minden egyes szilveszter alkalmával azt remélem, hogy ez az év csak jó lehet, semmi más. nem fájhat majd semmi és nem is bánthatok meg semmit. minden év végén tudom, hogy naiv vágyakat kergetek ezzel, mégis megteszem, mert szeretem ezt hinni. és akkor jön a csalódás, ami padlóhoz vág, olyan ütést mérve rám, amitől alig tudok levegőt kapni. most is ez van. mint mindig. sosem lehet büntetlenül boldognak lenni úgy érzem. túl jó volt 2013 vége és 2014 első három napja ahhoz, hogy ne kellett volna megfizetnem. és tessék, meg is fizettem ennek az árát. újra azzal az emberrel bántjuk egymást, aki a legfontosabb a számomra, és akaratlanul is felmerül a kérdés bennem: miért? miért egymást és miért így? azt hiszem, egyikünk sem érdemli ezt, ennek ellenére, újra és újra a másikba marunk és kitépünk egy darabot a barátságunkból. és mindig akkor, amikor tényleg úgy néz ki, hogy minden rendben van... nevetségesnek érzem mindezt. kínomban nevetek is, közben pedig sírva fakadok a saját hülyeségünkön, mert belül érzem, mennyire fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése