bátorság...

sokan úgy gondolják, hogy bátor az, aki olyan, mint egy gyerekmesében a hős lovag, és meg tudja menteni a királylányt a gonosz sárkánytól. szerintem bátor az, aki képes legyőzni félelmet, ami benne van, és ki meri mondani hangosan a dolgokat. úgy, hogy mások is hallják. bátorság az, ha ki mered mondani az érzéseidet, gondolataidat. bátorság az, ha fel mered tenni a kérdéseidet. bátorság az, ha fel mered vállalni a véleményedet mindenkivel szemben. úgy érzem, tegnap valóban bátor voltam. ettől függetlenül nem túl vidám érzés. tulajdonképpen elég rohadt dolog volt, mert szembe kellett néznem mindennel, amivel józanul sosem akartam, most viszont úgy éreztem sarokba szorítottak, és ha nem teszem meg ezeket a lépéseket sosem leszek képes rájuk. a körülöttem és a bennem kongó csend, ami ott volt, még mindig érzem. nem tudom elfelejteni. talán nem is akarom. viszont kiadhattam magamból, és ez jó. mintha a víz alól végre feljöhettem volna új lélegzetért. ez pedig megkönnyebbülést jelent a számomra, mert újabb részét rázhattam le a múltamnak, olyan részét, ami csak visszatartott eddig.

engedd el...

vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.

nem engedek a búnak, hagyom tovább menni.

ha a káosz beszippant, ne vedd fel,

ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el!

ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,

mert a paráimat tudatosan engedgetem el.

most ne a kéz fel, csak fogd fel ésszel,

ha szarral dobálózol azzal semmit nem érsz el.

türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb,

rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.

ha tele a pohár, és lépned kell,

egy dolgot ne felejts el: engedd el!

ha féltékeny vagy és irigy: engedd el...

ha számító és konok akkor: engedd el...

ha utálnak a rokonok: engedd el, engedd el, engedd el...

ha sok benned a rosszindulat: engedd el...

ha kerülnél kínos szitukat: engedd el...

ha csak kutya vagy, ami ugat: engedd el, engedd el, engedd el...

lazítani kell!

read all about it...

i wanna sing, i wanna shout,

i wanna scream till the words dry out,

so put it in all of the papers,

i'm not afraid,

they can read all about it.

read all about it...

we're all wonderful, wonderful people

so when did we all get so fearful?

now we're finally finding our voices

so take a chance, come help me sing this.

szalag...

elképesztő, hogy máris vége van. az a rengeteg készülés, gyakorlás, ruhakeresés, próbák... és szinte fel sem fogtam mindazt, ami megtörtént a SYMAban. brutális. szeretném még egyszer és még egyszer és még egyszer átélni az egészet. végigcsinálnám a sok bosszankodás, probléma és veszekedés ellenére is. nagyon szeretném. 

és a keringő... *-* a legszebb dolog volt a világon! és ott volt a charleston is :D elképesztően élveztem! 

mégis azt hiszem, a legszebb pillanat számomra az volt, amikor a bálon apával táncolhattam. elsírta magát, és én is magamat, bár nem tudnám megmagyarázni miért. 

végül pedig az after, ami elképesztően jó volt :D nagyon megérte az a sok-sok fáradtság, amit belefektettem, mert örök élmény marad, még akkor is, ha csupán egy pillanatnak tűnik mindez.

keringő zene:

osztálytánc zene:

avantgárd film...

mit is mondhatnék... ha az abszurd drámát nem értettem, miért lep meg, hogy van olyan film, ami nagyjából az időpocsékolással ér fel, és semmi értelme?! ami azt illeti életem leghosszabb tizenegy vagyis 11 perce volt a Fernand Leger által készített francia avantgárd film, a Mechanikus balett (Le Ballet Mecanique). még most sem tudok napirendre térni felette, mindenesetre, média- és kommunikáció szakra már csak ezért sem fogok menni. kész szerencse, hogy csak tizenegy perc. az egyetlen jó az egészben, az a film alatt lévő zene. *-* 

már előre félek a következő média órától, ugyanis akkor megnézhetjük majd az Andalúziai kutya című újabb szürrealista alkotás...

counting stars...

lately i been, i been losing sleep

dreaming about the things that we could be

but baby, i been, i been prayin' hard

said no more counting dollars

we'll be counting stars

lately i been, i been losing sleep

dreaming about the things that we could be

but baby, i been, i been prayin' hard

said no more counting dollars

we'll be, we'll be counting stars

take that money

watch it burn

sink in the river

the lessons i learned

tko...

it cuts right on my eyes, 

yeah, it hurt, won't lie

still can't see,

think i saw you with another guy

fair fight, knocked down,

then i got over you

can't fight no more,

you knock me out

what am i supposed to do?

i don't understand it

tell me how could you be so low

you've been swinging after the bell

and after all of the whistle blows

tried to go below the bell,

through my chest,

perfect hit to the dome, dammit babe!

this ain't the girl i used to know

no, not anymore,

TKO

i'm out for the count

yeah, girl, you knock me out

it's just a TKO

i'm out for the count

yeah, girl, you knock me out

with a TKO

T-T-TKO

out for the count

girl, you knock me out

with a TKO

now, i'm out for the count

yeah, girl, you knock me out

with a TKO

tangó...

"Én szeretlek, de te alszol."

Sławomir Mrożek

olvasni is jó volt, bár sok értelmét már akkor sem találtam. abszurd dráma, így talán nem is olyan meglepő mindez. az előadás viszont... zseniális volt! : D imádtam! a szereposztás is remek volt: Pogány Judit, Für Anikó és Csuja Imre, csak hogy a legnagyobb neveket említsem az amúgy hét szereplős játékból. nagyon megérte ez a darab, és örülök, hogy nem hagytam ki, még a felmerülő gondok ellenére sem. vicces volt, és bár fáradtan mentem, mégsem éreztem magamat álmosnak. csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a színházat, és szeret nevetni is.

lift me up...

i won't be broken,

i won't be tortured,

i won't be beaten down,

i have the answer,

i take the pressure,

i turn it all around.

lift me up above this

the flames and the ashes,

lift me up and help me 

to fly away.

lift me up above this

the broken the empty,

lift me up and help me 

to fly away.

teljesség...

"Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. Kimutatja, ha szeret, és nem fél összetörni. Miért is félne? Hiszen tudja magát adni, hogy is ne tudná. Ismeri a saját lelkét, minden egyes gondolatával tisztában van, így nincs miért félnie. Nem a pillanatban találja ki magát. Ő már ismeri a lelkét. Nem gagyog butaságokat össze-vissza, tudatos. Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festés, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok"."

/Oravecz Nóra/

going to hell...

father did you miss me?

don't ask me where i've been,

you know i know,

yes, i've been told,

i redefine a sin.

i don't know what's driving me,

to put this in my head,

maybe i wish i could die,

maybe i am dead.

for the ways that i hurt,

while i'm hiking on my skirt,

i am sitting on my throne,

while they're buried in the dirt.

for the man that i hate,

i'm going to hell!

gettin' heavy with the devil, 

you can hear the wedding bells...

for the way i condescend,

never lend a hand,

my arrogance is making this head,

burried in the sand.

for the souls i forsake,

i'm going to hell!

gettin' heavy with the devil, 

you can hear the wedding bells...

secrets...

so tell me what you want to hear

someting that were like those years

i'm sick of all insincere

so i'm gonna give all my secrets away.

this time

don't need another perfect lie

don't care if critics ever jump in line

i'm gonna give all my secrets away.

"rajongótábor"...

őszintén nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak: vessem meg mindazokat, akik kinevetnek az érzéseim miatt; szánjam őket, mert ennyire ostobák; vagy nevessem ki őket, mert ők is ezt teszik velem? nem tudom eldönteni. tényleg nem. mindenesetre elképeszt, hogy én lettem megbélyegezve, csak mert néhányan ennyire szeretnék elkerülni a saját problémáikat. igazán magukba nézhetnének, persze úgysem teszik majd meg. mindenesetre egy köszönet illeti őket, mert ennek az oldalnak növelik a látogatottságát! :)

zamárdi after...

mennyire jó volt :D a legjobb ötlet, amit csak lehetett kitalálni az ez a buli volt, ami újra összehozta azt a társaságot, akik lenn voltak ezen a nyáron Zamárdiban. elképesztően jó volt. mennyit röhögtem. volt verseny, játék, kajálás, beszélgetések, konfliktus, és rengeteg nevetés, hozzá pedig könnyek. minden pillanatát élveztem, mert felidéződött bennem az az egy hét, amíg lenn voltunk a Balatonon és szórakoztunk. imádom. éppen ezért már most várom az augusztust, hogy újra ott lehessünk. :D

impossible...

tell them all i know now,

shout it from the roof tops,

write it on the sky line,

all we had is gone now.

tell them i was happy

and my heart is broken,

all my scars are open

tell them what i hoped would be

impossible, impossible,

impossible, impossible.

próba...

eddig az egész szalagavató olyan távolinak tűnt, szinte el sem akartam hinni, tényleg végzős vagyok. aztán tegnap este, amikor elkezdődött az első keringő próba, és megtanultunk az alaplépéseket, fordulásokat hirtelen rádöbbentem minderre. ez egyszerre rossz és jó is. rossz, mert egyáltalán nem érzem magamat késznek egy újabb változásra, legalábbis ami a környezetemet illeti. jó pedig, mert nagyon élvezem, hogy végzős lehetek mindamellett, hogy érettségit kell majd tennem, és tovább kell lépnem. mindenesetre a szalagavatót már nagyon várom, hihetetlenül izgulok miatta, főleg így az első próba után. folyton a zene dallama megy a fejemben, azzal a különleges suhogással, amit még a tavalyi szalagavatón hallottam, amit a ruhák miatt hallottam. 

siófok...

érdekes volt. azt hiszem, ez mindent elmond, anélkül, hogy ragoznám.

élveztem. azt hiszem, ez elég konkrét, anélkül, hogy kifejteném.

megdöbbentő volt. azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom.

az utolsó év...

na igen, ez is bekövetkezett. és elkezdődött. szorítson mindenki!

never, never...

and i never wanna clarify

and justify,

so i run and hide,

and i never wanna signify,

so i pacify

all the hate inside.

oh, oh, oh, oh,

i'll never love again.

oh, oh, oh, oh,

i won't ever have to pretend.

oh, oh, oh, oh,

i'm never gonna love again,

if i'm gonna have to try to pretend.

never, never, NEVER!

továbblépés...

el sem hittem volna, ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondja: túl leszek rajtad. de most... most nem érzek fájdalmat, nem agyalok a történteken, nem utállak, amiért nem az én kezemet fogod meg. bevallom, amikor először megláttak tegnap, hihetetlenül kínosnak gondoltam az első újra-találkozást és egyáltalán nem akartalak látni, húzni akartam, amíg csak lehetett. de te keresztbe húztad minden számításomat, és megjelentél a barátnőddel a suliban. elkísérted a pótvizsgáira, mert jó fej vagy és szereted. el sem hinnéd, hogy ezt mosolyogva mondom ki, és örülök, mert boldog vagy. júliusban, amikor bevallottam mindent és kiadtam magam neked, a tudat, hogy nem vagy az enyém, gyilkos volt. aztán túlléptem mindezen. igen, talán mégis csak kínos ez az egész egy kicsit, de legalább képesek voltunk köszönni egymásnak, és ez számomra hatalmas lépés. egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy majdnem három év után azt tudom mondani, hogy ha boldog vagy azzal a lánnyal, akkor jó neked. és nem rá vagy rád vagyok irigy és dühös, hanem arra, ami köztetek van, mert az valódinak tűnik, még így kívülről is. tudod, még egy kicsit azért, azt hiszem, piszkálni fog, mert te voltál az első igazán nagy szerelmem, aki sajnos mindezt nem viszonozta, de nem fogom kisírni már a szemem, nem nézek gyűlölködve a barátnődre, és nem állnék le veled sem üvöltözni, hogy "hahó, ezerszer jobban kellesz nekem, mint neki!". és tulajdonképpen ebben neked is nagy szereped van, mert ha azon a bulin nem úgy válaszolsz, ahogy, talán sosem léptem volna túl rajtad, és ezért még egy köszönömöt is megérdemelnél, asszem. szóval kösz, hogy néha akkora paraszt tudsz lenni. gyakorlatilag meg is üthettél volna, a hatás akkor sem lett volna más. felnyitottad a szememet, a helyzetemről, rólad és a nem létező "rólunk". nekem pedig pontosan erre volt a legnagyobb szükségem, nem pedig rád. szia!

amazing...

it's amazing, i'm the reason

everybody fired up this evening

i'm exhausted, barely breathing

holding on to what i believe in

no matter what you'll never take that from me

my reign is as far as your eyes can see

it's amazin', so amazin', so amazin', so amazin',

it's amazin', so amazin', so amazin', so amazin',

it's amazin' - let's go!

gólyatábor 2.0...

életem második gimis gólyatáborát is megjártam mostanra. és elfáradtam. azért nehéz terelgetni harminc embert, úgy hogy ne öld meg mindegyiket a harmadik nap végére, amikor már teljesen lefáradtál. 

szóval igen, kísérőként voltam ott, és bár összességében jó volt, nagyon élveztem, de azért hagyott némi kívánni valót a dolog. a klasszul megszervezett programnak lőttek, ahogyan minden más előre megszervezett történetnek is. köszönjük a tantestület azon részének, akik ebben közreműködtek. 

az osztályommal alapvető gondok hál' istennek - lekopogom -, nem voltak. volt két-három felkötni való barom, akiknek azt kívánom, kerüljenek az iskola süllyesztőjébe, de ezen kívül utolsó estére már csak a fáradtsággal volt komolyabb bajom, és az ebből fakadó cseppnyi idegességem miatt. egy biztos, tanár a büdös életben nem leszek, mert egy fél év alatt kivégezném az osztályomat... XD azt hiszem, ezt nem néznék túl jó szemmel.

egyetlen dolog volt nagyon érdekes még, ami szót érdemel, az pedig egy srác volt. egy olyan fiú, aki kilógott az osztályának sorából. nem csak külsőre, hanem belsőre is. és felkeltette a kíváncsiságomat. viszont ennek, úgy érzem, semmilyen szexuális alapja nincsen (főleg mivel nem rajongom a fiatalabbakért sem), sokkal inkább csak mérhetetlen kíváncsiság, ami olyan, mintha azért került volna elő, mert ismertem egyszer. szabályosan bevillannak érzések és helyzetek, amikben már tudom, hogy vele találkoztam. ilyen például a facebookos borítóképe is... abban a pózban, amiben azon a képen van, tudom, hogy nem ismeretlen. baromságnak tűnik mindez, de mégis, olyan igazinak hat. és nem enged el. arról nem is beszélve, hogy legalább leköt valami, és ez jó érzéssel tölt el. el kell, hogy terelődjenek a gondolataim érzésekről és emberekről, ez a srác pedig pontosan ezt teszi velem.

keszthely...

idén rövidre sikerült ugyan a családi nyaralás, de rögtön Zamárdi után annyira nem is bántam, hogy csak egy pár nap. tulajdonképpen anyuék már korábban lementek, de én csak az utolsó három napra csatlakoztam. be kell valljam, sok kedvem nem volt hozzám, mert a mai nap az egyetlen nyugodt, itthon ülős napom, és holnap megint megyek le a Balatonhoz. igaz, az már kevésbé a láblógatásról szól, sokkal inkább a melóról. gólyatábor, juhú!

szóval Keszthely rövid volt és csendes. megnéztem vagy négy filmet, kikapcsoltam az agyamat, amíg anyuék Hévízen voltak a tón. és ez pont így volt jó. Zamárdi komolyan lefárasztott, kellett a pihenés. NAGYON! : D

zamárdi 2013...

voltak nagyon jó és örömteli pillanatok, és olyanok is, amelyektől sírva tudtam fakadni vagy éppen sírva is fakadtam. nem mondom, hogy tökéletes volt, mert akkor hazudnék, de mindenképpen élveztem. még a szar pillanatok ellenére is maradtam volna még, legalább egy kicsit, pár napot. azt hiszem, az lett volna a legjobb, ha nem kell utána átmennem anyuékkal Keszthelyre, hanem egyenesen Pestre jöhettem volna a vonattal. de Zamárdi FOREVER! egyet sem hagynék ki, csak ha nagyon muszáj. imádom, és azt hiszem, mindig is imádni fogom. 

már a megérkezés sem volt egyszerű, mert a Déli pályaudvarnál a lehető legjobban fel volt túrva minden, arról nem is beszélve, hogy Virág is csak épphogy érte el a vonatot. tulajdonképpen az utolsó percben. végre elindultunk, valahogy mégsem akart vége lenni az útnak. egy bő órás késéssel végül leszállhattunk a vonatról is Zamárdiban, és indulhattunk a szállás felé. elmondhatom, hogy így a három év alatt, amióta Zamárdiba járok minden évben, ez volt a legjobb szoba, amit kaphattunk. be kell valljam, nem izgat ki mit gondol, vagy ha valaki protekciónak hívja azt, hogy Virággal becuccolhattunk a betegszobába, amihez hűtő, külön vécé és kézmosó járt, természetesen bojlerrel. ez így nekem tökéletesen rendben volt. ugyan Bogi csak harmadik nap csöppent be közénk, de neki sem volt ellenvetése mindezek ellen. igen, bátran mondhatjuk, hogy kényelem szempontjából az eddigi évek csúcsa volt a mostani. 

és a társasággal sem volt semmi gond, szerencsére. a már visszajáró vendégei a tábornak eddig is jó arcok voltak, és most sem kellett csalódnunk egyikben sem, sőt kifejezetten jól szórakoztunk Csavarral, Szöggel, Danival, Vikivel és Sacóval. és még nem is említettem a már évekkel ezelőtt végzetteket: Gyuri, Józsi, Ricsi, Balu, Brigi és István. nem merném állítani, hogy a legjobb barátok lennénk így, de azért kétségtelenül jó fej emberekkel kerültem egy kicsit megint közelebb. és én ezért szeretem ezt a tábort, mert mindig jobban és jobban összehozza az embereket. ezért akarok minden évben menni. és ezért fogok minden elkövetkezendő évben is menni, ha tehetem.

a sportbajnokságok közül kétségtelenül a legütősebb a röplabda volt idén. elképesztően jó meccset láthattunk a döntőben, igazi "véres küzdelmet", amiben nem volt győztes vagy vesztes, mert annyira magas színvonalú és élvezetes játék volt. azonban az biztos, a csúcspont az volt, amikor Virág sikeresen betanította Józsit és Ricsit egy igazi csajos táncra, majd ezt teljes sminkben elő is adták. végignézni a tanulási folyamatot sem volt semmi, nekem, mint kivételezettnek, de a finálé! azt sosem felejtem el. éppen ezért köszönöm mindazoknak, akik ott voltak, megnevetettek, beszélgettek velem, vagy csak rám mosolyogtak, mert ezektől a pillanatoktól leszek egyre több. s persze következő évben újra Zamárdi, újabb őrületes pillanatokkal!

borult bárpult, asztal, szék...

de még hogy! : D

már nagyon régóta szerettem volna eljutni újra egy Hooligans koncertre, és most végre meg is történt. sikeresen bejutottunk a Parkba, és ott tomboltunk az első sorokban Kittivel, Bötivel és Angélával. : D

zseniális volt! imádom a magyar zenét, a rockot és a Hooligans-t is. igaz, még mindig nem hallok teljesen a jobb fülemre és be is vagyok rekedve, de kétségtelenül megérte. bármikor megérné, mert azt a hangulatot, ami pénteken volt, nem adja vissza semmi sem.

a little party never killed nobody...

just one night all we got!

at least i miss trips around the world,

don't mean a thing, if i ain't your girl.

a little party never killed nobody, so we gon' dance until we drop.

a little party never killed nobody, right here, right now's all we got.

all we got, all we got, all we got, all we got...

all we got, all we got, all we got, all we got...

if the people get loud

underneath the moonlight

hotsy-totsy, paparazzi,

hold it while i take this pic

speak easy,

rocking the fellas i'm breezy

hope you can keep up, boys,

'cause believe me,

i'm the bee's knees.

it don't mean a thing if i give you my heart

if you tear it apart, no, uh, uh, ah, oh.

it don't mean a thing if ain't in your eyes

papa that ain't gonna fly, no, uh, uh, ah, oh.

waiting all night...

i've been waiting all night for you to tell me,

tell me that you need me.

tell me that you want me.

i've been waiting all night for you to tell me,

tell me that you need me.

tell me that you want me.

tell me that you need me.

tell me that you want me.

tell me that you need me.

tell me that you want me.

ne jöjj el sírva síromig...

"Ne jöjj el sírva síromig

Nem fekszem itt, nem alszom itt

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon.

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén.

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott,

Nincs is halál."

/Mary Elizabeth Frye/

keresztek...

mindenkinek vannak olyan múltbéli tettei, melyekre nem büszke és legszívesebben elfelejtené őket. nekem is vannak. a koromhoz képest szerintem egyáltalán nem sok, de ez megítélés kérdése. és bár tettem olyanok, amiket nem feltétlenül hirdetnék ki, ha van választásom, nem szégyellem magam semmiért sem. ugyanúgy a tükörbe tudok nézni minden reggel, ahogy előttük is. tulajdonképpen nem is én lennék, ha nem csináltam volna meg a saját őrültségeimet. úgy érzem, ha ezt másik felhánytorgatják, miközben fogalmuk sincs róla ki vagyok én, és milyen is vagyok, majd címkéket aggatnak rám, az nem rólam állít tanúbizonyságot, hanem ezekről az emberekről. egyszer már megéltem egy ilyen helyzetet, akkor még nem kezeltem túl jól, szégyenkeztem saját magam miatt, holott mások voltak szánalmasak, nevetségesek. még egyszer nem kergetem magamat az önvádba, ezt már akkor megfogadtam, és most egyszerűen csak félre fogok lökni mindenkit, aki azt hiszi magáról, képes megítélni egyetlen beszélgetés nélkül is. ennyire egyszerű.

fájdalom...

"Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg."

/Ady Endre/

elveszítettem...

"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat."

/E. L. James/

hogyan fájhat egy olyan ember elvesztése, akit sosem ismertem? akivel egyetlen egyszer sem találkoztam? akiről alig tudtam valamit? akivel mindezek ellenére olyan sokat beszélgettem, és akit annyira megszerettem. most úgy érzem, összeroppanok az érzéstől, hogy elveszítem őt. pedig én úgy szerettem ezt a Srácot. mindig olyan boldog lettem, ahogy láttam, hogy üzent nekem. mindig olyan jókat beszélgettünk, gondok és problémák nélkül, nem is törődve azzal, hogy milyen messze vagyunk egymástól. fogalmam sincs hová lett, és csak reménykedni tudok abban, hogy még visszatalál a fórumra egyszer. hittem abban, hogy dolgunk van egymással, most pedig minden összeomlott. amúgy sem túl jó időszakomat élem, és ez egy csapásként sújtott le rám. egészen eddig olyan jó volt tudni, van, aki képes igazán megvigasztalni, és aki törődik velem. mert érdekeltem. talán nem én jártam a gondolatai között, de többször elmondta, mennyire örül, hogy éppen én találtam meg. most... egyszerűen elvesztettem. miért? vissza akarom kapni, mert hiányzik. tényleg szerettem, igazán, ismeretlenül :'(((

right now...

tomorrow way too far away,

and we can't get back yesterday,

but we young right now!

we got right now!

so get up right now!

cause all we got is right now!

that power...

and i'm alive, i'm alive, i'm alive!

and i can fly, i can fly, i can fly!

and i'm alive, i'm alive, i'm alive!

and i'm loving every second...

minute...

hour...

bigger...

better...

stronger...

power!

i got that power!

i got that power!

i got that power!

power, power, power...

eperfeszt 2013...

nem úgy alakult, ahogy akartam, már csak azért sem, mert nem a megszokott helyen volt, hanem kinn váci révnél. így két nap buliról maradtunk le, és végül csak vasárnap mentünk le Kittivel, az EDDA koncertre. illetve jött még Kitti Petije is, meg lenn találkoztam végre valahára Bötivel és Mesivel, meg Mesi barátnőjével. messze nem volt olyan hosszú, mint én azt gondoltam, de azért nagyon jól éreztem magamat, kicsit őrjönghettem, ami rám fért a legutóbbi buli óta. sok mindent el kellett ezen a nyáron engednem, és rájöttem, hogy én igenis koncertekre akarok már járni, hogy tombolhassak a tömeggel együtt. 

ha azt mondom: punnany...

sajnos nem lehettem ott a VOLT fesztiválon, és így sok mindenről lemaradtam, olyan koncertekről, amikre nagyon szerettem volna menni, de hát... nincs mit tenni. és mindig van következő év is!

viszont azzal hihetetlen szerencsém volt, hogy a t-home közvetítette a neten a koncertek legtöbbjét, így például egy Punnany Massifról nem maradtam le. és be kell valljam, eddig is szerettem a pécsi bandát, de most egyenes imádom őket. ide a szobámba hozták el a fesztiválhangulatot, ami, szerintem, nem mindenkinek menne. megérte hajnalok hajnalán is fenn lenni, és ma kómásan kelni.

szóval a legújabb projektem a 25-ei Parkba szervezett koncertjükre elmenni, és el is fogok menni! még nem tudom kivel és hogyan lesz, de lesz, mert lennie kell! : D

ha azt mondom: punnany, te azt mondod: massif!

spectrum...

say my name,

and every colour illuminates.

we are shining,

and we will never be afraid again!

say my name,

as every colour illuminates.

we are shining,

and we will never be afraid again!

másnaposság...

hosszú egy hétvége volt, hosszabb, mint az gondoltam volna. és be kell valljam, életemben először voltam annyira részeg, hogy a következő nap létezni ne legyen kedvem a másnaposságtól. félre ne értse valaki, erre nem vagyok büszke, annak ellenére sem, hogy nem bántam meg. egyetlen percet sem, egyetlen pohár alkoholt sem. egyrészt, mert már a törvény előtt is nagykorú vagyok kemény három és fél hónapja, másrészt meg, mert magasról leszarom mások véleményét. ezt már jó ideje tudom, és így sokkal könnyebb reggelente felkelve a tükörbe nézni. akár jól cselekszem, akár nem, én nem érzem magam rosszul egyetlen botlásnak nevezhető lépésem miatt sem magamat. és ez így jó! 

arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb most a lelkem, mint hónapokkal ezelőtt. jó volt kimondani a tényeket, még akkor is, ha hatalmasat buktam vele, mivel most már nem szenvedek tőle. tudom, hogy eddig is ugyanazt kaphattam volna, mint most, viszont eddig nem mertem hangosan kimondani azokat a szavakat és úgy, ahogy azon az éjszakán éppen Neki. így utólag visszagondolva rá, nem fáj, nem érzek gyötrelmet vagy kínt, amiatt, hogy egyetlen intéssel lezárta a dolgot. nem is kell, hogy több legyen ez az egész, mert ő nekem már egy senki. egy arc a szürke tömegből, ami nem ragadja meg a figyelmemet, úgy mint egy héttel ezelőtt. azt hiszem, tökéletes búcsú volt ez az érzéseimtől. könnyű és fájdalommentes. 

szellemek...

ez a hétvége érdekes volt. Virágnál töltöttem, és bár sokszor szóba került, hogy abban a házban egy vagy több szellem van, mégsem akartam elhinni, hogy ez valóban igaz. egy szimpla kísértetsztorinak hittem, egészen eddig. 

szombat éjjel, amikor lefeküdtem aludni, egyrészt baromi melegem volt, másrészt sehogy sem volt kényelmes az ágy, de lassan csak sikerült magamra erőltetnem az álmosságot, és úgy tűnt, el is fogok végre aludni. a hasamon feküdtem, takaró nélkül, félálomban, amikor megéreztem, hogy valami vagy valaki megszorítja a lábamat, de olyan erővel, hogy az elzsibbadt. a bokámnál kezdődött és a térdem felett ért végett. az az igazság, hogy mozdulni sem mertem, viszont nem is nagyon tudtam volna. legalábbis a lábaimat nem tudtam sem megemelni, sem odébb tenni. őszintén ijesztő volt. végül a mobilomért nyúltam és ahogy felvillant a kijelző az érzés megszűnt, én pedig végre felülhettem. pánikszerűen rohantam ki a szobából, hogy megmoshassam az arcomat...

másnap szintén későn este volt, amikor pakolásztunk a barátnőmmel és egyszer csak azt hallottuk, amint valaki elkiáltja magát és Virág nevét ejti ki. abban a pillanatban csak egymásra néztünk, s az egyetlen kérdés, amit ki tudtunk nyögni, hogy "te is hallottad?". nem akartuk elhinni először, de aztán még egyszer ugyanúgy megismétlődött. bár végignéztük a lakást, sehol nem volt senki, és nem is láttunk semmit. azt hiszem, így a legjobb, mert eléggé bepánikoltam volna, ha valóban találunk bármit is. 

úgyhogy ha engem kérdeznek, szellemek igenis léteznek...

unokatestvérek...

hogy őszinte legyek, magamon észre sem vettem, hogy felnőttem, mert a gimivel együtt az a mókuskeréknek nevezett napi rutin is eljött, ami előtte nem, és szép lassan egyre kevesebb időm maradt arra, hogy kicsit kikapcsolhassak, mérlegelhessek. furcsa összjátéka az életnek, azt hiszem, hogy minél több idő telt el, annál inkább jobb lett a kapcsolatom az unokatestvéreimmel, főleg az idősebbel. akkor vettem igazán észre az idő múlását, amikor már nem csak arról beszélgettem vele, hogy milyen poén volt a haverjaival lenn a téren focizni, hanem már komolyabb, felnőtt témákról is. először, azt hiszem, meg is lepődtem, talán azért is, mert pont akkor legalább egy fél éve nem is láttam őket, és még a 14 és 12 éves két kiskölyök képe élt bennem. csak közben elmúlt jó pár hónap, és sokkal érettebbek lettek, mindketten. 

ezen a hétvégén pedig már el is ballagott a nagyobbik unokatesóm, igazából hatalmas szerencsével, de lényeg, hogy pótvizsgák és minden egyéb gyönyörűség nélkül megúszta a dolgot. pár órát náluk töltöttünk, miközben beszélgettünk az unokaöcséimmel, meg játszottam az unokahúgommal. újra sikerült a nagyobbiknak meglepnie, mikor egyszer csak rágyújtott, majd közölte, hogy 2 hete hivatalosan dohányzik. persze, jobb így, hogy tudják a szülei is, de nekem fura volt. mindenesetre azért megnyugtató volt azt hallani tőle, hogy drogozni nem akar, mert az milyen gáz már. talán túl gyorsan is el kellett jönnünk, mert nagyon jó volt velük beszélgetni, tényleg mint három komoly, fiatal felnőtt, nem mint három gyerek. jó lenne velük csak úgy találkozni, és elmenni valamerre, beülni valahová és beszélgetni. na jó, talán még várok egy-két évet, hogy senki ne szólhasson be, de mindezt tényleg szeretném.

költözés...

igen, végre véglegesen felköltöztünk az új házba! el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok ettől. *-*

prága...

szerelmes lettem ebbe a városba, még ha borzalmas is volt az idő, és elég sok bosszantó, sőt dühítő apróság történt. mindezektől eltekintve hihetetlenül megszerettem Prágát, Csehországot, és bevallom még a nyelv is megtetszett, szóval ha úgy adódik, akkor lehet, hogy csehül is megtanulok.

a szerda déli indulás aránylag simán lezajlott, senkivel nem volt gond - meglepő módon. az út viszont kegyetlenül hosszú volt, bár ennek ellenére én nem sokat aludtam odafelé, talán egy órát, akkor is már a végcél előtt. meg kell jegyeznem, nem egyedül az osztály és a külsősök jöttek velünk, hanem néhány idős bácsi és néni. egy darabig egyáltalán nem volt gond velük, egészen addig, míg nem próbáltak megnevelni minket, annak ellenére, hogy semmi közük nem volt hozzánk. számomra ez hihetetlen bosszantó volt, mert örülhetnek, hogy eljöhettek velünk buszon. az biztos, hogy ha legközelebb ilyen lesz, inkább fizetek egy pár ezer forinttal többet, de ilyen emberekre nem vagyok kíváncsi.

az osztályfőnökömmel és az osztályommal is voltak kivetni valók, amiket már csak azért nem írok meg részletesen itt, mert annyira evidenciális minden, hogy szót sem érdemelnek. 

a Prágában töltött négy nap alatt bejártuk a várost, ami számomra kicsit olyan volt, mint a régi Budapest, de valahogy mégis eltért az itthoni, városi hangulattól. rengeteget nevettünk, és hihetetlen jól jött ki, hogy nem kellett egy nagy szobában nyomorognunk, hanem csak hárman voltunk: Virág, Bogi és én. Kitti párszor átjött hozzánk, leginkább fürödni, de azért beszélgetni is :D a második este őrületes témáit és röhögését pedig sosem fogom elfelejteni. 

a rengeteg eső mellett azért volt egy szép, kellemes esténk is, amikor hajnal egyik jártuk a várost, aztán egy sör után indultunk haza. igazság szerint ez volt az egyetlen alkalom, hogy alkoholt ittam kint. a tavalyi osztálykirándulás után úgy gondoltam, talán nem árt egy kicsit visszavennem, még akkor is, ha Szegeden éppen olyan jól éreztem magam alkoholmámorban, mint Prágában józanul. 

ez volt az én Prágám, sok képpel tértem haza, leginkább azt hiszem, mégsem maga a város maradt, hanem Kutná Hora, ahol a csonttemplomot is megnéztük. nem mindennapi, ez egészen biztos. néhány emlék maradt meg, egy kés, két poháralátét, meg  néhány apró szuvenír, amit nálunk biztosan nem lehet kapni. megérte elmenni, és azóta is visszavágyom oda, akár az osztállyal, akár csak egyedül vagy a családommal, esetleg a barátaimmal. visszamennék, és el sem jönnék talán.

sport&relax...

hosszú nap volt a tegnapi, de nagyon jó. sok nevetéssel és mozgással. nem volt suli, mivel ÓGN volt, így körbejártuk Óbuda egy részét. aztán volt némi szünet, nagyjából egy óra, amíg Virággal tollasoztunk. ezer éve nem tollasoztam, talán akkor, mikor még alsós voltam, és most nagyon jó volt :D el is felejtettem, milyen vicces ez a játék. végül eredményhirdetés következett, és vége is volt, azoknak, akik nem jelentkeztek a délutáni sportolásra. ami azt illeti, rég nem mozogtam ennyit, 5 órát végig, de nagyon is jó volt. rengeteget röhögtünk az osztálytársainkon és velük is. Bogival és Kittivel nagyon jól szórakoztunk. :D

de a kedvencem az volt, amikor már indultunk hazafelé, és az osztályfőnökömnek a régi osztályának éppen találkozója volt és hát volt egy 27-28 éves pasi, aki rám köszönt, azzal az igazi, lehengerlő "hellóval". igazság szerint, ha ez egy évvel ezelőtt történik velem, lehet, hogy köszönöm és elsétálok, de most megálltam és teljes magabiztossággal beszélgetni kezdtem. tényleg úgy érzem, hogy egy 18 éves nő vagyok, és nem egy kislány. és ez jó, nagyon jó! 

murder...

végre eljutottunk a Gyilkos tárlatra is. Virágnak már karácsonykor megígértem, tulajdonképpen ez volt az ajándéka, és azóta is mindig volt időpont, de valahogy sosem akart összejönni ez az egész. na de most! :D 

igazából maga a kiállítás nem volt akkora cucc, mint amilyennek hirdették, bár érdekes volt. nekem alapvetően tetszett, de egyszer elég volt. nem lehet összehasonlítani mondjuk egy Bodies-al, amire bármikor újra elmennék, mert annyira jó volt, és annyira tetszett. viszont végre Virággal mentem valahová. az elmúlt időszakban eléggé eltávolodtunk, messze nem volt olyan a barátságunk, mint anno, és kellett már ez, hogy kicsit beszélgethessünk, együtt legyünk. és őszintén ez már hiányzott, úgyhogy már csak ezért megérte ez az egész a pénzt és az időt. 

opera...

újra csak bebizonyosodott, hogy nem az én műfajom és az is, hogy Lillájé sem :D

tiszteletjegyet kapott a suli az Erkel Színházban játszott Hunyadi László operára, amire Kittivel mi lelkesen jelentkeztünk, hogy akkor elmegyünk, még márciusban. vártuk. már csak azért is, mert hittünk abban, hogy a Bánk bánnál létezik sokkal jobb opera is. végül még sem Kittivel mentem el, hanem Lillával. ami azt illeti ideje volt, mert a legrégibb és legjobb barátnőmmel még SOSEM voltam eddig színházban, csak úgy, szórakozásból. most legalább megtört a jég. de azt is megállapíthattuk, hogy nem ez a nekünk való műfaj. 

amúgy az előadás nem volt rossz, de nem is tetszett igazán, mivel nekem nagyon modernre volt szabva és szerintem egy Hunyadi László történetéből nem kéne kifacsart modernséget kihozni, de ez személyes vélemény. nem mondom, hogy soha többé nem megyek el majd operába, mert van egy pár, amit nagyon meg szeretnék nézni (például a Pillangókisasszony), de meggyőzött, hogy több tiszteletjegyes darabra nem mondok rögtön igent.

mindenesetre sikerült túlélni és hazajutni is, és ami azt illeti nagyon jól szórakoztunk az olyan apróságokon, hogy mi is tudunk áriázni, vagy éppen az egyik színész megdöbbentően átszellemült arcán :D ezekért a pillanatokért, állítom, hogy megérte! 

színházak éjszakája 2013...

elmondhatom, hogy egyáltalán nem úgy alakult ez az este, mint ahogy az gondoltam és szerettem volna. először Kitti lett rosszul és ő mondta vissza, aztán Bogit sem engedték el a szülei és ugyan próbáltunk embert beszervezni Emivel, senki nem jött el velünk. így aztán kettecskén mentünk el a Madách Színház előadására, majd utána volt egy klassz tervünk is, hogy elmegyünk egyet bulizni a Living Room nevű klubba. hát ez utóbbi sem jött össze. kész szerencse, hogy még a színház előtt bementünk egy boltba, és vettünk bort. 

az előadás jó volt, csak kicsit elhúzódott, amiért nem voltunk annyira oda. egy nagyon jó kórusmű - az összes Madáchos színdarabból -, aztán egy koreográfia megtanulásának lehetősége - hát mi ehhez nem volt elég "exhibicionisták" -, végül pedig néhány dal - többek között Puskás Peti, Polyák Lilla és Gallusz Niki előadásában -, aztán pedig egy kortárs táncmű, ami személy szerint engem lenyűgözött - mindig is imádtam ezt a műfajt. és a legmegdöbbentőbb pillanat az volt, amikor egyszer csak egy lány felnyögött valahol, a nézőtér végében. feltételezem roppant kellemetlen lehetett úgy dugni, hogy a legnagyobb csendben történt mindez. Emivel nem tudtunk nem röhögni. 

összességében mire kiértünk a színházból már háromnegyed tizenkettő volt, így lekéstük az utolsó metrót is, és ezért már nem is mentünk bulizni sem. helyette viszont sétáltunk. nagyon hosszan sétáltunk :D de megérte. Madách Színháztól Oktogonig, Oktogontól Hősök teréig, a tértől a Műjéghez, onnan vissza Oktogonhoz. több mint egy kilométer, sőt szerintem volt kettő is. aztán be a mekibe, végül pedig hazafelé villamossal és éjszakai busszal. 

hosszú volt, nagyon hosszú, de legalább annyira jó is. 

zápor...

szeretem az esőt, főleg, ha nem viharral jön, hanem csak csendesen csepereg, úgy hogy lehessen sétálni benne. és ma hazafelé jövet bele is futottam egy ilyen igazi tavaszi záporba, ami rákezdett, esett össz-vissz tíz percet, aztán el is állt. én pedig kellemesen eláztam. aztán jött az eső áztatta föld illata, amit úgy szeretek. imádlak tavasz! :)))

radioactive...

i'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

this is it, the apocalypse

whoa

i'm waking up, i feel it in my bones

enough to make my systems blow

welcome to the new age, to the new age

welcome to the new age, to the new age

whoa, whoa, whoa, whoa, i'm radioactive, radioactive

whoa, whoa, whoa, whoa, i'm radioactive, radioactive

happiness...

i don't want your happiness.

i don't need you happiness.

so never show me happiness.

i don't want your happiness.

i hope you find happiness.

we don't need your cheap salvation.

we don't want your sympathy.

we don't need your cheap salvation.

over and over again...

happiness!

party all night...

kicsit megkésve, de végre összejött a buli, amit annyi ideje terveztem. ÉS KIBASZOTT JÓ VOLT!!! :D hihetetlen jó volt, úgy ahogy annak lennie kellett. már rám fért ez a nyugalom, ami azóta is megvan. bár még elég tompa vagyok, így 16 óra alvás után is, de megérte, nagyon megérte :D egyszerűen hihetetlenül beteg volt a táncos videó ötlete, viszont megtette hatását, életemben nem röhögtem olyan jót, mint akkor. köszönöm az akkor jelenlévőknek ezt az estét! (Lilla, Virág, Kitti, Bogi, Johi, Anna, Lívi, Nati, Beni, Dani, Peti, Endre, Viktor) *-* <333

stay...

so your change your mind,

and say you're mine,

don't live tonight,

stay.

stay with me.

hó...

már télen sem voltam oda a gondolatért, hogy több centi hónap kell majd mászkálnom, mert hideg, és amikor elolvad, sáros latyak marad utána. de idén az időjárás ezt megkoronázta, mintha csak kiröhögte volna az embereket, amiért azt hittük, hogy egy enyhébb téllel megúsztuk. most már húsvét van, és még mindig van hó. nem hiszem, hogy ez teljesen normális így, mert egy szál tulipán, nárcisz vagy jácint sincs sehol, holott ilyenkor már legalább bimbózni szoktak. most pedig örülök, hogy ma véletlenül egy órára kisütött a nap, és még mindig téli kabátban járok, pedig már nagyon szeretnék egy pulcsival és a farmerkabátomban mászkálni, napszemüvegben. talán majd júniusban már ez is meg fog történni.

Edith Piaf...

kevés dolog van, ami ténylegesen meg tudja nyugtatni a lelkemet. mivel nincs pasim, még csak jelölt sem, így a "nyugalmat" nem tudom személyhez kötni (vagyis inkább nem akarom... de ez most mindegy). viszont vannak zeneszámok, amik segítenek a kikapcsolásban. van, amelyik electro, van, ami metál, van, ami indie és van, ami Edith Piaf. rajongok azért a hangért. gyönyörű! azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy még hallgathatom ezeket, mert lassacskán elvesznek az ilyen értékes dolgok az újabb generációk között. 

és ma különösen jó kedvvel jöttem haza a suliból, pedig egy aránylag szar hetet tudhattam magam mögött, ugyanis ma egy régi óbudais diák visszajött az iskolába, és Piaf dalokat énekelt (és egyéb francia számokat). igaz, gyakorlatilag semmit nem értek belőlük, ma sem értettem semmit, énekelni sem tudom őket, de a hangulata így is megragad mindegyiknek. és ezért volt jó kedvem. Edith Piaf tudott valamit és minden egyes számától megszáll az a bizonyos "lelki béke" és mellette a vidámság. és ezt nagyon szeretem. leginkább a Je ne regrette rien bűvöl el. hihetetlenül jó volt hallani egy ilyen lassú és fárasztó hét után ezt is. azóta is hallgatom, folyamatosan, hogy elűzze a rossz kedvem. 

öltözködés...

az egész ott kezdődött, hogy tesiórára át kellett öltöznünk. igen ám, de a barátnőim és én nem az öltözőben tettük ezt - elkerülve a tumultust és a nyomorgást -, hanem a termünkben. eddig is volt már rá precedens, és nem volt semmi gond, na de most! a nagy öltözködés kellős közepén egyik kedves fiú osztálytársam besétált a terembe, rajtam pedig se póló, se melltartó. persze nem látszott semmi, úgyhogy semmi sem történt végül is. a srác nem is törődve a helyzettel rám nézett, majd elintézte a dolgát és kisétált. lehet, hogy ez valaki szerint ciki vagy kínos, de én csak jót röhögtem az egészen, és most is csak nevetek, mert szerintem igenis vicces volt :D

persze a srác ezt még fokozta, amikor óra után elköszönt mindenkitől, majd külön tőlem is. és én megint csak nevettem. azt hiszem, így a jó, hogy ő is lazán kezelte, meg én is. végül is nem történt semmi. ha pedig akarja utalgasson csak rá, legalább megint nevethetek. 

dorian gray...

aaaaahhw. aaaaaaaaaahhhw. aaaaaaaahhw. *-* erre nincsenek szavak. *-* csodálatos, elképesztő, brutális. imádtam. *-* és nem is Dorian karaktere az igazán fantasztikus, hanem Lord Henry Wotton-é, aki megrontja az ember lelkét, akár tudatosan akarja, akár nem. az olvasó lelkét is megrontja, és mi magunk is elhisszük mindazt, amit Dorian is elhisz. minden szót, melyek rettenetesek, világosak, élők és kegyetlenek! *-*

és egy adag idézet, amik egy életre megragadtak bennem:

"Mert befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket."

"Az élet mely valaha megteremtette lelkét, elrontja majd a testét. Iszonyatos lesz, visszataszító lesz, ijedelmes lesz."

"A modern élet egyetlen festői eleme a bűn."

"A zene rázta föl őt így. Gyakran megbolygatta a zene. De a zene nem tagolt beszéd. Az nem új világ, inkább másik zűrzavart teremt bennünk. Ezek szavak voltak! Puszta szavak! Milyen rettenetesek voltak! Milyen világosak, milyen élők, milyen kegyetlenek! Nem lehetett elmenekülni előlük. És milyen finom varázslat lakozott bennük! Úgy tetszett, tömör formát tudnak adni alaktalan dolgoknak, és külön muzsikájuk van, mint a hegedűnek és a lantnak. Puszta szavak! Van-e más valami oly kézzelfogható, mint a szavak?"

"Mindennel tudok rokonszenvezni, csak a szenvedéssel nem. [...] Van valami rettenetes betegség abban, hogy a modern kor szereti a fájdalmat, szeressük a színt, a szépséget, az életörömöt."

"Belevetíteni lelkünket egy kecses formában, és otthagyni egy pillanatig, hallani, amint szellemes megjegyzéseink visszhangot vernek, a szenvedély és az ifjúság kísérőzenéjével átömleszteni vérmérsékletünket másba, mintha finom folyadék vagy különös illatszer volna: micsoda igazi öröm, mely megmaradt számunkra korlátolt és közönséges korunkban, mely gyönyörében durván testi, vágyában pedig durván alantas..."

"Csak a szent dolgokat érdekes megérinteni."

"Ha valaki szeret valakit, mindig azzal kezdi, hogy önmagát csalja meg, s azzal végzi, hogy másokat csal meg."

"Természete kibomlott, mint a virág, skarlátosan lángoló szirmokat termett. Titkos rejtekhelyéről előkúszott a lelke, és a Vágy eléje sietett, hogy találkozzon vele."

"- Folyton jó tanácsokat ad.

- Az emberek szeretnek olyasmit adni, amire nekik maguknak van a legnagyobb szükségük. Ezt nevezem én az igazi nagylelkűségnek."

"A nők támadással védekeznek, aminthogy hirtelen és különös megoldásokkal támadnak."

"Mindig van valami nevetséges azok szenvedésében, akiket már nem szeretünk."

"A jó elhatározásokban mindig van valami végzetes - az, hogy későn fogamzanak meg."

"Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket."

"A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap."

"A jó elhatározások hiábavaló kísérletek, hogy szembeszálljunk a tudományos törvényekkel. Eredetük puszta hiúság, eredményük semmi. Olykor-olykor érdes és meddő érzéseket sugallnak, melyeknek egy hétig van némi varázsuk. Csak ennyit lehet róluk mondani."

"Föl kell szívnunk az élet színét, de sohase szabad visszaemlékezni a részletekre. A részletek mindig közönségesek."

"A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt."

"/Bár bűnöd, mint a skarlát, én fehérre mosom, mint a hó./"

"Vannak bűnök, melyek varázsa inkább rájuk való emlékezésben rejlik, mint elkövetésükben, különös diadalok, melyek inkább a büszkeséget elégítik ki, mint a szenvedélyt, az értelemnek fölpezsdítő gyönyörérzést adnak, nagyobbat, mint bármely öröm szerez vagy szerezhet az érzékeknek."

"Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk."

"/Meggyógyítani az érzékeket a lélekkel és a lelket az érzékekkel./ Igen, ez volt a titkok titka. Ő gyakran megpróbálta, és most is majd megpróbálja. Vannak itt ópiumbarlangok, hol feledést lehet vásárolni, förtelmes odúk, hol a régi bűnök emlékét eltünteti az új bűnök őrülete."

"Az életünk sokkal rövidebb, semhogy vállunkra vegyük mások bűneinek terhét. Mindenki a maga életét éli, és maga fizet érte. Csak az a szomorú, hogy gyakran fizetünk egyetlen hibáért. Igen, mindig újra és újra kell fizetnünk érte. A Sors az emberek adósságait sohase törli ki végképp üzleti könyveiből."

"Vannak pillanatok, mikor a bűnös szenvedély vagy az, amit a világ annak nevez, annyira eluralkodik természetünkön, hogy testük minden rostját, agyuk minden sejtjét szörnyű vágyak ösztökélik."

"A név pedig minden."

"- És mi a művészet?

- Betegség.

- A szerelem?

- Káprázat.

- A vallás?

- Divatos pótszer, a hit helyett."

"Minden siker, melyet elérünk, új ellenségeket szerez. Aki népszerű akar lenni, az legyen középszerű."

"Az élet, melyet élünk, zűrzavaros, de a képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét. A tények közönséges világában a rosszat nem büntetik, a jót nem jutalmazzák. Erőseké a siker, gyengéké a kurdarc."

"A világon csak egy borzasztó dolog van, és az az unalom. Ez az egyetlen bűn, melyre nincs bocsánat."

"A civilizációt egyáltalán nem oly könnyű megszerezni. Csak két módon juthatunk hozzá. Az egyik mód, hogy műveltek vagyunk, a másik, hogy romlottak vagyunk. A vidékiek nem lehetnek se műveltek, se romlottak, tehát begyöpösödnek."

"Nem szabad olyasmit tennünk, amiről nem beszélhetünk vacsora után."

és a filmből kettő, ami évek óta kedvencem, azonban a könyvben nem volt ennyire hatásosan megfogalmazva:

"A kéjben nincs semmi szégyellnivaló, az ember boldog akar lenni, de a világ jónak akarja látni. Ám aki jó, az ritkán boldog, de aki boldog, az mindig jó."

"A dohány tökéletes gyönyör. Kifinomult és kielégítetlenül hagy."

i'm fucking 18...

a hét első két napja nagyon jó volt, köszönhetően a barátnőimnek. hétfőn reggel kaptam egy tortát Kittitől és Bogitól, előre, ami önmagában is nagyon jó volt, de azt hiszem, a legjobb az volt a legviccesebb az egészben, hogy Boginak sikerült "varázsgyertyát" vennie. akkor tűnt fel, hogy valami nagyon nem jó, amikor a harmadik elfújás után is újra visszagyulladtak a szálak. egy életre meg fog maradni ez, mert amikor már hárman próbáljuk elfújni a gyertyákat, de azok nem hogy elalszanak, hanem egy szikrától újfent lángra kapnak :D

kedden, ami már a valódi szülinapom volt, minden osztálytársam felköszöntött (Bendegúztól még csokit is kaptam ^^) és Virágtól is kaptam ajándékot, egy hosszú és beteg "avatóbeszéddel" együtt. nem is a barátnőm lenne, ha nem így köszöntött volna fel, az Operaház előtt. megjegyezném, hogy életem legrosszabb színházát kellett végigülnöm a születésnapomon, és soha többé nem akarom hallani a Bánk bánt, semmilyen formában, sehol.

mindenesetre köszönöm a barátnőimnek ezt a két napot, amiért figyelnek rám és velem együtt ünnepeltek! szeretlek titeket! <3

te...

legszívesebben elmondanám, mennyire fontos vagy nekem, de nem tehetem meg. nem szabad. egyrészt azért, mert neked van barátnőd, nekem pedig hatalmas csalódás lenne. érzem. tudom. ezért csak csendben szenvedek, ha azt látom, fogod a kezét, vagy megállóban megcsókolod. megreped a szívem... lassan és módszeresen törik apró darabkákra ilyenkor a lelkem, és legszívesebben sírva rohannék el messzire, csak hogy ne lássalak vele. és tudod mi az egészben a legbosszantóbb? hogy fogalmam sincs, miért vonzódom ennyire hozzád, hogy miért estem beléd, hiszen csak ritkán beszélgetünk, keveset, általános dolgokról. de már az első találkozásunkkor tudtam, hogy szeretlek, még ha nem is mondtam ki hangosan. tulajdonképpen ez vicces. te megkérdeztél egyszer, hogy van-e valaki, aki tetszik és én letagadtam, te voltál az egyetlen olyan ember, aki gondolkodás nélkül kérdezett meg személyes dolgokról és én elmondtam. meg sem fordult a fejemben, hogy neked hazudnom kéne bármiről is, vagy kitérnem a válaszok elől. csak azt az egyetlen kérdést passzoltam, mert féltem a csalódástól. most is félek, éppen ezért nem vallom be neked szemtől szemben, mennyire szeretlek. és ez nem csak szerelem. nekem szükségem van rád. rád, aki nem is foglalkozik velem igazán. vagy mégis? egyszer azt mondtad, bármikor fordulhatok hozzád, ha van valami bajom. nem tudom mennyire gondoltad komolyan, és ezért még sosem mondtam azt, hogy "kérlek, hallgass meg!". pedig jó lenne, ha elmondhatnék dolgokat, hátha te megértenél. persze, a barátnőim megértenek, és támogatnak, de nyilván te máshogy gondolkodsz, és kegyetlenül megmondanád a véleményed. valójában ezt nagyon is szeretem benned, hogy kimondod, amit gondolsz. érdekes, hogy nekem még sosem "tiportál így a lelkembe". legalábbis én nem éreztem még ezt. a barátnőimet már megbántottad, többször is, és bár meghallgattam a véleményüket rólad, nem változott semmi. mert szeretlek. annyira szeretlek... olyan könnyű lenne, ha én nem ilyen lennék, és te nem lennél olyan messze tőlem. ha csak egy kicsit is hajlandó lennél velem tényleg beszélgetni. mármint beszélgetünk, de mindig rajtam múlik. csak egyetlen egyszer múlna rajtad. boldoggá tennél. azok a semmitmondó kis szívecskék a chatablakban a világot jelentették nekem. mindig. az, hogy szerinted aranyos vagyok. a mosolyod. a figyelmed, amivel mindig megdöbbentesz, mert emlékszel mindenre, amit egyszer mondtam. még a szülinapomra is. 

