my heart is broken...

my heart is broken...

sweet sleep, my dark angel,
deliver us from sorrow's hold.

what we made...

first we made the wheel,

then we made the car,
then we made the bomb,
now it's all gone wrong.

pesti srácok...

hogy őszinte legyek, ilyen borzalmas színházi produkciót még életemben nem láttam, és nagyon remélem, hogy soha többet nem is kell majd. elméletileg az '56-os forradalomról szólt, gyakorlatban minden másról, például a vámpíroktól való félelemről. kérdezem én, hogy jön össze a vámpírizmus és a szabadságforradalom? azt hiszem, mégsem ez volt a legviccesebb ebben az egészben, hanem hogy a háttérben a díszleten Windows Media Player-es aláfestő grafika villódzott az összes zene alatt. kissé, hogy úgy mondjam, gáz volt, ahogyan az egész fellépés. mintha csak egy főpróbára estünk volna be... szó szerint nevetséges volt, talán még szánalmasnak is nevezhetném -.-"
az egyetlen, ami miatt megérte, hogy ez suliidőben volt, és így megúsztunk öt órát, bár komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem lett volna jobb-e, ha négy osztályfőnökit végig ücsörgünk a négy fal között... :s

lélek...

"mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok."

ez az idézet W. Wordsworth-től származik. egyszerűen csak gyönyörű. az emberi lélek lobogásának varázsa ott bújik meg a sorok között. aki pedig megtalálja a számára valóban értékes dolgokat, annak a lelke valóban szárnyakat kaphat és valóban úgy táncolhat majd, mint az idézetben a tűzliliomok. ugyanolyan intenzíven. vadul.
én ezt szeretném, ha az írással így éghetne a lelkem, ha más nem is, de a szavak éltessék, hogy legyen értelme a létezésemnek.

csillagok...

veled úgy szállnék, a végtelen éjben, 

bújjunk el csillagok közt most kérlek!
semmi se számít, csak a sorsomat átírd, 

bújjunk el csillagok közt most kérlek!

félév...

igazság szerint, nem lett valami fényes ez a bizonyítvány és ez egy kicsit zavar. nem akartam rontani a tavalyi eredményhez képest, sőt... de mindegy nem tudom visszacsinálni, bár most úgy vagyok vele, hogy ez még nem számít a továbbtanulásba, majd jövőre megnyomom. de! mi van, ha ugyanez lesz, mint most, hogy nem fog érdekelni, és egyszerűen leeresztek? nem, azt nem akarom, mert az álmaimat törném össze egy pillanat alatt, amik annyira közel vannak már, bár ezzel a közelséggel egyre vékonyodó jégen táncolok velük és ez egy picit ijesztővé teszi a dolgot. ennek ellenére várom, akarom! építészművészetet akarok tanulni, itt, Pesten a MOME-n és szeretném, ha tényleg meg is valósulna, nem pedig csak egy álom maradna, mert azt nem bírnám elviselni. túl sok mindent kéne akkor feladnom, hogy értelme legyen, azt pedig nem akarom. valójában senkinek sem kívánom ezt (na jó, talán egy-két utálni való ember számára mégis >:D).

tabu...

talán sosem fogom megérteni anyámat, amiért olyan dolgokat próbál elkerülni és teljességgel figyelmen kívül hagyni, ami az én életem része, és örülnie kéne, hogy egyáltalán tud róla. elhiszem, hogy nem éppen a legkellemesebb azt hallani a saját gyerekétől az embernek, hogy öngyilkos akart lenni. senkitől sem az, mert valahogy annyira kegyetlennek és ridegnek tűnik ez a szó. de ha már képes voltam neki megnyílni, akkor nem a szemembe kellett volna röhögnie, és azt mondania, hogy ne beszéljek hülyeségeket, ez csak egy divat. nem, ez nem hóbort vagy bármiféle ovis hiszti volt anno. igenis komolyan vettem és mai napig komolyan veszem, mert képes lettem volna megtudni. az egyetlen dolog, ami miatt még most is itt vagyok, az anya szenvedő arca, ahogy zokog tehetetlenségében és fájdalmában. erre azt kapom tőle, hogy egyenesen kiröhög. lehet, hogy kiakadt, amikor közöltem, és rosszul reagált, de el kell áruljam, nem úgy tűnt, s ezzel mélységesen megbántott. végre kezdtem neki megnyílni, erre ő eltávolodik olyan messzeségbe, amit nem vagyok képes áthidalni egyedül.
aztán jött az újabb téma, ami engem kielégített, őt pedig teljesen kiborította: a leszbizés... bár ez azért eléggé erős megfogalmazás arra, hogy smároltam pár lánnyal egy-két jól elsült házibuliban. amit tudni kell, a szüleim rettentően homofóbok, anyám pedig főleg. szinte leprásként kezeli a melegeket, akármilyen neműek is azok, ami elég kiábrándító szerintem. attól, hogy nem az ellenkező nemhez vonzódik valaki, még lehet nagyon jó fej és aranyos, de legfőképpen ugyanolyan ember, mint a többiek. semmi különbség nincs közöttünk, csupán ő vele egyneművel bújik ágyba. felőlem tegye, amíg jó neki, élvezi az életet, csinálja! én is ezt tettem: szórakoztam. jól éreztem és elengedtem magam. eszébe sem jut, mennyire jó lehetett nekem, hogy kiengedhetem a fáradt gőzt. nem mintha elvártam volna, hogy ezek után megjegyzések és pofa vágások nélkül nézzen el efelett a tény felett, de azt nem vártam volna el, hogy szégyent fogok hallani a hangjában, hogy meg fog vetni, és lenéz majd. belegondolt vajon abba, hogy ezzel mennyire megtiporja a lelkemet? nem hinném. bár lehet. újra csak messzebbre lökött, de ezt legalább élveztem. kicsit elégtételnek éreztem az előző apropó után. szinte olyan volt mint egy már megkínzott, halálért könyörgő fülé suttogni: még nincs vége! és bevallom őszintén, akármilyen kegyetlennek is hangzik, én jól szórakoztam, akárki akármit mondjon.

someone like you...

Never mind, I'll find someone like you,

I wish nothing, but the best for you too,
Don't forget me, I begged I remember you said,
Someone it last in love, but sometimes it hurts instead.

összegzés...

túl sok ismerősömnél láttam ezt, hogy most én is kihagytam, szóval...

új embereket ismertem meg. nevettem velük. nevettem a régi barátokkal. jól éreztem magam. sírtam. eldobtam a múltamat messzebbre magamtól. eltemettem egy szerettemet. láttam sírni a körülöttem lévőket. életben tartottam a barátnőmet. csalódást okoztam. bűnössé váltam. hazudtam. hibáztam. elnyomtam a fájdalmat. mosolyogtam a szenvedés közepén is. bevallottam érzéseket. próbálkoztam. elbuktam. elismertek. szerettem. gyűlöltem. kegyetlen voltam. bezárkóztam. megnyíltam pár embernek. féltem. óvtam. eltaszítottam lelkeket. elfogadtam az őrültségeket. ittam. cigiztem és vízipipáztam. őrültségeket tettem. lányokkal csókolóztam. elszabadultam. felengedtem. fájdalmat okoztam. írtam és írtam. jósoltattam. megtettem lépéseket. bátorrá váltam. szerelmes lettem. piszkálódtam. sértegettem. veszekedtem a szüleimmel. újra gondoltam az életemet. hittem. csalódtam. új zenei stílusokat szerettem meg. nem volt pasim. akartam volna. titkolóztam. megvágtam magam szándékosan. tettem rossz és jó lépéseket. értek impulzusok, talán túl sok is. értékelendő dolgokat hagytam magam mögött. 

de legalább éltem.