azt kell mondjam, sikerült beleválasztanom a legnehezebb emelt szintű érettségibe: a magyarba. mindenki, aki tisztában volt azzal, mit jelent emelt magyarra menni, az ájuldozva válaszolta, hogy "hűűű". igen. az az igazság, hogy amikor rájöttem, akkor én is azt mondtam, hogy "hűűű...". négy év irodalom és nyelvtan anyagához képest, nekem egy egész világegyetemes és magyar irodalmi alkotót és művet kellett volna megtanulnom, és minden leheletnyi finomságát ismernem a nyelvtan anyagoknak. őszintén megvallva, szerintem ez egyszerűen lehetetlen. 19 éves fejjel mindenképpen, ezért nem is az volt a célom, hogy minden bevágjak. végül az írásbelin a szerencsére is bíztam magamat, és... hát Fortuna asszonyság mellém állt! : D elképesztően nagy mákkal írtam meg az emelt írásbelit, aztán pedig kisebb nagyobb bukkanókkal, de sikerült a szóbeli is. utóbbi messze nem volt olyan egyszerű, mint azt kissé naivan hittem, azonban túl vagyok rajta, és így a legnehezebb akadályt átvészeltem. most már csak három, szerencsére nem túl bonyolult középszintű érettségi vár rá, és ez megnyugvással tölt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése