vásárlás...

nemsokára itt a szalagavató, amire mi a barátnőimmel teljes gőzzel készülünk :DDD ezt meg is kezdtük azzal, hogy elmentünk ma vásárolni ruhát. és nyugodt szívvel jöhettem haza, hogy igenis találtam egy nagyon szép, elegáns ruhát, amiben egész este táncolhatok és bulizhatok majd. mindenesetre hosszú volt a nap. Kitti nehezen ugyan, de megvette azt a ruhát, amibe ő is beleszeretett, Bogi viszont egy olyan jó órás hiszti után fehérneművel, de boldogan indult hazafelé. egy biztos, nagyon várom már, hogy végre megjelenhessek ebben a ruhában és mindenkinek leessen az álla a döbbenettől és azt mondja, hogy "de csini vagy".

jövőhét vasárnap, jövünk!

autokrácia...

Az autokrácia egy olyan kormányzati forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy kezében összpontosul. Magyarul: egyeduralom, önkényuralom.

ez a pontos fogalom, ha valaki felüti az értelmező kéziszótárját odahaza. de nem azért van ez a bejegyzés, mert éppen unalmamban ezt a könyvet olvasgattam volna, szó sincs erről. ez egy német filmben szerepel, és annak tulajdonképpen fő témája, ez A hullám. 

nem tudok sok olyan filmet felsorolni, ami úgy igazán hatással volt rám, és amikor vége lett azt éreztem, hogy rám nyomta volna a "bélyegét". ez viszont pontosan ilyen volt. döbbenetes, ijesztő. nem mondanám el a sztorit, mert szerintem nagyon is megéri megnézni, ugyanis elmagyarázhatatlan érzéseket tud kelteni az emberekben. azt hiszem, nem került volna a kezembe ez a film, ha nincs tánc és dráma óránk, ahol megnéztük. de egyáltalán nem bánom, mert igazán tanulságos szerintem. 

miután megnéztük, beszélgetni kezdtünk, és hát... egyértelműen kiderült, hogy nem túl nehéz létrehozni autokráciát. csak egyetlen megfelelő ember kell, akire hallgatnak a többiek és máris katasztrofális végzethez vezethet. éppen ezt mutatja be a film, hogyan is lesz egyre brutálisabb a tömeg ereje, és hogy mennyire manipulálhatók az emberek. mindezt tulajdonképpen kontroll nélkül. a szó szoros értelmében félelmetes az egész. minden. és a legmegrengetőbb, hogy igaz történeten alapul mindez.

put the lime in the coconut...

ősöreg, de a világ legjobb száma, hogy az ember elkezdje az őrültségeit : DDDDD

victim...

can somebody, tell me how did

i become a victim of society...

all my life i've been trying not to 

come a certain victim of society...

hocus pocus...

írásbeli...

túléltük. Kittivel ma voltunk az nyelv vizsgánk írásbeli részén, amit már nagyon vártunk. nem azért, mert annyira feldobott volna minket, sokkal inkább, mert már túl akartunk lenni rajta. 

reggel apa bevitt minket Árpád hídig, onnan meg elmetróztunk a Ferenciek teréig. természetesen most sem sikerült megtalálnunk magunktól az Egyetem teret, de hát mindig meg lehet kérdezni valakit. végül elindultunk a megadott irányba, és legnagyobb szerencsénkre, megjelent az a pasi, aki legutóbb Kitti vizsgabiztosa volt a hallgatásnál, így őt követve sikerült megtalálnunk az ELTE Jogi Karát. 

a vizsgát 12:20-kor fejeztük be és 8:46-tól írtuk. igaz, kényelmesen be tudtam fejezni mindent, ellenőrzéssel és mindennel együtt, de nem tudom, hogy jó lett-e vagy sem. remélem, hogy azért sikerült valahogy, mert nagyon szeretném, ha meglenne ez a nyavalyás nyelv vizsga, hogy meg tudjam mutatni, bőven jobban megy az angol, mint ahogy azt bárki hiszi. de majd meglátjuk.

diáknap...

