Eső és szél, méghozzá valami borzalmas erejű. Így indult el a tegnapi nap, amit túl kellett élnem, mert karácsonykor végig kell látogatni a rokonságot, akik meglehetősen fárasztóak, esetenként együtt. De még itt vagyok, és ezért örülök is.
Kiérve Csepelre már havas eső esett, így a hangulatom még annyira se volt karácsonyi, mint egyébként. Bár sosem rajongtam a karácsonyért, mert ilyenkor azokat is látni kell, akiket nem is akarunk. Most egészen jól megúsztam! Úgyhogy ráfoghatjuk, hogy nem is volt olyan vészes, bár legszívesebben el sem indultam volna.
Elmentünk a temetőbe is, ahol már nem is havas eső, hanem jégdara esett, egyre "szebbé és szebbé" téve ezt remek napot. Körülbelül tíz perc alatt végeztünk ott, egyébként majdnem egy óra mire végigjárjuk a négy sírt. Szeretek is, meg nem is temetőbe járni. Alapból szeretem a hideglelős, hátborzongatós dolgokat, úgyhogy végül is nem volt rossz, bár egyszer végre este szeretném megnézni a temetőt. Már csak kíváncsiságból. ^^
Következő állomás Érd volt, az unokaöcséméknél, és most már az unokahúgoméknál is, ahol két órát kellett eltöltenünk. Ez volt az egészben a legjobb, legalábbis az egyik része. Az unokaöcséimet nagyon szeretem, úgyhogy velük legalább el tudtam szórakozni.
Aztán Újpest, és apuék rokonai, akik enyhén szólva is hangosak, és mindig nagy a nyüzsi és a káosz. Végül is nem lenne rossz, ha nem egy panelban kéne minden évben húszan préselődnünk. Szerencsére ezt is egészen jól megúsztam, köszönhetőn Vivinek, aki igaz már bő hat évvel idősebb nálam, de vele legalább tudtam beszélgetni. Úgyhogy a két és fél órából kettő elviselhetővé vált.
Tízre értünk haza, ömlő hóesésben, és orkánerejű szélben. Elegem is volt már, és éppen elég volt a rokonságból egy időre. Most egy évig legalább nyugi van, vagyis egy darabig, amíg nem jönnek vendégségbe. De azért mindenkinek Boldog Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése