az első körnek vége... túl vagyok végre egy magyar emelten, egy matekon, egy törin és egy angolon. alig vártam már ezt a napot. jó túl lenni rajta, még akkor is, ha az a bizonyos "érettségi hangulat" nagyon elmaradt. talán csak az emelt magyar után, amikor kisétáltam az ismeretlen iskola épületéből, akkor volt az, hogy huu, most már végre megírtam... ezen kívül viszont: semmi.
érdekes, hogy a tanároktól mindenki azt hallgatja évekig, hogy az érettségi úgy meg így, hogy ilyen nehéz lesz, és annyit kell rá tanulni. a meg már elballagott, leérettségizett kortársaktól meg azt, hogy semmiség az egész. és valóban nem nagy cucc. na jó! nem egy leányálom végig ülni kapásból 4 napot, egy feladatlappal, amin a továbbtanulás, a jövő múlik, de azért nem is olyan rettenetes dolog, mint amilyennek naivan én elhittem. nyilván itt most a középszintről beszélek, mert az emelt más. ott kell a szerencse, meg... arra kell készülni. sokat, nagyon sokat. és még így is lutri. főleg az én esetemben a magyar. de most büszkének érzem magam, amiért megcsináltam, és beletartozom abba a 3-4%-ba, akik az öngyilkossági kísérletet tették idén is, az első érettségi napon ezzel a tárggyal. és azt kell mondjam, szerencsém is volt. nem csak nekem, hanem mindenkinek az idei feladatsorral.
és most, hogy ezen túl vagyok, kezdődhet a felkészülés a rajz érettségire, meg persze a szóbelikre. de legalább már nem félek. a nehezén már túl jutottam. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése