közeleg...

az a helyzet, hogy kicsit megcsúsztam. jelenleg úgy érzem, mindennel el vagyok maradva, és semmivel sem tudom magam utolérni, ez pedig kezd fárasztó lenni, amellett hogy idegesít is. szeretnék kapni egyetlen hónapot, így az érettségi előtt, hogy össze tudjam magam szedni, és csak a lényegre koncentrálhassak. de nem lehet, és emiatt a kiborulás szélén tartok. mindennek ellenére pedig még mindig nem érzem igazán, hogy alig négy hét választ el mindentől, és így nehéz bármihez is hozzákezdeni. pedig ez sajnos tény. a baj csak az, hogy nem aggódom még eléggé, vagy nem érzem, hogy itt van ennek az elmúlt négy évnek a vége... pedig rohadtul szólnia kéne ezerrel annak a figyelmeztető csengőnek... :/

fire breather...

town crier, village flyer

got a skull and crossbones on his chest

and i can't resist,

when he looks like this

all his other girls

face on magazines,

big blue eyes, oh i don't no what it means, no

what does he want from me?

no, it's too much, burn my sun

up in flames we go you, fire breather,

ash and dust on my door, smoke rise

trying to survive inside your heart

fire breather, breath in fire into

fire breather...

trying to survive inside your heart

london...

ugye mondtam már,

hazudoznod kár.

reggelre úgyis mindent másképp látsz.

new york, tokió, párizs, milánó.

mindenhol ugyanaz a szél fúj.

az erkélyen üvegek,

te meg csak nézed magad a tükörben.

nem maradt más csak egy idegen,

de majd megunja és hazamegy.

őszinteség...

talán túl nagy kérés volt, hogy legyen velem annyira őszinte, amennyire én vagyok és voltam vele...? rossz érzés, és becsapva érzem magam, amiért úgy kellett egy harmadik és negyedik személytől megtudnom, mi a helyzet. tényleg nem lett volna egyszerűbb elmondani, hogy ne aggódjak? tényleg azt hiszi, elmondtam volna bármit is? azt hittem, már ennyire bízik bennem. szerintem bizonyítottam is egy párszor, hogy vigyázok a titkaira, pont azért, mert nem akarok vele összeveszni. most nem. arról nem is beszélve, hogy ez így mit árult el... mégis képes volt kimagyarázni magát, és ez bosszant. bosszant, hogy tudja, hogyan reagáltam. attól függetlenül rosszul egyik, hogy már nem vagyok dühös, és nem haragszom... 

tizenkilenc...

bizony-bizony : D öregszem : DDD újabb év, újabb strigula a falamon. a különlegessége mindennek igazából semmi és minden. most úgy érzem, felnőttem. komolyabb lettem, megváltoztam, elhagytam dolgokat és felvettem újakat. jó így lenni. jó így élni. most. mert nem akarok a múlttal foglalkozni, nem akarok a jövővel törődni. álmaim vannak, melyeket valóra szeretnék váltani. de semmi más nem számít. csak a most. ez a pillanat.

és a fotózás is remek volt *-* : D nem is lehetett volna jobb nyeremény-ajándékom.

végeztem...

amikor több mint három évvel ezelőtt elkezdődött egy barátságom, akkor azt gondoltam, hogy talán ő lesz az az a barátnő, akinek bármit bármilyen helyzetben elmondhatok. aztán eltelt egy év... kettő... meggyőződésem volt, hogy igen, jó ez így, megtaláltam azt az embert, akiben feltétel nélkül megbízhatok, és támaszkodhatok majd rá az életemben. voltak persze nagyon csúnya hullámvölgyek. voltak, amik megviseltek, és elkeserítettek, de valahogy mindig kimásztunk ezekből, helyre hoztuk, aztán újra szent lett a béke. de most... most nem így látom. most inkább le akarom zárni, be akarom fejezni, nem akarom helyre hozni és kijavítani a hibát. se az övét, se az enyémet. úgy érzem, ennyit bírtam vele, ennyi hisztériát, cirkuszt, veszekedést, csalódást. ennyi volt. hamarosan úgyis vége a középiskolának, és akkor tiszta lappal kezdhet ő is, és én is. eddig a naiv ragaszkodásommal meg akartam tartani a barátságunkat, ami szerinte "talán sohasem létezett". ez fáj leginkább, hogy én mindig tartottam a hátát, a legszarabb helyzetben is, és ez a viszonzása mindennek... :'( ez egyfelől elkeserít, másrészről viszont már szinte nem is érdekel. már nem akarok ilyesmire energiát pazarolni, miközben előttem az érettségi időszak, egy nyelvvizsga, és a személyes problémáim. arról nem is beszélve, hogy ha ő nem, akkor ott van nekem Kitti és Bogi, akiknek valóban fontos az, hogy jól legyek, és nekem is ők. ezért én befejeztem, végeztem.

persze sok minden köt hozzá. az elmúlt években vele volt a legtöbb emlékezetes pillanatom, és még ha próbálnám is elfelejteni a jó dolgokat, nem tudnám. mai napig mosolyt tud csalni egy-egy közös faszságunk, amit csak mi értünk, és más nem. ami csak ránk tartozik. és ezért valahol rossz érzés elengedni mindezt, de tudom, hogy eljött az ideje. el kellett jönnie.

voodoo...

i'm not the one who's so far away

when i feel the snake bite enter my veins

never did i wanna be here again

and i don't remember why i came.

demons dreaming,

breathe in, breathe in!