Számítottam arra, hogy ilyen heves reakciókat fog kiváltani az elmúlt röplabda meccs, de nem gondoltam volna, hogy könnyek is hullnak majd. Ez igazából a szőkeségnek köszönhető, aki képtelen felfogni, hogy veszíteni is teljesen természetes dolog. A barátnőmet nem tudom hibáztatni, hiszen ha rajta múlik, akkor most nem is lett volna ez, legalábbis nem ma, és talán nem is így. De hát ugye egy harmadiknak vagy negyediknek mindig jár a szája, még akkor is, ha ez teljesen felesleges. Most is az volt. Nem kellett volna válaszolni egy ostoba kérdésre, és akkor nem is történt volna meg mindez. Ennek ellenére, mégis megtörtént! Az pedig csak a teteje, hogy kiállni a másikért... senki... Ebben az igazán zavaró, hogy a meccs után nem egy ember azt mondta: "persze, majd kiállunk melletted!". Ez nem feltétlen magamra értetendő, hanem a barátnőmre jórészt, de a lényegen ez sokat nem változtat, azt hiszem.
Sok olyan is elhangzott, aminek nem kellett volna, és valahol sajnálom, hogy én is gyáva féreg módjára meghúztam magamat hosszú ideig. Nagyon remélem, hogy nem bántottam meg a barátnőmet, és ezért nem fog haragudni. Végül is elmondtam a véleményemet, és magasról teszek rá, hogy mit gondol és ki. Az, hogy valaki nem tud röpizni, az nem a mi problémánk, és az sem, ha kamuzik, de akkor vállalja is fel, mert egy csapat számított rá is, ahogy mindenki másra is. És ezt felháborítónak tartom, mert a tudástól igencsak messze van, amit mindenki láthatott. Egyszóval gáz volt.
De ennél többet nem is írok róla, csak rontja a blogot, ami nekem egyáltalán nem célom. Legközelebb egy lánnyal kevesebben állunk majd fel, viszont ott lesznek a fiúk, és akkor lesz csere is, ha minden jól megy. Igaz, az még messze van, áprilisban, de egészen biztos vagyok, hogy gyorsan eljutunk oda is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése