esőtánc...

Nem hinném, hogy a tegnapi napot csak úgy el lehetne felejteni, mert hát lássuk be, nagyon is jó volt, sőt kurva jó :DDD A legjobb arcokkal buliztam végig a tegnap estémet, és innentől kezdve semmi más nem is számít. Azt mondd mindenki amit akar, magasról teszek rá. Ítéljen el, akinek úgy jó, higgye azt, hogy rossz irányba változtam, de mindez hazugság. Egyszerűen csak jól érzem magamat, így és most. Bár vannak félelmeim, attól még nagyon is jó, hogy vannak olyanok, akikkel majdnem minden este elmehetek valahova, szétröhöghetem a fejemet, és számíthatok is rájuk. Nem hinném, hogy ennél több kellene, akármihez is. És tegnap szarrá ázni a viharban, mindent megadott, amit akartam valaha is :DDD Tényleg mindent! *-*

pride...

When you scream aloud (heads down, heads down)
That's when I plan to (rise up, rise up)
When you scream aloud (we're doomed, we're doomed)
That's when I plan to prove myself to you

I'll be my superhero number one
I'll save me from myself
I'll be your superhero number one
I'll save you, I'll save you
 

I, I rise
Above the sun in the sky
Above that look in your eyes
My Pride!

harry potter 7/2...

Azt hiszem, csak annyit kell mondanom, hogy premier :DDD
Tulajdonképpen egy hétvége alatt kétszer is megnéztem már, pénteken az én drága bagolyköveseimmel az Arénában, ahova hősiesen eltaláltam egyes egyedül, úgy, hogy még sosem jártam ott, szóval büszke vagyok magamra. De megérte elmenni, mert nagyon jól szórakoztam, arról nem is beszélve, hogy Kingával milyen jól megbeszéltük a filmet a moziban XD aztán meg ott van Tamy és NM *-* őket nagyon imádom, meg persze Gábort is :DDD a többieket igazából most ismertem meg, de így is teljesen jó volt ^^ Siriusba sajna nem mentem, de Tamy megígérte, hogy augusztusba szervezünk egy talit, és akkor majd megyek oda is *-* és nagyon jó lesz :DDD Hazafele találkoztam Emesével a Mammutnál, aztán vele jöttem haza.
Szombaton meg Emesével és Bötivel mentem megnézni a HP-t 3D-ben *-* újra csak élveztem a dolgot, mert hát 10 évnek lett vége, egy generáció "meséjének". Mozi után elmentünk vásárolni a könyvesboltba, ahol felvásároltuk az összes Fűrész filmet :DDD Aztán mekiztünk egyet, és csak utána indultunk el haza, aztán még lementünk Duna partra is, ahol nagyon jól elszórakoztunk, nem mintha addig nem lett volna meg ez.
A film nekem nagyon tetszett, de sajnálom, hogy vége... :'( és szomorú dolog, hogy vége van egy ilyen történetnek :'( de hát ennek is el kellett jönnie...

nyaralás...

Igencsak rövidre sikerült idén, de annyira nem is bántam, mert nagyon kedvem sem volt menni. Jó volt, szép volt, de már unalmas számomra Keszthely, annak ellenére, hogy nagyon szeretem azt a nyugis kisvárost.

A vásárlás jó volt, ez kétségtelen :DDD Arról nem is beszélve, hogy volt netem, úgyhogy még korlátolva sem voltam úgy igazán. De a legnagyobb boldogság, hogy megvehettem olyan könyveket, amiket régóta keresek és szerettem volna már elolvasni, és most megtehettem.
Összességében jó volt, csak rövid, és naná, hogy ott hagytunk pár igen fontos apróságot... -.-"

péntek...

Egy egyszerű pénteki nap a haverokkal, és azt hiszem ennyi elég is róla. Nem kell ragozni.
Hiszen, akinek vannak igazi barátai az tudja, hogy mennyire jól el lehet lenni egész nap, és még csak nem is kell inni hozzá. Bár azért itt befigyelt a vp, de az teljesen jó látványelem volt.

pasi...

Egy egyszerű kérdésem van: hol marad már a szőke herceg a fehér lovon? 

Őszintén, nekem nem is kell hogy szőke herceg legyen, fehér lovat sem akarok, mert nem is kell, hanem csak valakit, aki szeret. Nem hinném, hogy ez éppen akkora kérés lenne, hogy nem lehet teljesíteni. Vagy mégis... 

Annyira jó lenne, ha lenne kihez odabújni, megcsókolni, találkozni vele, és hallani egy aprócska szót: "szeretlek". Már hosszú ideje várom már, hogy legyen, de úgy tűnik, még mindig várnom kell. Csak azt nem tudom, hogy meddig, és ez zavar, mert elegem van már most. Kevés már a türelmem...

szülinapi buli...

Iszonyatos jó buli volt, és akárminek is nevezzük, bár "hivatalosan" ez Virág szülinapja volt. De végül is mindegy, mert ha egy egyszerű házibuli lett volna, akkor is ilyen jól éreztük volna magunkat. 

Igazából hatkor kezdődött, de Lívi, Dani, Nati, Dalma és én már korábban ott voltunk, és egyből koccintottunk is, bár már abban is voltak érdekes pillanatok. Aztán megjött Johi és Anna is, velük is ittunk egyet, és a legvégére befutott még Beni is. Akkorra már az ünnepelt kissé elvetette a sulykot az alkohollal, nemsokkal később pedig Beni is igencsak érdekes állapotba került. Aztán következett az egyéni száma a szappannal, ami végül a tévé mögött végezte XD 

Aztán történtek olyan dolgok, amiket jobb, ha csak mi tudunk, és megmarad ott és akkor, meg persze az emlékeinkben. Szép lassan aztán mindenki kijózanodott, majd miután ez megtörtént jöhetett az éjszakai vízipipázás, ami kifejezetten jó volt. A végére mindenki bement táncolni a házba, csak Virág meg én maradtunk kinn vp-zni, aztán Dani mindenfélét mutatott, hogy mit lehet csinálni a vp-vel, meg hallgattuk a zenét. Annyira jó volt. Csak egy kicsit szétkapcsolni, és nem törődni úgy igazán semmivel sem. Mondjuk ezt csak a végén csinálhattam meg, mert addig Dalma, Dani és én felügyeltünk a többiekre, hogy ne csináljanak semmi hülyeséget. Utána kettőig még táncoltak a többiek, Virággal meg a szobájában beszélgettünk, aztán mindenki feküdt már le. 

Másnap reggel negyed 8kor Virág mindenkit felébresztett a házimozin üvöltő Korn - Get Up-al, ami igencsak rossz fogadtatásra talált, de mi ketten élveztük >.< Aztán szép lassan mindenki hazaszállingózott, csak én maradtam, mire megjöttek Virág szülei. Utána meg nem sokkal én is mentem.

Ha még egyszer átélhetném, akkor is így csinálnám, mert hihetetlenül jó volt, mindennel együtt, minden kis bosszankodással. Jobbat kívánni sem lehetne :DDD és utólag is boldog szülinapot, drágaság! :D

halál...

Amikor valaki halálhírét halljuk a hírekben vagy az újságokban, akárki is legyen az, nem rázza meg az embert, hiszen semmi köze nem volt az illetőhöz, még akkor sem, ha éppen egy színész volt, akit nagyon szeretett. Eszünkbe sem jut sokszor, hogy mit élhetnek át azok, akik annak az embernek a rokonai voltak. Persze a helyzet egy pillanat alatt megváltozik, ha a mi barátaink, családtagjaink halnak meg. Akkor gyászolunk, pedig ez az ember nem került be a hírekben, senki nem ismerte rajtunk kívül a világban, és mégis... Úgy érezzük elvettünk belőlünk egy darabkát, ami nélkül nem is biztos, hogy tudunk élni.

Én ilyenkor jövök rá, hogy az ember milyen mulandó teremtmény. Csupán néhány elszálló pillanat mindannyiunk élete, melyek rosszak és jók, kedvesek és gyűlöltek, de semmi egyéb... Nem igazán hagynak nyomot a világban, és jó pár évtized után teljesen feledésbe merül mindenki, és csak a temetőben egy kis földkupac jelzi majd, hogy egyszer éltünk, léteztünk, és tettünk valamit. 

Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy egyszer így is, úgy is bekövetkezik majd, megtörténik, és egyszer a helyembe lép a következő generáció, akik majd engem is gyászolnak. Egyetlen dologtól félek, hogy nem alkotok majd semmilyen maradandót, hogy feledésbe merülök, idő előtt. Persze mindenki most azt mondhatná nekem, hogy még van időm, hiszen csak 16 éves vagyok, de nem hiszem, hogy ez így van. Senki nem tudja, mikor jön el érte a Kaszás, és mikor viszi el élete utolsó táncára. Lehet, hogy egy hét múlva vagy talán, csak évekkel később, de előfordulhat, hogy holnap. És akkor hol alkotott maradandót? Ki fog rá emlékezni a rokonain és a szülein kívül, ha még nincs saját családja? Hogyan valósítja meg az álmait? Ezekre a kérdésekre a válaszok: sehol, senki, sehogy... 

Drága Tevi, mi nem felejtünk el! :'( (BK-sok)