ez éltet. és a változás hozta kihívások sora. az elmúlt két hónapban újra megfordult az életem, a nyárral pedig lezárult valami, valami amire mindig mosolyogva fogok visszaemlékezni. és szerintem ez a legfontosabb: nem bántam meg egyetlen pillanatát egyetlen lehetőségemnek sem.