Ugyan az egész bolondok napján történt, mégis inkább szólt az egész a szellemekről, vámpírokról, mintsem április elsejéről. Az egész csak délután kezdődött el, amikor a barátnőmhöz mentem el. Náluk valóban van egy szellem, akármennyire is hihetetlen, és én sem akartam elhinni először, de így van. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy igenis van ott valami, talán jobban mondva valaki, akit mi nem látunk, de ő nagyon szeretne velünk kommunikálni.
Eddig is volt már néhány hasonló élményem, de ez inkább ijesztő volt, mintsem megnyugtató. Talán hülyeségnek hangozhat az, hogy nagypapám szelleme jó pár évig ott volt a nagyim lakásában, egyszer pedig egész konkrétan éreztem, ahogy átölel. Annyira ismerős volt, és megnyugtató, hogy biztos vagyok benne a nagypapám volt az.
Ami most történt velem, az inkább megijesztett. Ahogy feküdtem, és hallgattam a barátnőm egyik történetét a saját előadásában éreztem, hogy valaki megfogja a könyökömet, és nem engedi el. Ketten voltunk a házban, a könyököm pedig olyan hideg lett, mintha jég közé dugtam volna, de nem csak a felszínen éreztem a hideget, hanem egészen a csontomig. Utána majdnem egy órán keresztül majd meg fagytam, annyira fáztam. Szörnyű érzés volt...
Mégis talán a legértethetetlenebb számunkra az volt, amikor felkapcsoltuk a kis lámpát, ami az éjjeli szekrényen volt, és annak a fényében a plafonon megjelent egy pentagramma. Később rá kellett jönnünk, hogy nem pentagramma, hanem egy Ankh kereszt, aminek a jelentése az örök élet. Annyira furcsa volt, és érthetetlen... Végül is a barátnőm azóta keresi, mit jelenthet ez az egész, de hogy pontosan mit szeretne a szellem nem tudja, és én sem nagyon értem. Mindenesetre - akármennyire is hihetetlen - megtörtént, és mindennek szemtanúja voltam. Megjegyzem: nem csak ennyi történt, amennyit leírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése