Egész nap dübörgött bennem, nem hagyott nyugtot, várta, hogy mikor törhet felszínre. Szörnyű érzés. Számomra leginkább olyan, mintha a hátam közepén, a gerincemnél éles karmokat éreznék, melyek pengeként hatolnak a húsba, hogy aztán mély vágásokat ejthessenek benne. Mintha azt várná, hogy kivetkőzzek ebből az alakomból, és valami új, sokkal erősebb, veszélyesebb valaki vegye át a helyét. Nem lehet lehet leírni ezt az érzést, egyszerűen lehetetlen. Vagy tudja az ember, miről beszélek, vagy nem... hiába is koptatnám a billentyűzetet nem segíteni, mert képtelen vagyok én magam is megfogalmazni. Csak azzal vagyok tisztában, hogy tiszta és egyértelmű, lüktető zenére vágyom. Olyanra, ami képes szétszaggatni, olyanra, ami visszavonulóra bírja a karmokat a hátamon, és az érzést is, hogy kivetkőzzek magamból. Nevetséges? Lehet. Furcsa? Talán. Elviselhetetlen? Biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése