kettősség...

számomra kezd zavaróvá válni, hogy nem tudok valamelyik oldalra állni. nem mintha igazán szeretnék, mert mindkettő emberre szükségem van ahhoz, hogy teljes legyen az életem és boldog, mégis néha azt szeretném, ha csak egy személy lenne a kettőből és összeszedegethetném a tulajdonságokat, amik nekem a legfontosabbak egyikben s másikban. sajnos nem tehetem meg... mert az túl egyszerű és könnyű lenne. ez is csak egy olyan dolog, amin túl kell lépnem, illetve nekünk, együtt kell túllépni és megoldani. az egyetlen hiba, hogy ha az egyikük akarja a másikuk nem... és így nehéz. de úgy is lesz valahogy, ezért sem aggódom különösebben miatta.

elismerés...

azt hiszem, mióta elkezdtem írni, igazán csak azt szeretném, hogy értékeljenek, de ne csak annyival, hogy "jó". úgy gondolom, hogy "jót" mindenki tud alkotni. ellenben én többet akarok! vagy ragadja magával az írásom az illetőt, vagy hordja le, de nem akarok átlagos, középszerű műveket írni. igen, ezzel magam elé is hatalmas elvárásokat fektetek le, viszont ha nem lennének ezek, akkor nem is írnék semmilyen prózát. de amikor valakinek megmutatom egy-egy próbálkozásomat, azok mindig meglepetten konstatálják, hogy mennyire jó ez valójában. emlékszem, amikor az irodalom tanáromnak mutattam meg először, és utána ő mondott véleményt. azok a szavak egy életre megmaradnak bennem, ugyanis életem egyik legjobb pillanata volt. "Egyszerűen nagyon király! Ha nem tudom, hogy te írtad, és valaki elküldi nekem név nélkül, azt hinném, hogy egy felnőtt író munkái." ha erre gondolok, mindig elmosolyodom, és elégedettség száll meg, még akkor is, ha a hangulatom a negatív tartományban van. jó érzés tudni, hogy valaki értékeli a munkámat, és elismerést kapni akárkitől is, feldobja az embert, legalábbis engem mindenképpen. talán kicsit a múltam miatt is fontos nekem ez annyira... lehet, nem tudom biztosan. viszont az, hogy most már egy olyan közösségben is, mint a HM (http://holnapmagazin.hu/), azt mondják, hogy lebilincselő, magával ragadó, izgalmas, átérezhető és borzongató, újra csak mérhetetlen elégedettséggel tölt el, és megnyugtatja a lelkemet, hogy nem reménytelen ez a dolog. szeretek írni, mindennél jobban. kikapcsol és megnyugtat, elvisz egy olyan világba, ahol én uralkodom, élet és halál ura lehetek. ameddig csak lesz pár perc szabad időm folytatni fogom, mert a visszajelzések alapján megéri.

change the way you kiss me...

I've never been afraid of the highest heights
Or afraid of flying now
I've never been afraid of the wildest fights
Not afraid of dying.
 

But now I want off this ride 'cause you're scaring me

and I don't like where we're going
I need a new fun fair 'cause you're scaring me

and I don't like where we're going.

And now you're gonna miss me
I know you're gonna miss me
I guarantee you'll miss me

'cause you changed the way you kiss me.

változás...

hatottam rá. nagyon is úgy néz ki, mert az után a borzalmas péntek után, megváltozott velem kapcsolatba. nem is tudom, hogy pontosan miben, csak érzem, hogy más. úgy tűnik, a pia ellenére eljutott a tudatáig, hogy nagyon rosszul esett a viselkedése, és örülök, hogy így van. hosszú idő óta, úgy érzem most újra, hogy számítok neki. tudom, hogy ez nem nagyon tűnt fel neki, egészen addig, míg ki nem borultam teljesen, és nem csináltam belőle akkora cirkuszt amekkorát sikerült. ha nem jönnek oda ismeretlenek, lehet, hogy még jobban hagyom magamat, és egyszerűen kieresztek mindent. de azt hiszem nem volt majd, amiért nem jött ki minden, mert így a célomat elértem, bár utólagosan azt is tudom, hogy ő maga is kiborult azon, amit tett. nem kérek mást, csak egy kicsit több figyelmet, meg valamennyi ragaszkodást, csak hogy tudjam, hogy fontos vagyok neki, ha már nem mondja ki, amit egyébként nem is kívánok tőle. és most megkaptam... és ez jó érzés :') <3

titkolózás...

"Mindenki hazudik. Mindenkinek van takargatnivalója. Mindenki megszegi a törvényeket." (Harlan Coben)

kénytelen vagyok egyetérteni ezzel. valóban mindenkinek vannak titkai, melyeket igazából nem is lehet annak hívni, hiszen, ha csak egy embernek is elmondja, vagy csupán felvázolja a helyzetet, akkor már nem titok, hiszen többen tudnak róla, az illetőn kívül. mégis az. a titok, ami összeköti az embereket, legalább olyan szorosan, akárcsak a szenvedély. erős köteléket alkot, főleg akkor, ha az, aki beavatásra kerül, meg is őrzi akármekkora is legyen a súlya ennek az újfajta tudásnak. szép dolog a bizalom, és létfontosságú, mert valakivel meg kell osztanod a gondolataidat, éppen ezért egy ember nem elég hozzá, de borzasztóan veszélyes is. ha valakiben megbízunk, annak kiszolgáltatjuk magunkat és az illetőnek olyan hatalma lesz felettünk, mellyel akár meg is ölhet minket. még is kell mindenkinek ez a fajta veszély, élni sem tudnánk nélküle. az egyetlen, amit tehetünk, hogy óvatosan választjuk meg azokat, akiket a bizalmunkba avatunk, mert ők egyfajta mankók is, akik megvédhetnek, és akikre támaszkodhatunk, s ők azok, akik megőrzik és emlékeztetnek a titkainkra. ha rossz embert választunk, gyakorlatilag öngyilkosokká leszünk, mert az életünket is porrá zúzhatja, pár elsuttogott szóval. 

de azt hiszem, aki rátalál arra a pár emberre, aki tényleg támaszt nyújthat számára, és hasonlóan törődnek egymással, akkor megtalálja magam mellé mindenki azt, akit örökre meg akar majd tartani, hiszen minden változhat, és változik is, de a bizalmunk ezek felé az emberek felé mindig is töretlen marad. és ez az amit barátságnak hívunk, igazi barátságnak. ők maradnak meg nekünk, nem pedig azok, akikbe esetleg beleszeretünk, mert messze nem biztos, hogy a szerelem mellett tisztán tudunk látni, sőt, szinte lehetetlen is. de az igaz barátok mindig ott lesznek nekünk, hogy vigyázzanak ránk, mi pedig rájuk. velük pedig bármilyen titkunkat megoszthatjuk, teljes nyugalommal.

this is the new shit...

Everything has been said before,

There's nothing left to say anymore,

When it's all the same,

You can ask for it by name.

Babble babble bitch bitch

Rebel rebel party party

Sex sex sex and don't 

forget the "violence".

Blah blah blah got your 

lovey-dovey sad-and-lonely

Stick your stupid slogan in:

Everybody sing along.

Are you motherfuckers ready
For the new shit?
Stand up and admit,
tomorrow's never coming.

This is the new shit.
Stand up and admit.

Do we get it? No.
Do we want it? Yeah. 

This is the new shit,
Stand up and admit.

ősz...

megjött! ezt most már bátran ki lehet jelenteni, hiszen ha az ember kiteszi a lábát a házból, rögtön megcsapja a jeges fuvallat, esetenként az eső szaga, ami már nem olyan, mint a nyári zivataroké, és persze a felhők is takarják már a napot. igazából az egyetlen bajom ezzel az időjárással az, hogy egyből november elejét kaptunk, és kimaradt az a napos, langyos időjárás, ami az ősz első hónapjában kimaradt. így nem az igazi... 

eddig azért nem colt túl nagy kedvem suliba járni, mert túlságosan jó idő volt hozzá, de most már túl hideg van reggel, hogy kedvem legyen kimászni a meleg takaró alól, este pedig kiszállni a forró vízből. hatalmas meleg sálakat, pulóvereket és kabátokat venni meg még nincs értelme, délutánra úgy is jobb idő lesz, és a nap finom, meleg sugarai kellemes meglepetésként érik az embert, a reggeli "fagy" után. de lassan még rosszabb lesz... úgyhogy alig várom a márciust, jó lenne újra csak egy farmerban és egy pólóban szaladgálni.

érintő...

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

(valójában csak azért kerül most fel ez a dal a blogra, mert egy olyan ember küldte el nekem nem is olyan régen, aki számomra nagyon fontos, és bár nem vagyok szerelmes, mégis kötődöm hozzá. furcsa így ez, és aki ha rám néz, azt mondaná belezúgtam, pedig ő csak egy srác, aki mellett nő lehetek, és ezért hálás vagyok neki :] *-* <3)

elég volt!

elegem van! túl sokat nyeltem már ahhoz, ettől a nyomorult élettől, hogy most még többet kelljen. nem vagyok hajlandó még többet elviselni, már csak azért sem, mert már nincs meg az az álarc, ami annyi ideig mindentől megvédett, és minden lepattant róla. akkor legalább csendben, magamban szenvedtem, igaz, hogy szép lassan felőrölt és az őrületbe kergetett, de talán jobb volt. most nem tudom megállítani, hogy az érzelmeim feltörjenek. semmit nem tudok megállítani. nem csak a boldogságot, hanem a dühömet, a fájdalmamat, a féltékenységemet, és minden mást sem. annyival egyszerűbb lenne, ha ezeket el tudnám nyomni. tudom, ennek így kell lennie, de most annyira fáj, hogy én hiába küzdök, és teszek meg mindent érte, ő figyelembe se vesz néha, és otthagy, mintha nem is számítanék neki. a következő pillanatban meg azt mondja, hogy értsem meg, mennyire kellek neki, és mennyire nagyon szeret engem... de akkor miért van az, hogy legtöbbször úgy érzem, hogy én csak egy helyben rohanok utána, ő pedig eltűnik előlem, és én nem tudom utolérni? hogy lehetetlen utolérni? néha annyira távol van kerül tőlem, hogy elfog a sírás és félek, hogy sosem fog visszakerülni. olyankor, amikor elkezdi magyarázni, mennyire fontos vagyok neki, minden hirtelen már nem zavar, és sokkal jobban érzem magamat. nem várok el tőle igazából semmit, csak szeretném, ha nem lökne el folyton. ha nem csak akkor mondogatná, hogy szüksége van rám, amikor részeg. félre értés ne essék, biztosan tudom, hogy komolyan gondolja, annak ellenére, hogy nem beszámítható, de attól még szar érzés, hogy csak ilyenkor mondja. végül is ki az, aki nem akarja hallani, hogy kell valakinek? én sem kérek mást, csak ezt, ha már el kell fogadnom, hogy egy normális srác sem néz felém...