lassan vége van a szabadságnak és kezdődik elölről a mókuskerékben való hajtás. az egészhez semmi kedvem, még legalább egy hónapot szeretnék, amikor mindent bepótolhatok, ami elmaradt, amikor újra megtehetem, amit szeretnék. csak még négy hetet, elég lenne, tudom, hogy igen. de nincs... elmúlt a két és fél hónap, ami mintha csak pár nap lett volna. na jó, pár hét, de nem több. viszont mindenképpen jó volt. sírtam, de sokkal többször nevettem, és azokra a pillanatokra akarok emlékezni, amikor igenis szabad voltam és boldog. az iskola meg... hiányzik a légkör, de már előre utálom a dolgozatok miatt. ráadásul már csak egy teljes, normális évem van, mielőtt érettségiznék, és ez ijesztő, akárki akármit is mond. most már értem, miért mondták kiskoromban, hogy "örüljek, míg gyerek lehetek". akkor még fel akartam nőni, de jelenleg egyáltalán nem. szeretnék újra gondtalan kis gyerek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése