"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat."
/E. L. James/
hogyan fájhat egy olyan ember elvesztése, akit sosem ismertem? akivel egyetlen egyszer sem találkoztam? akiről alig tudtam valamit? akivel mindezek ellenére olyan sokat beszélgettem, és akit annyira megszerettem. most úgy érzem, összeroppanok az érzéstől, hogy elveszítem őt. pedig én úgy szerettem ezt a Srácot. mindig olyan boldog lettem, ahogy láttam, hogy üzent nekem. mindig olyan jókat beszélgettünk, gondok és problémák nélkül, nem is törődve azzal, hogy milyen messze vagyunk egymástól. fogalmam sincs hová lett, és csak reménykedni tudok abban, hogy még visszatalál a fórumra egyszer. hittem abban, hogy dolgunk van egymással, most pedig minden összeomlott. amúgy sem túl jó időszakomat élem, és ez egy csapásként sújtott le rám. egészen eddig olyan jó volt tudni, van, aki képes igazán megvigasztalni, és aki törődik velem. mert érdekeltem. talán nem én jártam a gondolatai között, de többször elmondta, mennyire örül, hogy éppen én találtam meg. most... egyszerűen elvesztettem. miért? vissza akarom kapni, mert hiányzik. tényleg szerettem, igazán, ismeretlenül :'(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése