2015. július 1., szerda

első év...

igen, ma már hivatalosan is azt mondhatom, hogy az egyetem első évét sikeresen, bukás nélkül, lezártam. ez egyrészt elképesztően jó érzés, és bár úgy érzem nagyon pörgök most, tudom, kell egy kis pihenés, és nagyon örülök, hogy két hónap van előttem, amikor nem kell az egyetemre fókuszálni. és ez másrészről elképesztő - nem az, hogy sikerült az első év, ez a minimum volt -, az elképesztő az, hogy milyen iszonyatosan gyorsan elszállt ez az idő. és ez, hogy így elment egy teljes év, igazából csak most tűnt fel, most amikor újra nyár van. 
egyébként imádtam! minden percét ennek az egy évnek, még ha iszonyatosan fárasztó is volt néha napján. mióta elkezdődött tudom, hogy itt a helyem, hogy jó választás volt, ennek pedig nagyon örülök. a szakról többen elmentek, vagy egyetemet vagy szakot is váltottak, én viszont 100%-ig biztos vagyok még most is a dolgomban. bevallom, amikor felvettek, még nem hittem ilyen stabilan a magyarban, mint további életút számomra. viszont most nem cserélném el! 
az az igazság, hogy nem vagyok sok dologgal kibékülve mostanában, rengeteg dolgot kell helyretennem még az új szemeszter előtt, hogy ne vigye el az időmet a "tanulás", és úgy érzem nincs elég abból az időből, amire annyira szükségem lenne, már most sem. de most itt a nyár, szóval próbálok arra koncentrálni, hogy végre szusszanjak egyet az eddigi hajtás után. mellette meg összeszedni magamat és végre befejezni a nyelvvizsgámat, és dolgozni. a fő célok megvannak, reményeim szerint pedig nem csak ezeket fogom tudni teljesíteni.

2015. június 5., péntek

this summer's gonna hurt like motherfucker...

i'm ripping off that bandage
'cause i just can't stand it

has to have it all
chases every star
she's so popular

this summer's gonna hurt like a motherfucker.
fucker.
this summer's gonna hurt like a motherfucker.
fucker.


2015. június 2., kedd

csend...

rég írtam ide... nagyon. de azt hiszem, leginkább azért, mert elég eseménytelenül telt el ez a hónap. valójában egyetlen alkalmat leszámítva, amikor a barátaim átjöttek és tartottunk egy éjszakába nyúló beszélgetést, semmi lényeges nem történt. nem igazán tudom miért, de úgy érzem kicsit megrekedtem most. lehet csak elfáradtam szellemileg, a legtöbb időm tanulásra megy el így a vizsgaidőszakban, ami... hát nem a legjobb foglalatosság. bevallom, leginkább az hiányzik, hogy néha valakihez odabújhassak. azt hiszem, a magányosság érzése is közrejátszik, hogy nem igazán van kedvem semmihez sem. csak úgy... vagyok. valójában ez nem pozitív, egyáltalán nem az. régebben élveztem az egyedüllétet, most viszont sírógörcs fog el, ha erre gondolok. talán túl sokat gondolok erre. félek, hogy ettől kijöhet rajtam a pánikroham, mert azt az érzést senkinek nem kívánom. szeretném, ha megváltozna ez az állapot. szeretném, ha elmúlna ez az érzés. fogalmam nincs mit kéne kezdenem magammal, hogy változzon valami...

2015. május 2., szombat

i'm an albatraoz...

yeah, Lorry was a witch
yeah, a sneaky little bitch
so fuck that little mouse
'cause i'm an albatraoz


2015. április 14., kedd

walk...

gotta slow up, gotta shake this high
gotta take a minute just to ease my mind
'cause if i don't walk then i'll get caught out
and i'll be falling all the way down

turnin' my head, shutin' my eyes
doesn't even matter if i'm wrong or right
'cause if i don't walk i'll keep myself around
and i'll be falling all the way down

won't get caught in the old fly trap
run away, run away, never come back
no way i'm going down like that
no, no, run away, run away


2015. április 11., szombat

a magyar költészet napja...

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőriz ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent -- 
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.


/Weöres Sándor/

2015. április 10., péntek

vásárlásterápia...

bevallom, világ életemben imádtam vásárolni. nem a pénzt elkölteni szeretem, hanem valami újat beszerezni. lehet ez ruha, cipő, táska, kozmetikum, kiegészítő, könyv, füzet, technikai kütyü... nagyjából bármi, és ez engem valahol megnyugtat. fura, de főleg egyedül szeretek vásárolgatni, úgy mint ma, mert akkor nem kell igazodnom senkihez, annyit és úgy nézelődök amennyi jól esik, és akár csak úgy bolyongani is szeretek. persze ma nem kóboroltam butikról butikra, sőt meglehetősen célirányosan mentem A és B üzletbe, majd indultam haza a plázából, de ez nem változtatott azon, hogy kikapcsoltam végre. nem tudom miért van ilyen hatással rám a vásárlás, de ilyenkor - főleg, ha van miből is - egyszerűen elvesztem azt a biztos valóságtudatomat, ami egyébként a mindennapokban nagyon hasznos, és legalább annyira fárasztó is. ez az időleges veszteség pedig cseppet sem ijesztő, sokkal inkább felszabadító: olyan, mint amikor kimegy a görcs az ember vállaiból. 
most van egy rakás új cuccom, főként kozmetikumok és néhány új ruha. persze ennek a vásárlásnak az apropója a Glamour-napok, mert hát a kedvezményeket legalább évente kétszer mindig ki szoktam használni. emellett amúgy sem igazán járok el "nagytételben" shoppingolni, szóval tavaszra és őszre mindig gyűjtögetek, hogy mehessek. és most is olyan jó volt. szükségem volt erre a pár órára, nyugiban, csak magamra figyelve, és csak olyan dolgokat keresgélni, amire nekem van szükségem.