azt hiszem, mióta elkezdtem írni, igazán csak azt szeretném, hogy értékeljenek, de ne csak annyival, hogy "jó". úgy gondolom, hogy "jót" mindenki tud alkotni. ellenben én többet akarok! vagy ragadja magával az írásom az illetőt, vagy hordja le, de nem akarok átlagos, középszerű műveket írni. igen, ezzel magam elé is hatalmas elvárásokat fektetek le, viszont ha nem lennének ezek, akkor nem is írnék semmilyen prózát. de amikor valakinek megmutatom egy-egy próbálkozásomat, azok mindig meglepetten konstatálják, hogy mennyire jó ez valójában. emlékszem, amikor az irodalom tanáromnak mutattam meg először, és utána ő mondott véleményt. azok a szavak egy életre megmaradnak bennem, ugyanis életem egyik legjobb pillanata volt. "Egyszerűen nagyon király! Ha nem tudom, hogy te írtad, és valaki elküldi nekem név nélkül, azt hinném, hogy egy felnőtt író munkái." ha erre gondolok, mindig elmosolyodom, és elégedettség száll meg, még akkor is, ha a hangulatom a negatív tartományban van. jó érzés tudni, hogy valaki értékeli a munkámat, és elismerést kapni akárkitől is, feldobja az embert, legalábbis engem mindenképpen. talán kicsit a múltam miatt is fontos nekem ez annyira... lehet, nem tudom biztosan. viszont az, hogy most már egy olyan közösségben is, mint a HM (http://holnapmagazin.hu/), azt mondják, hogy lebilincselő, magával ragadó, izgalmas, átérezhető és borzongató, újra csak mérhetetlen elégedettséggel tölt el, és megnyugtatja a lelkemet, hogy nem reménytelen ez a dolog. szeretek írni, mindennél jobban. kikapcsol és megnyugtat, elvisz egy olyan világba, ahol én uralkodom, élet és halál ura lehetek. ameddig csak lesz pár perc szabad időm folytatni fogom, mert a visszajelzések alapján megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése