életem második gimis gólyatáborát is megjártam mostanra. és elfáradtam. azért nehéz terelgetni harminc embert, úgy hogy ne öld meg mindegyiket a harmadik nap végére, amikor már teljesen lefáradtál.
szóval igen, kísérőként voltam ott, és bár összességében jó volt, nagyon élveztem, de azért hagyott némi kívánni valót a dolog. a klasszul megszervezett programnak lőttek, ahogyan minden más előre megszervezett történetnek is. köszönjük a tantestület azon részének, akik ebben közreműködtek.
az osztályommal alapvető gondok hál' istennek - lekopogom -, nem voltak. volt két-három felkötni való barom, akiknek azt kívánom, kerüljenek az iskola süllyesztőjébe, de ezen kívül utolsó estére már csak a fáradtsággal volt komolyabb bajom, és az ebből fakadó cseppnyi idegességem miatt. egy biztos, tanár a büdös életben nem leszek, mert egy fél év alatt kivégezném az osztályomat... XD azt hiszem, ezt nem néznék túl jó szemmel.
egyetlen dolog volt nagyon érdekes még, ami szót érdemel, az pedig egy srác volt. egy olyan fiú, aki kilógott az osztályának sorából. nem csak külsőre, hanem belsőre is. és felkeltette a kíváncsiságomat. viszont ennek, úgy érzem, semmilyen szexuális alapja nincsen (főleg mivel nem rajongom a fiatalabbakért sem), sokkal inkább csak mérhetetlen kíváncsiság, ami olyan, mintha azért került volna elő, mert ismertem egyszer. szabályosan bevillannak érzések és helyzetek, amikben már tudom, hogy vele találkoztam. ilyen például a facebookos borítóképe is... abban a pózban, amiben azon a képen van, tudom, hogy nem ismeretlen. baromságnak tűnik mindez, de mégis, olyan igazinak hat. és nem enged el. arról nem is beszélve, hogy legalább leköt valami, és ez jó érzéssel tölt el. el kell, hogy terelődjenek a gondolataim érzésekről és emberekről, ez a srác pedig pontosan ezt teszi velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése