egy újabb karácsony. egy újabb év, amikor semmi hangulatom megint csak mindehhez. hó most sincs, pedig az legalább feldobott volna. az egyetlen, ami emlékeztet, hogy tényleg ünnepelni kéne az a naptár, a tévében a karácsonyi filmek, és persze az a pár nap, amikor végre tényleg pihenhetek, mert nincs vizsgám január hatodikáig. persze ez sovány vigasz, mert nem akarok nekiülni tanulni. persze volt pár jó dolog ez alatt a pár nap alatt, de valahogy olyan átlagos, punnyadós hosszú hétvégének tűnik az egész. néhány dísz nem sokat segített a dolgon.
az egyetlen valóban jó dolog az a teljes kikapcsolás volt. végre nem kell pörögnöm, és ez most nagyon jó. fel sem fogtam, mennyire hiányzott, hogy órákon keresztül csak olvassak, és semmi sem zavar meg közben. újra tizenkettő voltam egy kicsit, amikor erre nap mint nap volt időm. milyen jó is volt ez. kiolvasni egy regényt három nap alatt és rögtön belekezdeni egy másikba, amit nem is akarok letenni. ünnepek ide vagy oda, erre a kis lelki felépülésre nagy szükségem volt már. nagyon nagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése