apa...

Őszintén: elegem van. Miért kell ilyen szemét módon viselkedni, csak azért, mert egyszer ebben a tetves életemben, egyetlen egyszer, késtem. Abban nem gondol bele, hogy mások mennyire hülyék. Életemben nem ittam még magamat hulla részegre egyik buliban sem, lévén, hogy partizni sem járok el. Nem keveredtem elő a semmiből hajnalok hajnalán. Sosem csavarogtam hosszú órákon keresztül. Életemben nem drogoztam vagy füveztem. Még csak az sem lehet a  baj, hogy rosszul tanulok. Akkor miért? :'(

Miért akarja, hogy újra sírjak? Miért nem képes felfogni, hogy végre, először vagyok boldog? Hogy eddig kurvára nem voltam az? Nem látja. Mert sosem akartam, hogy lássa... Sosem akartam, hogy neki rossz legyen, vagy anyának. Úgy tesz, mintha ismerne, pedig nem ismer. Ha így lenne, akkor tudná, hogy meg akartam halni, hogy nekem is, és mindenki másnak is jobb legyen. Hogy egyszerűbb legyen, hogy ne fájjon ennyire. Mégis itt vagyok. Miért? Mert annak ellenére, hogy annyit ordított velem, szeretem. De ezt képtelen belátni, és úgy tesz, mintha le lenne árnyékolva a szeme. Annyira fáj, hogy nem képes ennyire sem figyelni rám. Egyszer annyira szívesen rázúdítanám az egészet, csak hogy megtudja, mennyire szar volt, késsel a kezemben állni a konyhában, és tudni, hogy mennyivel lenne könnyebb nekem, mennyi szenvedéstől szabadulhatnék meg. De nem, én miattuk kitartottam, de lehet, hogy felesleges volt az egész. Ez jobban fáj. Sokkal jobban... :'(

Csak folynak a könnyeim, megint úgy mint régen, ugyanúgy szenvedek vagy még jobban, mert csak azt látom, hogy nem érdeklem. Sosem elég jó neki, amit csinálok. Semmi... És ebből kibaszottul elegem van. Nem értem, miért akar visszaküldeni, oda, ahonnan végre képes voltam felállni, és ez a legrosszabb az egészben, azt hiszem. Hogy nem értem. Nem értem, miért teszi ezt velem, és hogy miért nem látja át mit tesz? 

Ha önző lennék, már régen elmondtam volna neki, mennyire szarul érzem magamat, de nem tettem mert rá és anyura gondolok, nem pedig magamra. Pedig lehet, hogy önzőnek kéne lennem, elmondanom, hogy ő is szenvedjen egy kicsit. Hogy tudja, milyen rossz...