lélek...

"mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok."

ez az idézet W. Wordsworth-től származik. egyszerűen csak gyönyörű. az emberi lélek lobogásának varázsa ott bújik meg a sorok között. aki pedig megtalálja a számára valóban értékes dolgokat, annak a lelke valóban szárnyakat kaphat és valóban úgy táncolhat majd, mint az idézetben a tűzliliomok. ugyanolyan intenzíven. vadul.
én ezt szeretném, ha az írással így éghetne a lelkem, ha más nem is, de a szavak éltessék, hogy legyen értelme a létezésemnek.