igazából nem tudom, hogyan kezdhetnék bele mindabba, ami bennem kavarog. azt se tudom, igazából mit is akarnék először elmondani, mert a gondolatok őrült módon keringnek-táncolnak a fejemben, és úgy érzem, mintha csak felvillanó képek volnának, sőt inkább rajzok. olyanok, amelyek kinn áznak az esőben, lassan elmosódva, szétmállva. be kell vallanom, fárasztó mindez. úgy érzem, kiszipolyoz ez az egész, és nem tudom, honnan kéne erőt merítenem bármihez is. a legfontosabb most az egyetem lenne, de nem tudok eléggé koncentrálni rá, ez pedig őszintén szólva aggaszt, mert nagyon gyorsan peregnek a napok, én pedig folyton rohanok a teendőim és a dolgaim után.
szeretnék pihenni és kikapcsolni. újra érzem, azt a régi vágyat, hogy sötétben és hűvösben feküdhessek, mintha csak halott lennék, egy olyan helyen, ahol senki és semmi nem tud hozzám szólni, megérinteni, felzavarni a csendes, nyugodt álmomból. ez az egész azonban nem lehetséges most sem, éppen úgy, mint akkor volt, régen, amikor először szerettem volna mindezt.
néha úgy érzem, a változás csak egy látszata a körülöttem lévő valóságnak. nem látom, hogy minden megújulna. néha nem hiszem el. nem megy. mert magamban, belül minden ugyanolyannak tűnik, és a változás "odakinn" csupán annyi, hogy elvesztek embereket és mások jönnek, vagy éppen nem is mennek sehová. most zavarónak érzem ezt a tudatot. valami újat akarok. nagyon szeretnék valamit, bármit, ami kimozdít ebből a kimerítő, zavaró állapotból.
szeretnék megint írni, szeretnék megint úgy írni, olyan megdöbbentően és hatásosan, mint amikor tizenhat voltam. tudom, hogy a képesség meg van bennem, de nem találom. mintha elbújt volna előlem. néha, amikor a fórumokra írok válaszokat, érzem hogy most megvan, most végre megtaláltam, de amilyen gyorsan jön mindez, olyan gyorsan el is tűnik. ez pedig nagyon zavar, mert hiányzik... hiányzik az írás. mégsem tudom egy történetbe sűríteni az érzéseimet és a gondolataimat, egyszerűen most nem megy - ezen a blogbejegyzésen kívül -, hogy kiadjam magamból egy darab papírra mindazt, ami a feje tetején áll, és őrült sebességgel forog bennem. pedig jó lenne, ha sikerülne, mert akkor tudom, hogy megnyugodna a lelkem, és felszabadulnék.