alapvetően élveztem volna. azt hiszem, ha nem azon rágódtam volna közben, hogy nem tudtam tanulni a nyelvvizsgám második felvonására. ez eléggé feszültté tett. arról nem is beszélve, hogy csütörtökön még az iskolaújságot hajtogattuk, majd sikeresen összevesztem Kittivel, ami a csúcspontja lett annak a napnak, nem túl pozitív értelemben.

végül is a reggeli másfél óra fel-le szaladgálás után már elegem lett az egészből egy időre, és nem túl lelkesen sétálgattam a suliban. nem kifejezetten volt hozzá kedvem, főleg mert fáradt voltam és nyűgös. mindenesetre, úgy tűnt, jól sikerült a diáknap, a többségnek tetszett és ez a lényeg szerintem. jobb is lehetett volna, mert volt jó pár ember, aki nem foglalkozott a programokkal, de azért egész jól alakult. volt már rosszabb is.

este ugyan volt retro buli, de azon már nem voltam ott, mert fontosabbnak tartottam, hogy gyakoroljak, mint lefáradni még jobban a suliban. egy kicsit bánom ugyan, de ez van. lesz még buli  amúgy is. 

szóbeli...

az elmúlt hét úgy telt el, hogy teljes félelemmel készültünk a nyelvvizsgánk szóbeli részére. hát ez a nap is eljött és... te atya ég! nem élném át még egyszer. borzalmasan féltem, görcsben volt a gyomrom, köpni-nyelni nem tudtam, de csak bementem és túl lettem rajta. aztán Kitti is. mire már a laborhoz kerültünk a beszélgetés után, már meg volt az eredmény az utóbbiról. hát, lehetett volna rosszabb is, de azért örülök, hogy annyi lett amennyi. nagyon remélem, hogy a hallgatásos résznél meglesznek a pontjaim és meglesz a szóbelim 60%-a, különben... nem tudom mi lesz. szerintem akkor sírva fakadok. főleg ha csak egy ponton fog múlni. nem, az nem lehetséges. meg kell lennie, annak a nyomorult szóbelinek, ha törik, ha szakad. és pont.

rebecca...

vagyis a manderley-ház asszonya... 

tegnap voltunk Kittivel színházban, ami mindig nagyon jó szokott lenni, mert mindig nagyon jó darabokra megyünk el. igazából még nem láttam olyan darabot, ami rossz lett volna az Operett Színházban. nos, ez is egyszerűen fantasztikus volt! :D azt hiszem, szerencsénkre, a történetről fogalmunk sem volt, viszont nagyon-nagyon-nagyon élveztük az egészet. tulajdonképpen a helyünk is jó volt. a mellettünk ülő pasas humora kifejezetten jó volt, úgyhogy röhögtünk is párszor. bár azt hiszem a kedvenc elcsípett párbeszédem ez volt a mellettünk ülő nőktől: "Több színház is van? - Hát... persze, több is van." én csak csendben, döbbenten hallgattam :D közel voltam hozzá, hogy megkérdezzem: "Öhm, Budapesten?" de végül nem tettem. 

ebben a darabban a kedvenceink játszottak: Vágó Zsuzsi, Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpád Zsolt, Peller Anna, Pálfalvy Attila és a legújabb, legnagyobb kedvencem mostantól Janza Kata. egyszerűen zseniális volt, ahogyan játszotta. 

szóval imádtam. mindig rájövök arra, hogy a színháznál és az operettnél kevés jobb dolog van, ha kulturális programról van szó. és Kittinek igaza van, amikor az ember kisétál a nézőtérről, egyfajta eufória lesz rajta úrrá, ami kitart jó pár napig.

come taste the rainbow...

i'm missing my halo,

where did today go?

why does it rain so much when it says so?

let me show you all the beautiful things,

what do they know?

come taste the rainbow.

újra...

folytatódik tovább a mókuskerék. unom. fáraszt. elég volt belőle már most. magammal akarok foglalkozni. az írással. a novellámmal. aludni akarok. túl lenni a nyelvvizsgán. ezen a nyomorult éven. vagy egyáltalán túl élhetjük ezt az évet? állítólag világ vége lesz. a fene tudja. remélem nem lesz. miért? egyszerű a válasz. nem hagynék semmilyen maradandót. ez fájna, azt hiszem, a legjobban...