opera...

újra csak bebizonyosodott, hogy nem az én műfajom és az is, hogy Lillájé sem :D

tiszteletjegyet kapott a suli az Erkel Színházban játszott Hunyadi László operára, amire Kittivel mi lelkesen jelentkeztünk, hogy akkor elmegyünk, még márciusban. vártuk. már csak azért is, mert hittünk abban, hogy a Bánk bánnál létezik sokkal jobb opera is. végül még sem Kittivel mentem el, hanem Lillával. ami azt illeti ideje volt, mert a legrégibb és legjobb barátnőmmel még SOSEM voltam eddig színházban, csak úgy, szórakozásból. most legalább megtört a jég. de azt is megállapíthattuk, hogy nem ez a nekünk való műfaj. 

amúgy az előadás nem volt rossz, de nem is tetszett igazán, mivel nekem nagyon modernre volt szabva és szerintem egy Hunyadi László történetéből nem kéne kifacsart modernséget kihozni, de ez személyes vélemény. nem mondom, hogy soha többé nem megyek el majd operába, mert van egy pár, amit nagyon meg szeretnék nézni (például a Pillangókisasszony), de meggyőzött, hogy több tiszteletjegyes darabra nem mondok rögtön igent.

mindenesetre sikerült túlélni és hazajutni is, és ami azt illeti nagyon jól szórakoztunk az olyan apróságokon, hogy mi is tudunk áriázni, vagy éppen az egyik színész megdöbbentően átszellemült arcán :D ezekért a pillanatokért, állítom, hogy megérte!