2011. március 29., kedd

bounce...

Bounce (like yo' ass had the hiccups)
Bounce (like we was ridin' in my pick-up)
Bounce (why you lookin' so sad? baby girl you need to cheer up)
Bounce (I got the remedy, it's you on me and me on you)

And you on me and me on you and you on her
Then her on me and her on you and y'all on me
Then me on y'all and y'all on me
Menage a trois (menage a tr-uh-uh)

2011. március 28., hétfő

ütem...

Egész nap dübörgött bennem, nem hagyott nyugtot, várta, hogy mikor törhet felszínre. Szörnyű érzés. Számomra leginkább olyan, mintha a hátam közepén, a gerincemnél éles karmokat éreznék, melyek pengeként hatolnak a húsba, hogy aztán mély vágásokat ejthessenek benne. Mintha azt várná, hogy kivetkőzzek ebből az alakomból, és valami új, sokkal erősebb, veszélyesebb valaki vegye át a helyét. Nem lehet lehet leírni ezt az érzést, egyszerűen lehetetlen. Vagy tudja az ember, miről beszélek, vagy nem... hiába is koptatnám a billentyűzetet nem segíteni, mert képtelen vagyok én magam is megfogalmazni. Csak azzal vagyok tisztában, hogy tiszta és egyértelmű, lüktető zenére vágyom. Olyanra, ami képes szétszaggatni, olyanra, ami visszavonulóra bírja a karmokat a hátamon, és az érzést is, hogy kivetkőzzek magamból. Nevetséges? Lehet. Furcsa? Talán. Elviselhetetlen? Biztosan.

2011. március 27., vasárnap

more...

If you really want more, scream it out louder,
Get it on the floor, bring out the fire,
And light it up, take it up higher,
Gonna push it to the limit, give it more.

kör...

"Elmélyülten húzta a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a kör mértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok mindent gyermekkoromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel azelőtt. De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén. De Ő megtette.
- Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást. 
- A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele. Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.
- Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba. Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt. Felemelt és a kör közepébe ültetett. Majd azt mondta: "Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén."
Megöleltem. Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak. Azóta évek teltek el. Az életem során rengetegszer kaptam már szívet képeslapra, bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán, csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt."

2011. március 24., csütörtök

forsaken...

You see I cannot be forsaken,
Because I'm not the only one,
We walk amongst you,
Feeding, raping,
Must we hide from everyone.


2011. március 20., vasárnap

díj...

Igen, most már elmondhatom, hogy díjazott vagyok, nem csak iskola szintjén, hanem a faluban "tett" dolgaimért. 
Tudom, ez a bejegyzés, kicsit megcsúszott, de na, az embernek, nem mindig úgy van ideje, ahogyan szeretné, nekem sem úgy volt most. Sajnos... 
De a lényeg, hogy megkaptam március 15-én a Tahitótfaluért Ifjúsági Díjat. Ugyan szerintem nem sok értelme volt nekem adni, mert nem sokat tettem érte - és ez nem álszerénység! -, de ha így látták jónak, hát legyen. Nem vagyok semminek az elrontója! ;) Bár valóba másnak ítéltem volna... nem mintha az én véleményem, így utólag számítana.

2011. március 15., kedd

happy birthday #2

Igen, ma is szülinapoztam, de most a volt osztálytársaimmal, azok közül is csak az igazi barátaimmal, akiket mindig is imádni fogok, és ezen semmi nem fog változtatni!
Nagyon jó volt ez is, öten összesen, beszabadulva a biliárd szalonba, ami itt nyílt meg Tahiban. :D Óriási volt, nagy röhögésekkel és beszólásokkal. Én tudtam egyedül rendesen pool biliárdozni, de gyorsan belejött mindenki, igaz, a lökés és a célzás nem mindig sikerült egyszerre, de azért mindenkinek összejött egy-egy eltett golyó :D XD A sírva röhögés garantált volt, amit én nagyon-nagyon élveztem, és örültem, amiért végül is összejött ez a találkozó :D
Két és fél óra után, végül elmentünk sétálni a Duna partra, ahol tovább beszélgetve-röhögve-hülyülve mentünk végig, legalábbis egy darabon, aztán negyed hat felé elmentünk vacsizni az egyik vendéglőbe, ahol mint kiderült nagyon jó a pizza, szóval egy jó pizzázás után indultunk csak hazafelé, és hétkor már itthon voltam. Ez sem volt egy túl hosszú nap, de nagyon megérte a barátaimmal lenni :D
Közben itthon apa rokonai voltak itt vendégségben, este pedig jöttek keresztanyumék, aminek nagyon örültem, mert sajnos nagyon ritkán találkozunk velük, pedig nagyon szeretek velük lenni, mert akkor mindig van min röhögni. Éjjel fél egykor feküdtünk le, aztán én negyed tizenegykor keltem csak fel, mert nem ébresztettek, de nem volt baj. XD :D
Nem rég mentek el, sajnos, pedig nagyon jó lett volna, ha még tudnak maradni, de ez mindig így volt, nem valószínű, hogy meg fog változni valaha is. :) Igazán nagyszerű szülinapom volt az idén! :D

2011. március 13., vasárnap

happy birthday #1

Barátok, pontosan az osztálytársaim. Bowling, Szentendrén. Nyolc ember, akiket imádok, és örülök, hogy ismerhetem őket! :D De az egész egy nappal előbb, szombat este kezdődött el.
A barátnőm meghívott magukhoz aludni, és egy gyors győzködés után sikerült rávennem anyuékat, hogy engedjék meg. Este fél hétkor már náluk voltam, és onnantól kezdve ment a beszélgetés (pletykálás) természetesen. Koccintottunk egyet a szülinapom alkalmából, majd mi felvonultunk a barátnőm szobájába, ahol a facebook és msn programoknak köszönhetően két órán keresztül vinnyogtunk a különböző, sajátos hülyeségeinken, amik nyilvánvalóan csak nekünk voltak viccesek, de mi nagyon is élveztük ezeket a pillanatokat. Tíz környékén elindítottuk a Saw II.-t, amiről megállapítottam, barátnőmmel egyetemben, hogy az írók elmebetegek, és szükségük lenne egy pszichológusra. Körülbelül egy körül lett vége, utána még jó másfél órát beszélgetésre szántunk, és negyed három körül aludtunk el. Még aznap háromnegyed hétkor felébredtünk, fél nyolcig pedig megint csak beszélgettünk meg ébredeztünk, aztán jöttem haza sajnos, pedig maradni akartam. :S
Fél kettőkor találkoztunk a többiekkel lent Szentendrén, szerencsére mindenki odatalált :) Onnan pedig felsétáltunk a Vizes8ashoz, ahova bowlingozni mentünk. Életemben nem bowlingoztam, ezt mindenképpen meg kell említenem, de ahhoz képest nagyon is jól ment. Rengeteget röhögtünk, iszonyatosan jó nap volt, és nagyon sokáig fogok rá emlékezni, mert ez már csak egy ilyen dolog. Sok ajándékot is kaptam, többet, mint amire számítottam, meg nagyobbakat is, mert hát direkt mondtam, hogy apróságot, de persze jól esett meg minden :D 
Én remekül szórakoztam, és ugyan még nem ismerem teljesen egyik osztálytársamat sem, így ők sem engem, attól még nagyon jól eltalálták, hogy mit vegyenek nekem (kisebb segítséggel XD). Összegezve pedig nagyon jó volt, az egész, a bowlingozás utáni séta, a Duna parton a pezsgőzés, és minden más is. Valószínűleg, ha nem velük lettem volna, akkor nem is lett volna olyan, amilyen volt! Igazán nagyszerű szülinapom volt idén! :D

2011. március 12., szombat

köszönöm...

Köszönök minden egyes mosolyt, még a könnycseppeket is, mert azok a boldogságtól hullottak! 
Köszönök minden egyes órát, amit veletek tölthetek, még akkor is, ha nem mindig vidám minden egyes perc!
Köszönök mindent, amit tőletek tanulhattam, hogy jobb ember lehessek!
Köszönöm, hogy mellettem vagyok, és azt érezhetek, hogy fontos vagyok, és számítok!
Köszönöm mindenkinek, aki csak egyszer is vidám pillanatot szerzett nekem!
Köszönöm az összes pillanatot, amit veletek tölthetem!
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Nem tudom, hogy mondjam el, mennyire fontosak vagytok nekem, és azt sem, hogyan hálálhatnám meg nektek... Egyszerűen csak remélem, hogy tudjátok, és mindig segíteni fogok, ha kéritek! Köszönöm!

2011. március 10., csütörtök

addicted...

It's like I can't breathe
It's like I can't see anything
Nothing but you
I'm addicted to you
It's like I can't think
Without you interrupting me
In my thoughts
In my dreams
You've taken over me
It's like I'm not me
It's like I'm not me


2011. március 5., szombat

nyugalom...

Szeretnék végre egy hetet, amikor csak úgy elvagyok, senki nem piszkál azzal, hogy tanuljak, hogy csináljam ezt vagy azt. Lebegni szeretnék... A semmiben, a feketeségben, a sötétben, ahol tökéletes csend uralkodik, és senki nem képes megtörni ezt a némaságot. Még én sem. Lebegni akarok, vagy inkább lassan zuhanni... igen, lassú zuhanást szeretnék, hogy ne legyen minden olyan, mintha meg sem mozdulnék. Abba valószínűleg beleőrülnék. Nem gyorsan, hanem egy idő után, és ettől lenne igazán rossz. Először még tetszene is, aztán rosszul lennék tőle, bezártnak, élettelennek érezném magamat. Halottnak... Pedig nem vagyok halott, nem is akarok az lenni. Ezért lenne jobb, ha zuhannék. Ha lassan zuhanhatnék, éppen azért, hogy ne érezzem egy rémálomnak az egészet. Közben pedig visszapörgetném az életemben az összes boldog és jó emlékét, hogy mosolyoghassak, miközben kipihenem magam, hogy utána tökéletes, megtörhetetlen nyugalom szállhasson meg, és visszatérve a valóságba tovább élvezhessem a barátaimmal töltött pillanatokat, a családommal töltött perceket, és a majdani szerelmemmel töltött órákat. :)


2011. március 4., péntek

értelmetlen...

Tökéletes feleslegesen mentem ma be a suliba. Nem csináltunk semmit, komolyan semmit, csak untuk az agyunkat is. Tesire nem is mentem be. A halál fog bemenni nulladikra, ha utána nincs másik három órám? Francokat! Aki képes arra, hogy minden nap hajnali ötkor keljen, annak gratulálok, de én nem bírom már. Elegem van, aludni akarok, sokáig, aztán meg csak úgy feküdni az ágyamban a pizsamámban. Annyira hiányzik már ez, hogy hihetetlen! Na mindegy!
Volt kemény egy órám úgy megtartva, hogy szaktanárral, ráadásul a saját szaktanárunkkal voltunk, egyébként vagy nem volt helyettesítés, vagy angol szakos jött be kémiára. XD Na az azért kész volt, ezt valljuk be! XD Komolyan semmi értelme nem volt ennek az egésznek, ennyi erővel az ofő ki is igazolhatta volna az osztályunkat, de nekem mindegy, főleg, hogy csak délig kellett benn lennem, aztán elmentünk a Mammutba, az mekkora jó volt! :D Imádom a barátaimat és köszönet a fizika tanáromnak, amiért délben elmehettünk! :D 
De az elcseszett péntek délelőttömet tölthettem volna írással is, ahelyett, hogy benn a négy fal között unatkoztam végig... Bár most már teljesen lényegtelen, de itt lenne az ideje, egy nyugis hétvégének!

2011. március 2., szerda

tavasz...



Legyen már tavasz! 
Szerintem ez nem olyan nagy kérés, hogy ne lehessen összehozni. Elegem van a hóesésből, a hidegből, a fagyból, és minden másból is, ami bármilyen formában kötődik a télhez. 
Legyen már tavasz!
Szeretném végre látni, ahogy minden fa lassan virágba borul, érezni akarom az édes illatokat, hallani a madarak csicsergését, a méhek döngicsélését. Jó lenne már végre! Hogy a meleg napsugarak simogassák az arcomat, a lágy, tavaszi, szellő pedig belekapjon a hajamba, és ezzel összekócolja a tincseket. Csak állni, és magamba szívni a Nap melegét, este pedig kifeküdni a fűbe, hallgatni a tücskök hegedűversenyét, miközben a csillagokat bámulva gondolkodom... valójában a semmin. Csak úgy feküdt a fűben, aminek semmivel össze nem hasonlítható illata körül leng. Aztán mielőtt még megjelennek az első harmatcseppek a zöld szálakon, bemenni a házba és lefeküdni aludni, másnak pedig madárdalra ébredni. Még akkor is megéri, ha korán kell kelni, mert suli van. 
Csak lenne már tavasz! :S