eddig az egész szalagavató olyan távolinak tűnt, szinte el sem akartam hinni, tényleg végzős vagyok. aztán tegnap este, amikor elkezdődött az első keringő próba, és megtanultunk az alaplépéseket, fordulásokat hirtelen rádöbbentem minderre. ez egyszerre rossz és jó is. rossz, mert egyáltalán nem érzem magamat késznek egy újabb változásra, legalábbis ami a környezetemet illeti. jó pedig, mert nagyon élvezem, hogy végzős lehetek mindamellett, hogy érettségit kell majd tennem, és tovább kell lépnem. mindenesetre a szalagavatót már nagyon várom, hihetetlenül izgulok miatta, főleg így az első próba után. folyton a zene dallama megy a fejemben, azzal a különleges suhogással, amit még a tavalyi szalagavatón hallottam, amit a ruhák miatt hallottam.
