mindjárt vége a giminek, és ezért mi is elmentünk néhány tanárunkhoz, hogy énekeljünk egy kicsit, jó hamisan ugyan, de hát mégis csak a lényeg nem ez, azt hiszem. az osztályfőnökünkhöz és a magyar-töri tanárunkhoz mentünk el, utoljára együtt, mint az óbudai végzős A osztályának tanulói. furcsa ezt így leírni, sőt belegondolni is, mert nem érzem, hogy valóban vége lenne... nincs bennem az az érzés, hogy mennék tovább, valahová, ahol ismeretlen lesz mindenki. nem érzem úgy, mintha holnap elballagnánk, és befejeznénk a gimit. de mégis ez történik.
a szerenád szűkösre sikerült, szerintem nem is volt az igazi, de remélem, hogy még lesz lehetőségünk leülni A Tanárnővel és A Tanár Úrral beszélgetni, nevetni és emlékezni arra a rengeteg mindenre, amit nem mondhattam el, és amit még szeretnék elmondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése