ma voltam a barátnőim focimeccsén, kinn a világ végén. tulajdonképpen jó volt, voltak nagyon szép megmozdulások, még akkor is, ha kikaptak. bár én azt mondom, hogy nincsenek annyira összeszokva még, hogy tökéletes játékot tudjanak nyújtani. ettől függetlenül jól éreztem magam, már csak azért is, mert régen láttam már a lányokat ^^
kifejezetten jól éreztem ma magamat azzal a pár hülyével, akikkel elmentünk Dunabogdányba röpizni. nagyon sokat röhögtünk, meg hülyültünk, arról nem is beszélve, hogy most már tudjuk: az eső összehozza az embereket! ugyanis mikor máskor kezdjen el szakadni az eső, ha nem akkor mikor leszállunk a buszról?! XD de végül is játszottunk is, sőt még rendesen meccseztünk is egy másik csapat ellen. aztán két ember elpárolgott mire már fagyizni is mentünk, de hát ez van. mondjuk a 40 perc a buszmegállóban, hallgatva egymás baromságait :D életem legjobb negyven perce volt, azt hiszem.
kevesebben, mint tavaly, de azért nem volt rossz ez a hat nap, sőt, meglehetősen gyorsan eltelt, ahhoz képest, hogy az elején - bevallom - nem is nagyon akartam menni. aztán amikor végre leértünk zamárdiba, már sokkal nagyobb kedvet éreztem a Balaton parton való heverészéshez, meg persze a röpizéshez, meg úgy mindenhez, ami a nyaralásom nagy részét kitette. jó volt végre látni azt a másik három osztálytársamat, akik még jöttek, és már csak az ismerkedés miatt megérte lemenni. hatalmas formákat ismertem meg, aminek nagyon is örülök :D
utcabáloztunk is, ami nagyon jól sikert, főleg az utolsó napon, kiderültek az egyik tanárom "mocskos" kis titkai a nemrégiben történt legénybúcsújáról, amin nagyon jól szórakoztunk éjjel. röplabdáztunk, és azt hiszem csúcsot döntöttünk, hiszen 4en 6 fő ellen nyertünk 2:0 szettarányban :D hatalmasat aláztunk, ráadásul az a csapat már végzett ÓG-sekből állt. Bogival szerencsésen leégtünk, ő jobban is mint én, de annak örültem, hogy vele nagyon sok mindent tudtam megbeszélni, és így kicsit jobban összebarátkoztunk ^^
alapvetően nagyon jó volt, egy hét pihizés, bár a fél nyolcas kelést nem kedveltem meg, annyi biztos XD meg volt némi gondom azzal, hogy a farmeromban kellett rohangálnom a Balatonban, de mindegy, volt már rosszabb is, arról nem is beszélve, hogy volt két másik zseniális játék, az egyik egy reakció időmérő, a másik pedig egy pörgetős-futós játék XD abban a fél órában nagyon jót röhögtem :D meg persze az aranyköpések mind a négyünktől, így egy szobában, azért voltak alkotások :D jajj, és azt még nem is mondtam, hogy a tanáraink, milyen óriási formák, jövőre is az ő asztaluknál akarok ülni a kajálások során :DDD
"Vajon kevésbé szép-e az út, ha a szélén húzódó sövényben tövisek
szúrnak? Az ember csak menjen tovább, hagyja ott a mérges töviseket,
hagyja meg őket keserves magányukban."
/Stendhal/
sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog bármelyik olyan könyv, amit nekem kötelező jelleggel kell elolvasnom az iskolában. valóban igaz, hogy ami kötelező az a diákok fejében összefonódott a rossz és olvashatatlan fogalmakkal. tulajdonképpen ez elem is így volt, egészen addig, amíg a kezembe nem került a francia realizmus egyik gyöngyszeme Stendhaltől. van egy olyan berögzült hülyeségem, hogy minden új könyvnek elolvasom az utolsó pár mondatát vagy ha rövid, akkor az utolsó bekezdést. amikor elolvastam a Vörös és fekete utolsó mondatait olyan izgalomba jöttem, mintha egy Anne Rice vagy J. K. Rowling könyvet fogtam volna a kezembe. kényszerűséget olvastam, hogy elkezdjem olvasni. szinte létszükséggé vált, hogy beleolvassak ebbe a regénybe, és amikor túljutottam az első fejezeten és le kellett tennem a könyvet, nem akartam. nem is tudom mikor olvastam már olyan könyvet, amit tényleg nem tudtam letenni, mert annyira jó volt. örülök, hogy Stendhal könyve ilyen, mert valóban élvezet olvasni egy igazán jó könyvet, és a mostaniak többsége nem nevezhető éppen jónak, legalábbis az én felfogásom szerint.
az elmúlt héten nem tudtam írni, de már akartam, mivel az elmúlt hétvégén az egyik barátnőmmel Kisorosziban voltunk szombat és vasárnap esténként, ugyanis Duna ünnep volt. szombaton Demjén Ferenc koncertre mentünk, én inkább csak Kitti miatt, mert nem rajongok igazán Demjénért, de megérte már csak azért, mert hiányzott, hogy a barátnőmmel menjünk valamerre. aztán vasárnap este jött az Edda Művek a faluba. egyértelmű, hogy mennünk kellett :D még általános suliban szerettem meg nagyon, és látványos volt a különbség a két koncert között, hiszen Demjéntől talán, jó indulattal öt számot ismertem, az Eddától meg ha hármat nem, akkor is sokat mondtam. korábban mentünk, hogy bejussunk az első helyre a 8-kor kezdődő koncertre, ami... hát, el is indult, csak éppen nem az Eddával, és ez egy picit bosszantó volt. ugyanis a Pataki Művek jelentek meg (most már tudjuk, hogy létezik ilyen is xD), akiknek Pataki Attila fia volt az énekesük. a srác hangjával nem volt baj, még a zenével sem, amit játszottak, na de a szöveggel, aminek semmi értelme nem volt, és a mutogatással, amit nem lehet szerintem minősíteni. ez utóbbiak elég borzasztóvá tették a dolgokat. persze mi, Kittivel halálosan jól szórakoztunk, mi is mutogatni kezdtünk, sírtunk a röhögéstől :D erre nem voltak szavak xD két hatalmas megszólalásunk volt, az előbb említett mutogatás, ami Kittitől származó ötlet volt a következő szövegre: "Legyen úgy, ahogy te, legyen úgy, ahogy én, legyen úgy, ahogy mindenki akarja!" erre Kitti csak annyit mondott: Akkor most menj le a színpadról! ez előtt alkottam én is, amikor is a Pataki Művek az Érj hozzám című száma ment, és az énekes azt találta énekelni, hogy "Érj hozzám!" én erre finoman megjegyeztem a barátnőmnek: "Inkább nem..."
mindezek után végre elkezdődött negyed tízkor a valódi koncert, és megjött az Edda. nos igen, annak ellenére, hogy Pataki a politizálásával sok mindent elbaszott az utóbbi időben, én, hasonlóan Ákoshoz, a magyar zene egyik ikonjának tartom. nem csak azért, mert régóta együtt van ez a csapat, sokkal inkább azért, mert generációk kedvence. ha akkor valaki körülnézett a kisorosziban összegyűlt tömeg, akkor azt látta, hogy a nagymama, nagypapa korú idősektől az éppen iskola kezdő 7-8 évesekig mindenki ott volt. nos igen, Patakiék tudnak valamit, és még nem is beszélünk arról, hogy mekkora buli volt ez az egész, hogy milyen show-t csináltak, és milyen tombolás volt mindegyik számra. mi nagyon jól éreztük magunkat, és kétségtelenül megérte elmenni.