olyan jó lenne elmondani, hogy mennyire fontos vagy nekem, de nem tehetem meg. nem szabad, mert te most boldog vagy azzal a lánnyal, és akármennyire is fáj látnom vele téged, örülök, hogy jól érzed magad. mert megérdemled. csak azt sajnálom, hogy nem velem vagy boldog. pedig bármit megtennék érted. tudom és érzem, veled mindig jó lenne, még akkor is ha sokat veszekednénk. tökéletes lenne. de csak lenne, főleg a jelenlegi helyzetünkben. ezért csak csendben szenvedek, amikor együtt látlak vele, becsukom a szemem, és mosolyogva köszönök neked, s azzal nyugtatom magamat, hogy ennek így kell lennie. mert szeretlek. annyira szeretlek...

"hízelgő kis fruska"...

nem tudom megállni, hogy ne írjam ezt ide, mert annyira feldobott ezzel a megjegyzésével az a bizonyos Srác. hihetetlen. komolyan az. és én csak vigyorgok, mint valami idióta. képtelen vagyok elhinni. egyszerűen imádom.

kedvesem...

mert nekem:

nincs most más, csak a kedvesem,

az én kedvesem... ő

bárhol jár,

az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert

mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem

úgy dúdolná:

ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

újra...

talán mostanra kihevertem a csalódást. azt a csalódást, amit magamban éreztem, amikor kiderült, hogy nekem nem sikerült úgy a nyelvvizsgám, ahogy szerettem voltam. visszagondolni is rossz rá... de ez van, és próbálok úgy hozzá állni most is, hogy sikerülni fog, még ha nehéz is így gondolni a kudarc után. ha meg még sem jönne össze másodszorra sem, akkor ez van, megszívtam újra. lesz valahogy, így is, úgy is, és már nem akarok rágörcsölni még egyszer. ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövethettem.

hannibal...

új szerelmem van, ami bár kissé beteges, hiszen nem egy átlagos valaki - vagy inkább groteszk módon: valami -, hanem egy lélegző karakter, még ha kitalált is. múlt vasárnap véletlenül ráakadtam a Hannibal c. filmre, ami Dr. Hannibal Lecter (egy emberevő pszichopata) meneküléséről szól. a szerepet Anthony Hopkins játszotta, akit egyébként is nagyra tartok és rajongok a munkásságáért, azonban ennek az őrült, Thomas Harris-i karakter szerepe, egyszerűen... tökéletes volt Hopkins-nak. valóban elhittem, hogy létezhet ilyen ember, és megtehet ilyen undorító, mégis eszméletlen dolgokat. úgyhogy a hétvégi programom adott: megnézni a teljes tetralógiát. tudom, hogy nem fogok csalódni, és azt is, mennyire könnyű lesz belefeledkezni a filmekbe. 

his genius - undeniable

his evil - unspeakable

his name - Hannibal 

melody...

who needs a heartless kid,

who doesn't know where he's going by

it's near but who will hear,

if i'm just shouting deep inside,

i just want to fly away,

it doesn't matter anyway,

but why would you burn all my memories down.

(lehet, hogy nem nagy szám, de elsőre beleszerettem, és szerintem nagyon jó *-* és persze az osztálytársam a dobos benne! ;D )

szívecskék...

nem, nem a Valentin-nap miatt írom ezt a bejegyzést. szó sincs róla, főleg mivel nagyon kis cukkancs ez a február 14-e, de szerintem baromság. ez az egész egy osztályban rendezett önbizalom növelő szívecskéről szól, leginkább. ugyanis tegnap, osztályfőnöki órán mindannyian kaptunk egy tenyérnyi nagyságú, piros szívet, a feladat pedig az volt, hogy mindenkinek adjuk oda, hogy a másik írhasson rá valamit. kizárólag pozitív dolgokat írhattunk rá, és legnagyobb meglepetésemre olyan dolgokat írtak nekem az osztálytársaim, amire nem is gondoltam volna. hihetetlenül személyes lett, és éppen ezért nagyon jól esett. valóban feldobta a kedvemet, amire mostanság nagyon is ráférnek az ilyen dolgok. 

és persze, mert hát mégis csak a szerelmesek ünnepéről van szó, a suliban ma rendeztünk egy titkos üzenetküldős napot, amiben mindenki írhatott, akinek csak akart. én aránylag sokat írtam, mert úgy gondoltam, hogy a barátnőim ugyanúgy megérdemlik, nem csak egy srác, aki már régóta tetszik. bár azt kell mondjam, hogy azt hittem, valamelyikük (Virág, Kitti és Bogi közül), majd ír, mert annyit beszéltünk róla, hogy ez nem csak a szerelmes üzengetésről szól, én mégsem kaptam tőlük. valahol ez egy kicsit bánt is, de végül is mindegy. értem is, meg nem is a dolgot.

túlfeszítve...

egyszerűen túl sok volt most már. nem bírom. lelkileg készültem ki, nem csupán fizikailag, és ettől lehangolt vagyok, fáradt és kedvetlen. nem viselem a nyavalygást, a hisztit, és a felesleges kötözködést, sem a viccesnek szánt beszólásokat. megtiportnak és nyúzottnak érzem magam. és azt hiszem, az is vagyok. jelenleg a saját bőrömet sem szeretem, nem hogy másokat elviselni.

hajolj bele a hajamba...

nézz mélyen a szemembe,

tedd a kezed farzsebembe,

hajolj bele a hajamba,

dúdold bele, hogy labamba.

most...

lement az első félév, és hát... nem jó. most már túl közel vagyok a gimi végéhez, ez pedig hihetetlenül ijesztő. arról nem is beszélve, hogy anyáék erre még inkább rátesznek, mert szerintünk még baromi sok idő van addig. ettől függetlenül én csak azt látom, hogy pár hét alatt minden elszállt. rettenetes súllyal nehezedik mindez a vállamra, szinte rosszul vagyok tőle. szembesülni azzal, hogy nyelv vizsgáznom kell, hogy kisérettségit kell tennem, hogy minden egyes dolgozatra és pillanatra fel kell készülnöm, mert muszáj 120%-ban teljesítenem - holott semmi energiám nincsen ehhez... egyszerűen összeprésel. gyűlölöm ezt az érzést, és szeretnék végre levegőt venni, de hirtelen annyi minden szakadt a nyakamba, hogy képtelen vagyok rá. letaglózott vagyok, fáradt és csak magammal szeretnék foglalkozni egy kicsit: írni, olvasni, zenét hallgatni. bár tudom, hogy ez egy darabig még esélytelen. már most várom a síszünetet és a prágai osztálykirándulást. na és persze a szülinapomat, ami még egy hónap. kell már az a hétvége is!