Ugyan már több hete tudtuk, hogy ma meccsünk lesz, mégsem tudtunk rendesen készülni rá, éppen azért, mert a nulladik és hetedik órák nem voltak megoldhatóak. Bár én nagyon örültem volna annak, ha normálisan tudunk együtt játszani, és kicsit összeszokunk, azért én rosszabbra számítottam, mint ami végeredményben kisült belőle. Nem is beszélve arról, hogy két fiú nem is tudott játszani, és így a cserékkel - vagyis velem is -, volt teljes a csapat. Ez kétségtelenül hátrány volt, mert a két fiú jól játszik, és lényegesen erősebbeket tudtak szerválni is, nem is beszélve az adogatásról. De ez van... Most meg már amúgy is mindegy.
Háromnegyed négykor kezdtük az első meccset a 11.-esek ellen, ami aránylag könnyen, simán és egyszerűen ment le, bár a végére élesebb lett, mint amire számítottunk. Végül is a két szettből egyet vittünk, egyet pedig ők, de a hosszabbítást 15:9-re nyertük meg, és így túl jutottunk a körmeccseken is. Ezt vártuk és erre is számítottunk. Én azért örülök, mert a 11.-esek nem voltak valami nagyon jó csapat, nem is értem miért akartak indulni, de ez már sem engem, sem mást nem érdekel. Utána egyből játszottunk még egy meccset a 10.-esek ellen, amibe ugyan már úgy fogtunk bele is, hogy nem nyerhetünk, de a kerületi másodikoktól mit is vártunk volna. Én nem bánom, mert az is élvezetes volt, legalábbis számomra, és kétségtelenül küzdöttünk egy-egy pontért (valójában saját bénázásunk miatt XD). Ami igazából zavart, hogy kíméletesek voltak velünk szemben, és azért ez rossz érzés volt, mert még jobban meglátszott, hogy gyengébbek vagyunk, mint ők...
Pozitív dolog viszont az volt, hogy az osztály majd' fele és az osztályfőnökünk is ott volt a meccsen - ugyan a többség csak az első meccsen -, de a lényegen ez sem változtat túl sokat. Szurkoltak nekünk, és ez mindenképpen segített, még ha egyesek ezt nem is akarják elhinni. És ott "lobogtatták" a lepedőre készült szurkoló feliratot is, amit gyorsan és ügyesen dobtak össze reggel. A hangulat mindenképpen jó volt, még ha a végére keservesen kaptunk is ki.
Negatív oldala az egésznek, és ami szerintem igencsak idegesítő is, hogy az egyik lány - nem nevezem nevén, meghagyva mindenki anonimitását -, állítólagos röpitudása a nullán van. Ez pedig - szerintem, teljesen jogosan - csapta ki a biztosítékot nem egy embernél. Nem arról van szó, hogy képtelen lenne megcsinálni, hanem arról, hogy ha tudja, és tudta, hogy nem remekel ebből a játékban, akkor ne is akarjon játszani. Mi komolyan gondoljuk ezt az egészet, és nem csak azért jöttünk, hogy elszórakozzunk egy csomó időt, mert annyira ráérünk. Nem is arról van szó, hogy mindenkit könyörtelenül be akarunk darálni, de azért valamit el is akarunk érni, ha nem is idén, akkor jövő tanévben vagy utána. Abban pedig csak reménykedem, hogy ez az egész röplabda csapat nem fog széthullani teljesen, hanem a következő meccsen, ahol már a 4-5-6. helyért játszunk, akkor egy jobb, és erősebb csapattal tudunk indulni, és minimum egy ötödik helyet meg tudunk majd szerezni.
HAJRÁ 9.A!
