elképesztően jól éreztem magamat, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt még ódzkodtam kissé az egyetemi gólyatábor gondolatától - bár hozzá kell tenni, nem csinálnám újra. bőven elég volt egy életre az a három nap, ami volt, úgy ahogy volt, és többet csak hallani kívánok róla, amikor a csapattal visszaemlékszünk. valószínűleg nagyon megbántam volna, ha nem jelentkezem és nem megyek el Velencére ezzel a bandával. akármilyen hideg is volt, kényelmetlen is volt, azért mégis csak király volt! örülök, hogy megismerkedhettek egy maroknyi emberrel, akikkel a közös egyetemi kocsmatúráimat fogom megjárni, és akikkel egy életre megjegyeztük a fekete színt. és ez a szín szerencsét is hozott, mert bizony nyertünk! : D
viszont egészen szombat estig, amíg a gólyaesküt nem mondatták el velünk, nem is fogtam fel, hogy én tényleg Károlis hallgató lettem. ha ciki, ha nem, örömömben elsírtam magamat :') furcsa érzés a mostani, mert jelenleg egyszerre érzem magam Óbudaisnak és Károlisnak is. talán sohasem változik meg ez, kicsit szeretném is, mert hiába mondják, hogy az egyetemi évek a legjobbak, nekem a gimis négy év volt a megváltás.
egy azonban biztos, ha bármikor meghallom a Timber című számot, akkor csak az egyetemi gólyatáborra fogok gondolni és a gólyatáncra, amit egy nap legalább tízszer táncoltunk el. egy darabig pedig nem is akarom többet hallani XD
mi vagyunk a Feketék
tőlünk retteg a környék
hozzánk képest gyíkok vagytok
csak utánunk kulloghattok
mi vagyunk a legjobbak,
Kata, Gyuszi támogat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése