nulla...

energiáim és erőm mínuszba vannak, valahol olyan messze, hogy nem is látom már őket. régen magam mögött hagytam azt a pár pillanatot, amikor még képes voltam valóban mindent beleadni. legalábbis most így van. az egyetlen, ami nyugtat, hogy már csak három napot kell suliba járni, aztán minden szép lesz, mert két hétig nem megyek sehová sem, csak szundizok majd *-*
majd mászkálok mindenfelé haverokkal, meg nem ártana bepasizni sem, de hát majd meglátjuk, hogy jönnek ki a dolgok. mindenesetre nagyon várom már, hogy ne kelljen egy ideig felkelnem hajnalban, hanem majd akkor, amikor nekem tetszik, hogy végre ne attól legyek rosszul, hogy suliba kell mennem, hanem esetlegesen a másnaposságtól, és hasonló dolgok tömegével így állok. váltás kell, pihenés! mert ez a félév teljesen leszívott, csak azt remélem, nem véglegesen.