portfólió...

amikor kitaláltam, hogy belsőépítész leszek, tudtam, hogy fel kell vennem a rajzot is, amikor a fakultációs tárgyakat választom meg. amikor idén elkezdtük a faktot, az jutott eszembe, hogy milyen tök jó, rajzolgatok majd órán, és ennyi. hát, az nem ilyen egyszerű. először is ott a művészettörténeti rész, amiben több mint 400 művet kell alkotó, cím, korszak és stílus szerint tudnom. az érettségim lényegi része pedig egy 8 témás portfólió lesz majd, amit el kellett már most kezdenem. nem rossz, főleg, hogy végre tudom mit is fogok csinálni. viszont kitalálni... több hét volt, mire rájöttem arra, mi az, amit meg tudok és meg is akarok csinálni. mostanra kitaláltam mindent, és lelkesen csinálom is, bár ijesztő dolog, hogy már most az érettségimet készítem el.

i am...

"Lételemem a nevetés, a humor. Ha meg tudsz nevettetni, nyert ügyed van. A humor egy olyan finom intellektuális szint, ahol csak azok tudnak együtt rezegni, akik egy szinten állnak. Ha ez megvan, minden más működik. Imádom a szócsatákat. Ne ijedj meg, ha kötekedek! Vedd fel a kesztyűt, és érvelj! Győzz meg! De ne sztereotípiákkal és demagóg dumával! Legyél érdekes és okos! Ha szeretsz, akkor mondd! Mondd sokféleképpen: versben, dalban, írd az égre! Én nem unom meg. A hallásom erogén zónám. Ha a fülembe súgod tíz nyelven, elolvadok. De mindig legyél más! „A változatosság gyönyörködtet.” Ez elévülhetetlen igazság a szerelemben és a barátságban is."

szünet...

éppen ideje volt már ennek is. ez a másfél hónap nagyon lefárasztott, a folyamatos pörgés és tanulás, ami az éjszakáimat is elvette, leszívták az összes energiámat. teljesen belefáradtam ebbe. ráadásul még most sem lesz nyugtom, mert kötelezőt kell olvasnom - nem csak alapórára, hanem faktra is -, rajzból portfóliót készíteni, nyelvvizsgára tanulni. és akkor még csak szóba sem került, hogy mit is szeretnék csinálni! mert írni akarok: folytatni a Csillogás Párizsbant, hogy végre alakuljon is a történet, mert most csak áll, és porosodik szegény. de persze, ezt az iskola nem veszi figyelembe, sőt, igazából senki... de már kezdek hozzászokni.

the expendables 2...

a Feláldozhatók 2. nagyon-nagyon-nagyon jó film :D itt-ott kicsit véresebb, mint az szükséges, de ez azt hiszem, olyan nevek mellett, mint Stallone, Schwarzenegger, Willis, Norris, Li és Statham, elnézzük. arról nem is beszélve, hogy a barátnőmnek és nekem milyen hihetetlenül nagy meglepetés volt, amikor Liam Hemsworth nézett ránk a képernyőről *-* voltak benne nagyon jó poénok is, természetesen egymás filmjeire utalva, de számomra három szó írta le a legjobban a filmet.

Stallone: "Megkeresni, megtalálni, megölni."

kikapcs...

tegnapi fergeteges buli mindent megadott, amit most a leginkább akartam, tulajdonképpen egyszerre többet is, és ez őszintén boldoggá tett. a szó szoros értelmében kielégítő volt! persze most is meg lehet kövezni, mert nem így kéne, de kérdem én: kinek van ehhez köze?! senkinek. sem az életemhez, sem a cselekedeteimhez. élveztem, jól éreztem magam és nem változtatnék a dolgokon. semmit.

ostobák...

szinte hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek, és ezek még az osztálytársaim is. egészen nevetséges. persze én csak sajnálni tudom őket, mást nem érdemelnek. ha pedig nekik ez egy grandiózus élmény, hogy a padra rajzolgatnak a barátaimmal és "csúnyákat" írnak rólunk megjegyzésként... hát egészségükre! nekem szép pillanatokat okoztak, amikor nevethettem :D

try...

where there is desire?

there is gonna be a flame.

where there is a flame?

someone's bound to get burned,

but just because it burns

doesn't mean you're gonna die,

you've gotta get up and try, try, try...

gotta get up and try, try, try...

you've gotta get up and try, try, try...

taken 2...

az első részét is imádtam, most pedig a második rész... *-* mit is mondhatnék amellett, hogy imádom Liam Neesont, és hogy most is sikerült összerakni egy igazán jó filmet. végig izgultam az egészet, pedig alapból nem szoktam, de ez... ez nagyon-nagyon-nagyon jó volt :DDD 

éjszakázások...

ez a harmadik nap és nem is jó kedvemből csinálom... kicseszett módon elegem van abból, hogy az egész hetem azzal telt el, hogy éjfélkor feküdtem le, majd hajnal 5-kor kelhetek is. egyrészt hulla fáradt voltam és vagyok most is, arról nem is beszélve, hogy még annyira sem tudok koncentrálni az órákra, mint eddig. már várom a holnap délutánt.

mosoly...

mosolyogva ébredek, 

mosolyogva félek,

mosolyogva kérek,

mert mosolyogva élek,

mosolyogva nézek,

csak mosolyogva érzek,

mosolyogj, ha kérlek,

a mosolyodból élek.

te nevetsz, én sírok,

te szeretsz, én bírok,

te kifújsz, én szívok,

te hiszel, én bízok.

DÖK tábor...

bizonyos értelemben feleslegesen mentünk le Ceglédre tizenegynéhányan, de azért én jól éreztem magamat, végre tényleg szervezkedhettem, csinálhattam, ráadásul nem csak beleszólás szinten a dolgokat a DÖK-ben, hanem úgy igazán részt vehettem benne a barátnőimmel együtt. 

pénteken suli után a négy órási vonattal leutaztunk a táborba, majd a mai napon a fél 12 környéki vonattal jöttünk is haza. úgy mentem le, hogy ha más nem is, megismerek pár új arcot a suliból. őszintén, ezért 100%-ig megérte. a kilencedikesek és a hetedikesek között is volt pár olyan iszonyatos jó fej, és komoly gondolkodású emberke, akikkel valóban megérte megismerkedni. 

arról nem is beszélve, hogy végre haladtunk, kitaláltuk és összeraktunk egy éves programot, amit kivitelezni is lehet, ha hajlandóság van rá. emellett büszkén jelenthetem ki, hogy a barátnőim és én a suliújság főszerkesztőivé váltunk :DDD én ennek őszintén örülök, mert tényleg szívesen csinálnám ezt az egészet. úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz majd belőle. 

make it bun dem...

visszakaptam...

talán még a kérdőjel is elfér emellett a szó mellett. igazság szerint, nem tudom. egy kicsit félek is kimondani, félek, hogy így egy hónap után is elkiabálhatom. 

ugyan ő nem látja magán, de mindenki tudja és érzékeli, hogy megváltozott. a múltat nem tudom megváltoztatni, de sokkal jobban örülök annak, hogy megtörtént, mint eddig bármikor. nem tudom miért, csak így van. megint olyan, mint amikor három évvel ezelőtt megismertem. nem csak olyankor, amikor négyszemközt beszélgetünk, hanem amúgy is, a suliban. hiányzott, hogy ilyen legyen. 

igen, tudom, nem fogalmaztam meg milyen is az az ilyen és olyan. de tulajdonképpen nem is tudnám, mert ez csak egy érzés. egy érzés, amitől elmosolyodom, ha eszembe jut, mert felidézi bennem azt a múltat, amikor még - a mostani állapothoz képest - minden egyszerűbb volt.