furcsa, hogy már vége is van négy - a valóságban - hosszú évnek. nem tűnt egyáltalán olyan sok időnek, mint amilyen valójában volt. rengeteg minden megváltozott, mióta óbudais diák lettem. tulajdonképpen nem is érzem még, hogy vége lenne, nem tűnik befejezettnek ez az egész. talán majd ha egy hónap múlva már tudom mi lesz a továbbiakban: felvettek-e a felsőoktatásba vagy sem. addig pedig megmarad ez a semmilyen érzés, mert ez a bankett nem olyan volt mint a régi, a nyolcadikos. nem azt az érzést keltette bennem, hogy lezárult egy korszak, bár az is lehet, hogy én nem vagyok még készen a változásra, és ezért nem tudatosult még bennem úgy igazán. furcsa. ez a legjobb szó most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése